Lelke mélyén ma is baleseti sebész

Kórház szaklap, 2012./1-2. szám – Dr. Szokodi Csaba

Február elejétől új ügyvezető igazgató: dr. Szokodi Csaba irányítja a Mölnlycke Health Care Kft. tevékenységét. Stephan Schliack korábbi ügyvezetővel és dr. Szokodi Csabával beszélgettünk.

- Schliack úr, ön fél évig volt a magyar Mölnlycke Health Care Kft. ügyvezető igazgatója. Milyen eredményeket ért el a cég ezen időszak alatt?

Stephan Schliack: Legkomolyabb sikeremnek azt tartom, hogy a lejárt követelések 2011 nyarán égető problémáját az év végére sikerült megnyugtatóan kezelnünk. Az egészségügyi e/látórendszer változásával párhuzamosan mi is elkezdtük a változást tavaly, üzleti eredményeink azt mutatják, hogy megfelelő irányba. Az elmúlt időszak nagy eredménye, hogy az egészségügyi döntéshozókat sokkal több pozitív üzenettel tudunk elérni, mint korábban.

- Hogyan csökkentek a lejárt követelések?

St. Sch.: Az elmúlt időszakban nyomasztó terhet jelentett a magyar egészségügy beszállítói, így a Mölnlycke számára, hogy a kintlévőségek mértéke a szinte elviselhetetlen szintre emelkedett. Az év végén a struktúraváltáshoz kapcsolódó konszolidációval szignifikánsan javult a helyzet, lejárt tartozásállományunk közel 40%-kal csökkent. Bízunk abban, hogy ez a tendencia nem fordul meg, és az új ellátási struktúra valóban annyival eredményesebb lesz, hogy a jövőben kevéssé fognak nyomasztani bennünket a visszatérő kintlévőségi problémák.

– Hogyan értékeli az ellátórendszerben tapasztalt változásokat?

St. Sch.: Látjuk és értjük a központosítási törekvésekben rejlő pozitív szándékot, ám észleljük a veszélyeket is. Változatlanul azt mondjuk, hogy nyissák szélesre az ajtót, és hallgassák meg a szállítókat is. Erre megvan a nyitottság, de az is látszik, hogy tempókényszerben dolgozik az egészségügyi irányítás. Nem lenne jó, ha az átalakítási és törvényalkotási lázban olyan döntések születnének, amelyek sem az ellátórendszernek, sem a piacnak nem előnyösek. Szerintünk nem feltétlenül az a megoldás, hogy mindent 20%-kal olcsóbban szerezzen be az állam, hanem sokkal inkább az, hogy olyan rendszereket, struktúrákat, technológiákat kell alkalmazni, amelyek jobb színvonalú ellátást, ám költség hatékonyabban biztosítanak. Mi ebben szeretnénk partnerek lenni, segítve az egészségügyi irányítás és az intézményvezetők munkáját.

- Hosszú és céltudatos munka előzte meg a cég új magyarországi ügyvezetőjének kiválasztását. Mi áll ennek hátterében?

St. Sch.: Számos kiváló jelölt volt ügyvezetői pozíciónkra, hiszen a Mölnlycke Health Care Magyarországon nagyon komoly hírnévvel rendelkező cég. Olyan vezetőt kellett találnunk, aki piaci jelenlétünknek, felelősségünknek és céljainknak megfelelően fogja irányítani magyar leányvállalatunkat, a gyorsan és rapszodikusan változó környezetben. A több, komplex kiválasztási fordulóból álló folyamat végén egy olyan tapasztalt szakembert választottunk, aki nem csupán sebész és traumatológus, hanem egy jelentős amerikai céget irányított Magyarországon, majd egy német világcég egészségügyi üzletágát vezette, ráadásul a magyar egészségügyben meglehetősen aktív Amerikai Kereskedelmi Kamara Egészségügyi Bizottságában is vezető pozíciót tölt be. Mivel nemzeti leányvállalataink regionális együttműködésben dolgoznak, olyan vezetőt kerestünk, akinek nemcsak az országon belül, hanem a nemzetközi környezetben is vannak tapasztalatai. Végül Szokodi Csabát találtuk a legjobb jelöltnek a Mölnlycke Health Care Kft. irányítására. A váltás február l-jén volt, ekkor adtam át az ügyvezetői feladatokat neki.

– Ehhez milyen célokat fogalmaztak meg?

