|
|
 Kórház szaklap, 2012/4. szám
Helyesebb előbb állami kézbe venni az intézményeket, s utána végrehajtani a rendszeralakító intézkedéseket az egészségügyért felelős államtitkár szerint. Júliustól új kapacitási és finanszírozási rendszer lép életbe, és várhatóan megszületik az országos váró lista is, a betegútszervezés rendszere jövő év elején debütálhat.
Több mint ötven egészségügyi ellátó kerül állami kézbe május elsejétől: ezúttal a települési önkormányzatok tulajdonában álló kórházak és a hozzájuk integrált járóbeteg-szakellátás átvételére (ez a járóbeteg-ellátók hetven százaléka) kerül sor. Az ötvennégy intézményből negyvennégy nyújt aktív, tíz pedig krónikus ellátást. Az államosítás melletti érvelés kulcsszavai ezúttal is a hatékonyság, a költségtakarékosabb fenntartás, és az ellátás színvonalának emelése – amit a központi irányítás és feladatellátás képes biztosítani. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár szerint helyesebb előbb átvenni az intézményeket, majd utána végrehajtani a rendszeralakító intézkedéseket. A további érvelése szerint az önkormányzatok jelentős része eladósodott, így sokszor csak részben tudnak megfelelni a tulajdonosi elvárásoknak, ezért is van szükség az egységes, központi irányításra.
Átveszik a feladatot, vagyont, adósságot
Az államosításról szóló törvényjavaslatot Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter nyújtotta be az Országgyűlésnek, a tervezet elfogadása információink szerint lapunk megjelenése idején várható. Alapvető változást mutat a korábbi elképzelésekhez képest, ugyanis már nem 43 települési intézményt vennének át május elsejétől, s jövő évtől 10 újabbat, hanem mindezt egy lépcsőben, és ötvenöt ellátóval.
A törvénytervezet lényeges elemei meghatározzák az átvett feladat- és vagyonkör fogalmát, rendelkeznek az átvétel időpontjáról, rendezik a jogutódlást. Szócska Miklós állítása szerint a jogszabály kidolgozásához figyelembe vették az első körös államosítási tapasztalatokat, ezért a tervezet többek között részletesebben taglalja, melyek az átadandó feladatok, s különösen a vagyoni kört igyekszik jobban meghatározni. Eszerint nemcsak az intézmények feladatellátását szolgáló, önkormányzati tulajdonban lévő ingó és ingatlan vagyont, hanem az intézmények által az átvett feladat ellátásához bármilyen jogcímen használt önkormányzati vagyont is állami tulajdonba veszik. A vagyonátadási kötelezettség kiterjed az 1990 után egészségügyi ellátás céljára használt olyan ingatlanokra is, amelyek egészségügyi funkciója megváltozott ugyan, de azokat egyéb közcélra nem hasznosították. Az átadott ingatlanok műszaki állapotáról műszaki kataszter készül, amelyben szerepel az aktuális állapotfelmérés és problémafeltárás: rögzítik az azonnal elvégezendő felújításokat és beruházásokat, a folyamatban lévőket, továbbá a feltárt, ám halasztható és még el nem végzett felújítások és beruházások körét.
Az átvett vagyonhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok gyakorlója a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., míg a törvény alapján vagyonkezelő a kijelölt szerv, vagyis a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI). A feladatok ellátását fedező önkormányzati vagyon biztosítása és védelme érdekében az átvétel időpontjáig a kötelezettségvállalások eljárási rendjét külön szabályozzák. A törvénytervezet rendelkezik az átvétel módjáról, az átadás-átvétel megtörténtéig elidegenítési és terhelési tilalomról. A vagyonelemek átadásánál-átvételénél a 2012. április 30-i nyilvántartási érték/ állapotot veszik alapul.
Minden plusz bevételt az ágazatra kell fordítani
Sokszor hangoztatott elképzelés az is, hogy az állami tulajdonba került vagyonból vagy annak értékesítéséből befolyó összeget kizárólag az egészségügyi ellátás fejlesztésére lehet fordítani, a szakállamtitkár szerint például gyógyturizmus célú hasznosításban is gondolkodnak a felszabaduló ingatlanok kapcsán.