St. Sch.: Tapasztalt csapatunkba olyan szakembert kerestünk, aki amellett, hogy kiegészíti a meg lévő tudást, képes a központosított közbeszerzés által velünk szemben támasztott kihívásokkal mit kezdeni, iránymutatást ad az átalakuló kórházi struktúra kapcsán, kiváló kapcsolatrendszerrel bír a piaci szereplők felé, és tisztában van az egészségügyi ellátórendszerrel szemben igényt támasztó betegek elvárásaival – hiszen az értéklánc végén ők állnak.

- Hogyan lehet ezeket az elvárásokat kielégíteni?

St. Sch.: Nemcsak hisszük azt, hogy az innovatív technológiákkal lehet hosszú távon fenntarthatóvá tenni az egészségügyi ellátórendszert, hanem konkrét tapasztalataink is vannak erről, méghozzá a kelet-közép-európai régióban, például Csehországban. A források csökkentésével csak az egészségügyi ellátás színvonalát lehet rontani, össztársadalmi szinten érdemi megtakarításokat nem lehet elérni. Sokkal inkább új lehetőségeket kell megnyitni az ellátórendszerben, a meg lévő erőforrásokat rugalmasabban kell kezelni, és olyan új technológiákat kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik új szakmai kompetenciák elterjedését.

– Szokodi úr, mennyire volt idegen az első hetekben a Mölnlycke világa?

Dr. Szokodi Csaba: Amikor február elején elkezdtem dolgozni, két nap után úgy éreztem, mintha világéletemben itt dolgoztam volna. A közös szóhasználat, a szakmai háttér, a termékkör, a legközvetlenebb partnerek: az a világ, amiben az elmúlt huszonöt évemet leéltem. A kórházakon belül a sebészet, a műtéti környezet külön világ. Azért lettem orvos és baleseti sebész, mert mindig vágytam erre a közegre, és amikor az egészségügy üzleti oldalára kerültem, ott is ezt kerestem. Fantasztikus élmény a nyolcvanas és kilencvenes években szocializálódott sebészként azt megélni, hogy milyen nagyot fejlődött a műtéti technológia. Nagy élmény azt látni, hogy az egészségügy nehézségei ellenére a magyar kórházak és az ott dolgozó szakemberek fontosnak tartják ezeket az új technológiákat, hiszen sokkal jobb terápiát tesznek lehetővé, mint a hagyományos megoldások. Óriási fejlődést tapasztaltam az elmúlt években, de még nagyon komoly lehetőségek rejlenek ezen a területen, ezért gondolom, hogy van még mit tennünk, közösen.

- Kivel közösen?

Sz.Cs.: Elsősorban azokkal, akik a magyar egészségügy fejlődésében érdekeltek – tehát nagyjából mindenkivel. A modern technológia előnye ugyanis azt jelenti rendszerszinten, hogy a betegek magasabb minőségű ellátást kapnak, gyorsabb a diagnózis, rövidebb a gyógyulási idő, csökken a munkától távol töltött napok száma, miközben összességében az ellátórendszer számára mindez nem jelent többletköltséget. Például a világ nagy egészségügyi rendszerei, a jelentős nemzetközi biztosítótársaságok azért alkalmazzák szélesebb körben a korszerű izolációs és sebkezelési technológiákat, mert kevesebb a fertőzés, kisebb a szövődményráta, azaz magasabb hatékonysággal lehet üzemeltetni az ellátást.

- Mi motiválja a Mölnlycke irányításában?

Sz.Cs.: A lelkem mélyén ma is baleseti sebész vagyok. Szakmai pályafutásom első felét az egri megyei kórházban, második felét az egyszer használatos orvosi eszközök értékesítése területén töltöttem. Ugyanakkor nagyon sokat adott az a két év, amelyben megismertem a képalkotó diagnosztika világának sajátosságait, és ezzel a tudással felvértezve térhetek vissza arra a területre, ahol talán otthonosabban mozgok. Számomra egyértelműen az a kihívás, hogy a jelentős változásokat megélő egészségügyi üzleti környezetben vezethetem a Mölnlycke csapatát, reményeim szerint sikerrel.

- Milyen eredményeket ért el a képalkotó diagnosztikában?

Sz.Cs.: A Siemensnél eltöltött két évben talán azt tartom legjelentősebb vezetői eredményemnek, hogy az értékesítési tevékenység újraszervezésével, a szervíz szorosabb integrációjával, közösen olyan irányba tudtunk fejlődni, amely révén a kollégák nagyobb önállósága mellett, dinamikusabb munkastílussal, de hatékony együttműködésben, a távozásom után is lendületesen folyhat tovább a piac legnagyobb szereplőjeként számon tartott diagnosztikai cég tevékenysége. Olyan értékeket erősítettünk meg, amelyekkel a szervezet folyamatosan adaptálódhat a megváltozó külső egészségügyi környezethez. A rövid reakcióidő, a környezetünkkel való szoros együttélés ugyanilyen fontos érték kell, hogy legyen a Mölnlycke megújuló tevékenységében is.

- Két évvel ezelőtt nagy meglepetést keltett az egészségügyi piacon, hogy a Johnson&Johnson Kft. vezetői széke után a Siemens Egészségügyi Szektor igazgatója lett. Most ismét meglepetést okozott a váltással. Mi hajtja előre?

Sz.Cs.: Hálás vagyok a sorsnak, hogy a kórház után ezeknél a nagyszerű vállalatoknál, kiváló emberek között dolgozhattam és tanulhattam. Úgy érzékelem, hogy a magyar egészségügy egy nagy család, amelyben az egyénnek elsősorban saját elveihez és értékeihez, valamint partnereihez, a “családtagokhoz” kell hűnek maradnia. Amikor az ember céget vált, vagy az egyik kórházból egy másikba igazol, a közreműködő szereplők alig változnak. Az a személyes kapcsolatrendszer és bizalom, ami az elmúlt évtizedekben a szakmai partnerekkel, a kórházi menedzserek kel és az egészségpolitikai döntéshozókkal kialakult, megmaradt, ezért úgy vélem, hogy a közös célok mentén, a magyar egészségügy fejlesztése érdekében a váltások ellenére együtt tudunk dolgozni.

- Miért vonzotta a Mölnlycke?

Sz.Cs.: A Mölnlyckét a magyar egészségügyi piacon kiválóan és céltudatosan működő, a saját területén kiemelkedő reputációval bíró vállalatként ismertem meg, még akkor is, amikor versenytársként, azonos piaci szegmensben tevékenykedtünk. Most, hogy ugyan még csak rövid ideje, de belülről is látom a céget, érzem: a céltudatosság és az elismertség mögött a szakmából érkező, nagyon jól képzett értékesítők és a kicsi, de annál hatékonyabb irodai stáb munkája áll. Ez a sikeres kombináció alapozta meg a cég sikerét a múltban, és bízom abban, hogy a közreműködésemmel, a folyamatosan változó környezetben, időről-időre újragondolva és létrehozva a szükséges kompetenciákat, ez a profi és példaértékűen elkötelezett csapat a jövőben is képes lesz további sikereket elérve segíteni a magyar egészségügy fejlődését.

– Schliack úr a beszélgetés elején említette, hogy a Mölnlycke felelősséget érez a magyar egészségügy iránt. Hogyan lehet ezt a mindennapokra lebontani?

Sz. Cs.: A Mölnlycke a műtői higiénia és az üzemeltetéshez kapcsolódó fogyóanyagok, valamint a hagyományos és fejlett kötszerek területén olyan meghatározó szereplővé vált az elmúlt két évtizedben, hogy mi magunk is felelősnek érezzük magunkat az egészségügyi ellátórendszer jövőjéért. Segíteni szeretnénk elsősorban azzal. hogy azok a területek, amelyekhez mi a leginkább értünk, még jobban, még hatékonyabban működjenek. Ezért javasoljuk, hogy hallgassanak meg bennünket, mint régi megbízható partnert és felelős beszállítót, hogy a gyógyítás minőségének megtartása, sőt emelése mellett közösen hogyan tudunk további kimutatható, jelentős megtakarításokat elérni az egészségügyi ellátórendszerben. Nem az az olcsó, amiért az adott pillanatban a legkevesebbet kell fizetni.

Nem apad a kórházadósság

Világgazdaság, 2012. február 7. – Haiman Éva

A cikkben szerepel a dr. Tóth Zoltán főtitkár úrral készült interjú is.

A kormányzati ígéret és a tavaly év végén kapott 25 milliárd forintos támogatás ellenére nemhogy kifizetni nem tudták a kórházak a 40-50 milliárdos lejárt adósságaikat, még nőtt is a tartozásuk a beszállítóik felé.