A vagyonnal együtt az intézmények egészségügyi ellátásból eredően keletkezett, május elsején élő adósságállományát, fizetési kötelezettségét július l5-től veszi át az állam, és az új fenntartóhoz, a GYEMSZI-hez kerül. Az adósság részét képező, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a magyar állam 2012. július 15-i hatállyal az értékpapír lejárat előtti visszaváltásából eredő fizetési kötelezettséget vállalja át és teljesíti, olvasható a tervezetben azzal a kitétellel, hogy az önkormányzatok a magyar állam által átvállalandó adósságállományt a törvény hatálybalépését követően nem növelhetik.
Szócska Miklós, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának április 2-i, a törvénytervezettel foglalkozó ülésén arról beszélt, hogy tudatos tartozásmenedzsment jellemzi a mai ágazati vezetést, bizonyítékként hozta fel, hogy jelentősen csökkent az intézmények kinnlevősége. Elmondta azt is, hogy negyed éven belül létrehozzák a GYEMSZI-ben azt a kontroll ing-rendszert, amely alkalmas lesz az adósság alakulásának, valamint a munkaerő-állománynak követésére a kincstári adatok alapján.
Továbbfoglalkoztatás? Végkielégítés? Az állami kézbe kerülő intézmények dolgozói a GYEMSZI-hez kerülnek, a létszámot és a betöltetlenül átadott státuszok számát intézményen ként kell rögzíteni. Rendezni kívánják az önkormányzat állományában az egészségügyi intézmények irányításával, felügyeletével foglalkozó munkatársak továbbfoglalkoztatását. Ha valamelyikük munkája feleslegessé válik, úgy a GYEMSZI-nek kell a végkielégítést kifizetni, mondta Szócska Miklós, jelezve, nem hiszi, hogy ma felesleges munkaerő lenne az egészségügyben. Hogy az esetleges végkielégítésre honnan lesz forrás, egyelőre nem kristályosodott ki.
Az átvételre váró ötvenöt kórházból tizenhét önkormányzati tulajdonú gazdasági társasági formában működik. Az állami tulajdonba kerülő gazdasági társaságokban a tagsági jogosítványokat május l-jétől GYEMSZI gyakorolja. Ahogy az első államosítási lépésben, úgy a második körben is minden vezetői státuszt megpályáztatnak.
Az államtitkár szerint gondot okoz a kiszervezett feladatok áttekintése, eddigi tapasztalataik szerint zűrzavaros a helyzet az átvételkor. Az állami intézményeknél már rálátnak a szerződésállományra. Fontosnak tartotta leszögezni, hogy az államosítás nem befolyásolhatja a betegellátást, a napi működést, ezért nem nyúltak például a területi határokhoz, illetve a finanszírozáshoz. A bírósági végrehajtásokat három hónapra felfüggesztik az átvételre kerülő intézményeknél.
Július elsejétől új finanszírozási és kapacitási rendszer
Az év vége helyett 2012 júliusára elkészülhet az országos várólista. amely az intézményi várólisták adatait tartja nyilván, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) feladata lesz a nyilvántartás vezetése. Az OEP folyamatosan ellenőrzi és értékeli az intézményi várólisták helyzetét az ellátás biztonsága, elérhetősége, a szakmai követelmények érvényesítése céljából. Egységesebb, tisztább képet kap az ágazat a várakozókról. kiszűrhetik a párhuzamosságokat. Az értékelés eredményéről a Pénztár rendszeresen tájékoztatja a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot, a GYEMSZI-t, az érintett egészségügyi szolgáltató intézményi várólistájának vezetéséért felelős személyt, illetve a térségi beteg út-szervezéséért felelős szervet. Az országos várólista az OEP honlapján keresztül a lakosság számára is elérhető lesz.
Néhány feladat átütemezése is várható: július elsejétől lép életbe az új kapacitási és finanszírozási rendszer. A térségi várólista az év végéig készül el, a TESZK-ek pedig folyamatosan szerveződnek. A fővárosban további egyeztetések zajlanak többek között arról is, lesz vagy nem lesz régiós határ a fővárosban élők számára az ellátás igénybevételéhez. 2013. január elsejétől léphet életbe a térség i várólista és a betegútszervezés új rendszere, kaptuk a tájékoztatást a szakállamtitkárságtól.
– Sándor Judit –
Kórház szaklap, 2012/4. szám
Interjú dr. Varga Ferenccel, a Siófoki Kórház főigazgató főorvosával
A Magyar Kórházszövetség előző elnökét, a Siófoki Kórház főigazgató főorvosát érintettsége okán – a városi kórházak állami kezelésbe adásáról kérdeztem.
– Elnök úr, mi a véleménye az egészségügy jelenlegi átszervezéséről?
– Az egészségügy átalakulásának folyamata nem most kezdődött, korábban is voltak próbálkozások, melyek azt célozták, hogy az egészségügyi ellátásnak megfelelő struktúrája alakuljon ki, akár a kórházak kapacitásait, akár a szakmákat illetően. Ezzel több egészségügyi kormányzat is próbálkozott, de a célt egyik sem tudta elérni: ez részben azon bukott meg, hogy az egyes önkormányzatok a saját érdekeiket képviselték, mondjuk egy szakmai szemponttal szemben, részben azon, hogy más lobbi érdekek megakadályozták. Tehát az a folyamat, amelyik most elindult – hogy úgy alakuljon át az egészségügy szerkezete, hogy szakmailag a szükségleteket elégítse ki, gazdaságilag pedig hatékonya n tudjon működni -, üdvözlendő cél felé tart, amivel a Kórházszövetség kezdettől fogva egyetértett. Természetesen tisztában vagyunk vele – és bizonyára az egészségügyi kormányzat is érzékeli -, hogy továbbra is hatnak azok a tényezők, amelyek korábban ennek a menetét megakadályozták.
- Mit emelne ki a jelentős változások közül egy vidéki városi kórház vezetőjeként?
– Az államosítás, illetve az állami kezelésbe vétel olyan eszköz az egészségügyi kormányzat kezében, amely után majd kevesebb beleszólása lesz a helyieknek, ami az átalakítás szempontjából előnyt jelent. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy egy helyi önkormányzat területén működő kórház annyira beágyazódik a helyi közösségbe, hogy az intézmény, és a korábbi fenntartója közötti viszony sokkal “élőbb” és „családiasabb”, mint mondjuk az állami irányítású egészségügy mellett.
– A fenntartó és az ellátó jól ismerik a helyi problémákat.
- Igen, így van, sokkal jobban tudják kezelni a felmerülő gondokat. Hiszen attól, hogy az állam átveszi az egészségügyi intézmények fenntartását, az intézmény még a helyén marad, a betegek ugyanabból a körből kerülnek ki, ahol korábban voltak. Elviekben nem kell, hogy érezzék azt, hogy a tulajdonosváltás megtörtént. Viszont a tulajdonos viszonya talán nem lesz olyan közvetlen. mint amikor az önkormányzatokhoz tartoztak ezek az intézmények. A gazdasági helyzet nagyon sok esetben nem tette lehetővé, hogy a fenntartó oly mértékben segítse az intézményeket, mint ahogy ezt kellett volna, azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben az is bizonytalan, hogy egy központi fenntartású egészségügy vajon többet tud-e áldozni ezeknek az intézményeknek a fenntartására. Ezt majd a jövő fogja eldönteni.
- Hogyan vélekedik a városi kórházak átvételének – folyamatosan változó – időpontjáról?
- A kórházak átvételénél szerencsésebb lett volna, ha valamennyi fekvőbeteg-intézmény – most csak ezeket említem, a járóbeteg-szakellátókat nem – egyszerre kerül át állami fenntartásba. Ez lett volna az optimális megoldás, hiszen akkor az ehhez fűződő egyéb feladatok, mint például a kapacitások meghatározása, vagy akár a területi ellátási kötelezettség kijelölése, sokkal egyszerűbb lett volna. Azonban – mint tudjuk – a GYEMSZI mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a kérdést kezelje. A volt megyei fenntartású intézményeink átvétele sem zajlott simán, ami nem a GYEMSZI, a minisztérium, vagy az államtitkárság hibája, hanem annak a sokszínűségnek a következménye, amely a megyei fenntartású kórházakat jellemezte. Úgy vélem, amikor ez a gondolat megszületett, még senki nem gondolta, hogy ennyire sokrétű és egyedi esetekkel kell találkozni, amelyeket természetesen egyedileg is kell kezelni. A városi kórházak átvétele most olyan stádiumban van, amikor még az is bizonytalan, hogy mikor történjék meg. A helyes időpont megválasztását a teljes intézményrendszer átalakításával kapcsolatos feladatok motiválják.
- A megyei intézmények átvétele kapcsán jelentkező nehézségek miatt már lesznek tapasztalatai a GYEMSZI-nek.