Az orvostechnikai eszközöket gyártó cégeknek 10-15 milliárd, a gyógyszerbeszállítóknak 8-10 milliárd, a teljes beszállítói körnek összesen nagyjából 40-50 milliárd forinttal tartoznak jelenleg is a kórházak – tudta meg a Világgazdaság. Az összeg az elmúlt időszakban sem csökkent, sőt még növekedett is, miután a megyei és a fővárosi intézmények államosítása miatt gyakorlatilag leállt a számlafizetés. A bankszámlák megszüntetésével járó technikai nehézségeket mára talán sikerült áthidalni, erre utal legalábbis, hogy elindultak a tartozás kifizetések – mondta lapunknak az egyik legnagyobb gyógyszernagykereskedő cég, a Hungaropharma vezérigazgatója. Feller Antal hozzátette azonban, hogy csak az elmúlt egy hónapban mintegy 10 százalékkal növekedett a kórházak cég felé fennálló tartozásállománya, amely milliárdos nagyságrendű.

Hasonló növekedést volt kénytelen elszenvedni a többi kórházi beszállító is, annak ellenére, hogy két lépcsőben is kaptak pluszpénzt a kórházak a múlt év végén az Egészségbiztosítási Alapból. 25 milliárd forintot kifejezetten adósságaik rendezésére, 15 milliárdot pedig címkézetlenül, de erre a célra is felhasználhatóan. A Honvédkórház külön határozatban 6 milliárd forinthoz jutott lejárt számlái kifizetésére.

Mindez a pénz összesen elegendő is lenne ahhoz, hogy vég re egyetlen kórháznak se kelljen lejárt számlákat tolni maga előtt egyik hónapról a másikra. Csakhogy az Egészségügyi Államtitkárság az utalást követően zárolta a 25 milliárd forintot. Csaknem egy hónapot kellett várni – arra, hogy a zárlatot feloldják, erre csak a napokban kaptak engedélyt az intézmények. Mármint azok, amelyeknek van lejárt szállítói számlája. Több mint húsz kórház ugyanis pontosan fizetett, illetve a 15 milliárdból, amit még a zárolás előtt kapott meg, rendezte a számlatartozásait. Ezért nekik a múlt év végén már nem volt tartozásuk, csakhogy a 25 milliárd forintból ők is kaptak. Ezek az intézmények most úgy érzik, a végén még rosszul járnak csak azért, mert jól gazdálkodtak. Aggódnak, hogy a pénzt visszavonják tőlük, ahelyett, hogy saját célra, például a kötelező minimálbéremelésre fordíthatnák.

Hogy így lesz-e, még nem tudni, ahogyan azt sem, hogy végül is ki és milyen engedményt tesz majd az adósság rendezése érdekében. A kórházi beszállítók még az előző év novemberében felajánlották: lemondanak a nekik járó késedelmi kamatról a kórházi dolgozók javára, ha a kintlévőségeik 90 százalékát 2011. december 31-ig, a fennmaradó részét pedig a rá következő negyedévben megkapják.

Tőketartozás elengedéséről azonban, amit értesüléseink szerint el akart érni a cégeknél az egészségügyi kormányzat, a beszállítók szerint szó sem lehet. Ezt a lehetőséget Tóth Zoltán, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára törvénytelennek tartja. Senkinek sincs joga azt kérni, hogy egy cég, amelyik közbeszerzésen sikeresen pályázott, szabályszerűen szerződött, határidőre szállított, ne tartson igényt a pénzére – mondta.

Véleménye szerint fontos lenne, ha az Egészségügyi Államtitkárság megoldást találna az adósság rendezésére, valamint újratermelődésének megakadályozására. Ez utóbbinak Tóth Zoltán szerint alapvetően két feltétele van. Az egyik, hogy a kórházak utófinanszírozási idejét a jelenlegi kettőről egy hónapra kell csökkenteni. A másik – legalább a központi vagy regionális közbeszerzések esetében – a nettó finanszírozás bevezetése. Ez azt jelentené, hogy az áruk ellenértékét nem a kórházak, hanem például közvetlenül az egészségbiztosító utalja át a beszállítóknak, a kifizetett összeget pedig levonják a kórházak következő havi támogatásából.

Ezzel Magyarország megfelelne az Európai Unió irányelveinek és az új közbeszerzési törvénynek. Ez ugyanis ez év január l-jétől az állami beszerzéseknél a fizetési határidőt általánosan harminc napban állapítja meg, azzal, hogy például az egészségügyben ez maximum hatvan nap lehet.

30 - 124« ...10202829303132405060...»