– Olyan vonatkozásban is, hogy melyek azok a dolgok, amelyekkel kevésbé kell foglalkozni, s melyeket kell súlyozni. Tehát az átvétel tisztázottabb körülmények között fog zajlani, és ebből eredően, várhatóan egy kicsit könnyebben is történik meg. Azonban nem szabad azt gondolni, hogy mivel a városi kórházak kisebbek, ezért itt majd kevesebb lesz a feladata az állami szerveknek. Hiszen a GYEMSZI-nek egyedileg kell majd megbirkóznia több mint ötven kórház terheivel, minden egyes kiskórház összes jelentkező problémájával, akár az ingatlanokkal, akár a kiszervezett működéssel – egyáltalán az átadás körülményeivel. Ha tekintetbe veszem azt is, hogya megyei kórházakkal kapcsolatban is vannak még gondok, hiszen hozzájön ez a majdnem ugyanolyan számú kórház, az átvétel igen jelentős feladatot jelent majd a GYEMSZI számára. Tehát van annak előnye, hogy korábban jöjjön létre az egységes, az egész országra kiterjedő egészségügyi ellátási struktúra, mert valamennyi részfeladat már úgy lesz szervezhető, hogy nem kell különbséget tenni a különböző nagyságú, illetve megyei vagy városi fenntartású kórházak között.
- Önök Siófokon hol tartanak a felkészülésben?
– Jelenleg az önkormányzat és a GYEMSZI között zajlanak a tárgyalások az ingatlan, illetve a kórház területén található építmények átvételéről. illetve önkormányzati tulajdonban maradásáról. Vannak még megoldatlan ügyek is, mint például Siófokon a nővér- és orvos-szálló, amely a kórház telkén áll, de külön telekkönyvezve. Az első szinten alapellátási intézmények, ettől felfelé pedig nővér- és orvos-szállók vannak, jelen pillanatban még tisztázatlan, hogy önkormányzati tulajdonban maradnak-e, vagy pedig átveszi őket az állam. Ennek a következményei érdekesek, mert ha önkormányzati tulajdon marad, akkor a kórházat terheli az önkormányzat által megállapított bérleti díj a nővérek, illetve az orvosok elhelyezéséért. Amennyiben azonban ez a nővérszálló a GYEMSZI-hez kerül, akkor fordított lesz a helyzet, esetleg az önkormányzat fizet majd az ott elhelyezett alapellátási intézmények után bérleti díjat a GYEMSZI-nek. A siófoki kórházban nincs kiszervezett szolgáltatás, tehát az intézmény mindent maga végez, és jól gazdálkodik. Viszont a kazánház nem csak a kórházat, hanem – városi érdekből – egy városrész központi fűtését is ellátja. Nem tudom, hogy a későbbiekben ennek a kazánháznak – amely szerves része a kórháznak – hogyan alakul majd a működtetése. A GYEMSZI-hez tartozik majd, a városhoz, illetve az intézményhez?
- Vannak még további, függőben lévő, megoldandó feladatok?
– A két komolyabb kérdést már említettem. Egyetlen külső telephelyünk van, ez pedig a Tüdőgondozó Intézet, amely kórházi feladatokat lát el, külön épületben, nem a kórházhoz tartozó telken. Vitatott még, hogy ez kihez fog tartozni.
- A Siófoki Kórházban éppen fejlesztés zajlik, kérem, erről is ejtsen néhány szót!
– Most fejeződött be az Energiaracionalizálási és Környezetvédelmi Program, az úgynevezett KEOP-program, amelynek során a kórházban a teljes fűtésrendszer megújult, vagyis kicserélték a radiátorokat, a csővezetékeket, valamint valamennyi nyílászárót, így azok már a legmodernebb hőtechnikai elvárásoknak is megfelelnek. A kórház egész külső falfelülete pedig 10 cm vastag hővédő réteget kapott. Ezeknek a felújításoknak már az eredményei is mutatkoznak, hiszen az elmúlt hónapokban 35-40%-kal kevesebb volt a fűtés költségünk, (fajlagosan, a tavalyi és az idei átlaghőmérsékletet is számításba véve). Ez jelentős pénzmegtakarítást jelent. Ehhez a programhoz egyébként a kórház adta azt a csaknem 200 millió forintos önrészt, amit az Európai Unió 600 millió forinttal egészített ki. A következő napokban pedig elkezdődik a kivitelezése két összehangolt 502-programnak. Az egyik egy sürgősségi osztály megépítése, a másik pedig egy struktúraátalakítás az intézményben. Az 502-program teljesen új beruházás, amivel egy új osztály alakul ki, csatlakozva a kórházhoz. A strukturális program pedig azt jelenti, hogy a XXI. századi kórházi követelményeknek megfelelően központosítottak lesznek a műtők, a diagnosztikai részleg, a képalkotó diagnosztika. A jelenlegi röntgen, CT, ultrahang különböző helyeken való elhelyezése a központosítással megszűnik. Mindezeken kívül központi sterilizáló is épül, továbbá egy átfogó informatikai fejlesztés is kezdődik. A kórház a környezetünkben lévő 40-50 alapellátási centrummal már eddig is online kapcsolatban volt, ezt azonban szeretnénk még tovább bővíteni, akár más kórházak felé is. Ennek az előnye az, hogy a kórházban a betegről kapott információ gyakorlatilag online módon, azonnal megjelenik a beküldő háziorvos monitorán, legyen akár egy szakrendelési feljegyzés, egy zárójelentés, vagy egy laboratóriumi röntgenlelet. Tehát papírmozgás nélkül történik meg az adatok cseréje az illetékes beutaló, illetve a vizsgálatokat végző kórházi szakosztály között. Beruházásainkkal, fejlesztéseinkkel igyekszünk tehát megfelelni a kor kihívásainak.
– Bene Zsolt -
Kórház szaklap, 2012/4. szám
Interjú dr. Wagner Róberttel, a GE Healthcare regionális divízió igazgatójával, az Orvostechnikai Szövetség társelnökével
Wagner Róberttel, a GE Healthcare regionális divízió igazgatójával, az Orvostechnikai Szövetség március végén megválasztott társelnökével beszélgettünk.
– Üzleti tevékenységében ultrahangok és nagy fejlettségű terápiás eszközök értékesítését irányítja. Az Orvostechnikai Szövetségben elsősorban a technológiai szállítókat képviselő társelnök. Hogyan látja a technológia-intenzív egészségügyi ellátás jövőjét?
– Az elmúlt hónapokban sokat gondolkodtam azon, hogy mi a technológiával támogatott, modern, XXI. századi egészségügy jövője. Amikor erről a kérdésről beszélgetünk, mind a négy szereplőnek: az ellátás finanszírozójának, a betegnek, a szakmának és a beszállítónak önálló, markáns víziója van. Nagyon gyakran érzem, hogy ha egyenként meghallgatjuk a szereplőket, mindenkinek szolid és jól megalapozott jövőképe van, de ezeket szinte sosem rakjuk egymás mellé. A négy szereplői kör célrendszerét ritkán feleltetjük meg egymásnak. Talán a magyar egészségügy jelenlegi vajúdó állapota abból is fakad, hogy a négy különböző jövőkép nem került egymással konszenzusra.
- Ön szerint milyen víziói vannak a különböző szereplőknek?
– A beteg álma, hogy olyan ellátást kapjon, mint amilyet Svájcban kapna. A finanszírozó álma, hogy a jelenlegi költségszinthez képest annak feléből üzemeltesse a rendszert. A szakma álma, hogy olyan szintű technológiával dolgozzon, mint amilyen a Mayo Klinikán található, a beszállító vágya pedig az – és ezt be kell vallanunk őszintén, – hogy abban a múltbéli kellemes állapotban éljen tovább, amelyben a 80-as, 90-es évek fejletlen piacán felmutatott növekedési rátát fenn lehet tartani. Ha azt szeretnénk, hogy e célrendszerek mentén értelmes eredmény, valódi gyógyító tevékenység alakuljon ki, konszenzusra kell jutnunk.
– Ön mit javasol?
– A fejlesztéseknek összehangolt módon, valóban az igények, szükségletek és lehetőségek mentén felépített terv szerint kell megvalósulnia. Az elmúlt pár év uniós forrásokból történő fejlesztései kiváló központokat teremtettek meg – szigetszerűen. így tovább fokozták a rendszerben amúgy is jelen lévő inhomogenitást, amelynek eredményeként a XIX. század vége és a XXI. század közepe egyszerre van jelen a magyar egészségügyi ellátórendszerben.
- Ez a legfejlettebb technológiákra, az informatikára, a képalkotó diagnosztikára is igaz?
– Ezen a területen inkább az a gond, hogy nem párhuzamosan történik a képalkotás és az informatika fejlesztése. A modern képalkotó diagnosztika fejlesztésében mindennapos élmény, hogy egyedülálló berendezések kerülnek installálásra, és nem valósul meg a képalkotó eszközökkel párhuzamosan az informatikai rendszerek legalább azonos ütemű fejlesztése. Márpedig a fejlett telemedicinának három lába van: a letelepített eszköz, a megfelelő sebességgel kommunikálni képes információs hálózat, és mellette a PACS-rendszerek, amelyekkel az információ megosztható, bárhonnan elérhetővé tehető. Bármelyik láb hiányzik vagy rövidebb a többinél. használhatatlan a rendszer.
– Mégis, hogyan lehet Magyarországon elérhetővé tenni a legmodernebb technológiákat?
– Hiszek a centrumszemléletben. A legkorszerűbb technológiát és a leghozzáértőbb szakembereket centrumokban kell összpontosítani. Viszont azokat hozzáférhetővé kell tenni a végpontokon is: nem elsősorban fizikálisan, hanem az informatika révén. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy az egészségügyi informatika a következő években még nagyobb sebességgel fejlődjön, mint a diagnosztikai modalitások. Ezzel párhuzamosan a beruházásoknál egyre inkább az a cél, hogy minél olcsóbban szerezzék be az eszközöket. Ez önmagában nem rossz cél, mert az ellátórendszerben elkölthető források összege nem nő. A lehetőségek és igények harmonizálásáról azonban nem szabad elfeledkezni, csakúgy, mint a berendezés élettartama alatt keletkező összes költségről. Egy felelősen gazdálkodó egészségügyi finanszírozó a beszerzéseinél mindig figyelembe veszi azt, hogy a berendezés élettartama alatt milyen járulékos költségei keletkezhetnek az eszköz fenntartásából.
- Most akkor olcsó berendezésekre vagy csúcstechnológiára van szükség Magyarországon?
– A „minőség” és az “innováció” mellett fel kell vennünk fogalomtárunkba az “elérhető” és “lehetséges” kategóriákat is. Magyarországon lehet álmodozni a csúcskategóriáról, de tudomásul kell venni, hogy egyensúlyt kell teremteni a lehetőségek és igények között. Kiváló példa erre a közelmúlt minisztériumi autóbeszerzése: az Audik és Saabok lecserélése Skoda Superbekre. Érdemes hasonlóban gondolkodni az egészségügyi beszerzések kapcsán is. Ez természetesen egyáltalán nem zárja ki a centrumszemléletet. A centrumokban ott kell lennie a csúcstechnológiának, példa erre az Országos Onkológiai Intézetben április folyamán beüzemelésre kerülő GE Discovery MR750W 3.0T, három tesla térerejű, hipermodernnek számító MR-berendezésünk. Ez a készülék is kiváló bizonyíték arra, hogy a csúcstechnológiának a progresszivitás megfelelő szintjére kell kerülnie.
– A közelmúltban a GE Healthcare ultrahang üzletágának regionális vezetése mellett kinevezték a Life Care Solutions üzletág regionális vezetőjévé. Mit takar ez az angol fogalom?
– Life Care Solutions üzletágunk egy olyan nagy kosár, amelyben összegyűjtöttük azokat az orvosi technológiai eszközöket, az egyszerű EKG-tól a lélegeztető gépeken át az inkubátorokig, amelyeket az intenzív terápiás osztályokon, a műtökben, a kardiológiai és nőgyógyászati szakambulanciákon használnak. Üzletágunk tehát rendkívül heterogén eszközcsoportok összessége. Pontosan azért párosították össze az egyik nagy diagnosztikus modalitással, az ultrahang-diagnosztikával régiónkban, mert egyrészt elismerik az elmúlt években ultrahang-diagnosztikában végzett munkát, másrészt felismertük, hogy a vevő egyre gyakrabban nem egyetlen eszközt kíván beszerezni, hanem komplex megoldást igényel, amely minél teljesebb mértékben lefedi az orvosi technológiával szemben támasztott elvárásokat. Az eszközök összekapcsolhatósága reális igény és létező lehetőség, de nem minden vonatkozásban működik. Nálunk igen. A képalkotó diagnosztika mellett a betegőrzés, az alapvető életfunkciók ellenőrzése és fenntartása a terápiás tevékenység alapja, amely nagyon komoly informatikai hátteret igényei ma már.
- Miben segíthetnek az ellátás során a legmodernebb informatikai hátteret nyújtó eszközök?
– A korszerű betegőrzésben és monitorozásban a fejlett technológia azért alapvető fontosságú, mert az egészségügyben ma az emberi erőforrás biztosítása jelentős kihívást jelent. Ezért fontos, hogy olyan korszerű technológiát tudjunk a betegőrzésben alkalmazni, amely képes a hiányzó erőforrásokat kiváltani. Ha kevesebb nővér van, akkor a korszerű, intelligens betegőrző monitorok, egyszerűen kezelhető lélegeztető gépek ki tudják váltani a humán erőforrás egy részét, illetve hatékonyabbá tenni annak felhasználást. Persze fontos az is, hogy az eszközök használata gyorsan elsajátítható legyen. Például altatógépeink olyan szoftvereket tartó gépek ki tudják váltani a humán erőforrás egy részét, illetve hatékonyabbá tenni annak felhasználást. Persze fontos az is, hogy az eszközök használata gyorsan elsajátítható legyen. Például altatógépeink olyan szoftvereket tartalmaznak, amelyekkel optimalizálni lehet az altatógáz használatát, így jelentős költségeket lehet megtakarítani. Létezik olyan modulunk altatógépeinkhez, amellyel követni lehet az altatás mélységét, ez hozzásegít ahhoz, hogy az aneszteziológiai munkafolyamat is jobban követhetővé váljon.
– Milyen feladatok várnak Önre ezen a területen?
– Amikor az a döntés született, hogy az ultrahang-diagnosztikai üzletágat a betegőrző eszközökkel összekapcsoljuk, az volt a cél, hogy kiszolgáljuk komplex megoldások beszerzésére törekvő partnereink igényeit. A vevő rendszerint nem egy eszközt akar vásárolni, hanem jól definiált problémája van, amire minél komplexebb megoldást keres. A GE Healthcare nemzetközi termékportfóliója tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt a komplexitást hatékonyan megteremtse. Ezért az értékesítési szervezetet úgy alakítottuk át, hogy a megoldás ügyfeleink számára is könnyen elérhető legyen. A Life Care Solutions nagyon sok cég akvizíciójából jött létre, amelyeket a szakma önmagában is jól ismer és elismer, viszont ezek sosem kapcsolódtak össze a GE Healthcare márkával. pedig már hosszú évek óta a GE Healthcare a tulajdonos. Most az a feladatunk, hogy a jól bevált eszközök, a megszokott minőség és GE Healthcare márka közötti kapcsolatot partnereinknek bemutassuk.
- Az Orvostechnikai Szövetség március végi közgyűlésen a szervezet társelnökének választotta. Hogyan látja az Orvostechnikai Szövetség szerepét a magyar egészségügy fejlesztésében?
– Az Orvostechnikai Szövetség a beszállítók egyetlen és lehetséges „compliant” fóruma, ahol egymással szabályozott keretek között, az Eucomed irányelvek mentén tárgyalhatnak, másrészt érdekérvényesítő fórumként léphetnek fel. Köszönhetően számos emblematikus szakember lelkiismeretes munkájának, a kormányzat szemében az Orvostechnikai Szövetség elfogadott és komolyan vett tárgyalópartnerré vált. Szinte minden esetben módunk nyílt a beszállítói vélemények konzultatív módon történő megfogalmazására, ami egyértelmű előrelépés a korábbi évekhez képest.
– Ezen belül hogyan határozza meg saját szerepét?
– Saját szerepem kapcsán fontosnak tartom azt a célt, hogy a Szövetségben megfelelő súllyal képviseltesse magát a képalkotó diagnosztika és az informatika is. Az elmúlt években komoly lépéseket tettünk annak érdekében, hogy ha ma valaki az Orvostechnikai Szövetségre gondol, ne csupán a gyógyászati segédeszköz terület jusson eszébe, hanem azon kórházi beszállítók is, amelyek modern, egyszer használatos eszközöket, fejlett berendezéseket, informatikai megoldásokat forgalmaznak, és nagyon mélyen a magyar egészségügyi integráns részét képezik. Az Orvostechnikai Szövetség egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a véleménye sosem egyetlen beszállító véleménye, hanem a legkülönfélébb érdekek mentén mozgó beszállítók érdekeinek egyfajta desztillátuma. Ettől válik értékelhetővé és megfontolandóvá a magyar egészségügy döntéshozói számára az Orvostechnikai Szövetség szerepe.
- Zöldi Péter -
|
|
