|
|
 Világgazdaság, 2012. február 20., Haiman Éva -Tar Gábor
A lehetőségeknél és a terveknél is jóval kevesebb egészségügyi célú fejlesztés valósult meg a 2007 és 2013 közötti uniós pályázati ciklus első öt évében. A kormány most beletapos a gázpedálba, és a maradék pénz nagy részére, mintegy 150 milliárd forintra még az idén pályázatot ír ki.
2007 és 2013 között három típusú programban összesen 453 milliárd forint uniós támogatás használható fel egészségügyi fejlesztésekre. A jelenlegi uniós pályázati ciklusból tehát két év van már csupán hátra a hétből, a pénz java része azonban még mindig felhasználásra vár: a TIOP-keret mintegy 50, míg a TÁMOP-források alig 15 százalékát költöttük el eddig – derül ki Dózsa Csaba, a GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója legfrissebb elemzéséből. Az egészségügyi közgazdász szerint a lemaradás az onkológiai fejlesztési programokban a legnagyobb, ahol az eltelt öt esztendő érdemi fejlesztésre gyakorlatilag nem volt elég, csak pályáztatásra jutott idő. A cél ezen a területen egyébként nem kisebb, mint a teljes sugárterápiás eszközpark megújítása, valamint egy új onkológiai központ kialakítása Veszprémben.
Dózsa Csaba úgy látja: a tapasztalatok szerint minden kormány leginkább „betonozni szeret”, kistérségi új szakrendelők építésével, profilváltó kórházak csinosításával szívesebben foglalkozott az előző és a mostani kabinet is, mint a szervezetfejlesztéssel, a humánerőforrás képzési programjaival vagy a népegészségügyi programokkal. Ezt látszik alátámasztani Szócska Miklós egészségügyi államtitkárnak egy tavaly év végi nyilatkozata is: „Látni fogják, hogy épülnek a kórházak, rendelők szerte az országban. Magam is avattam már olyan épületet, amelynek én tettem le az alapkövét” – mondta a szakpolitikus.
Az egészségügyi közgazdász véleménye szerint azonban az új rendelőkkel, kórházi tömbökkel tovább torzul az egészségügy amúgy is meglehetősen széttagolt struktúrája. Ráadásul az ellátás szervezettsége önmagában ettől nem lesz jobb, ahogyan több orvos és nővér sem „terem” – fogalmaz Dózsa Csaba.
2007 óta az egészségügyi rendszer szerkezeti átalakításának infrastrukturális támogatására – nagyrészt ez szolgálja új szakrendelők létrehozását a kistérségekben – 32 pályázóval kötöttek szerződést, és több helyen be is fejeződtek a munkálatok. Az Új Széchenyi-terv 2012-ben megjelenő egészségügyi pályázataiban pedig további tízmilliárd forintot szánnak a járóbeteg-szolgáltatások fejlesztésére.
A „betonozáson” túl – most, hogy az állam lesz a legnagyobb kórháztulajdonos – a kórházi rendszer átalakítása, ésszerűsítése is fontos kormányzati cél lett. Az ezt szolgáló infrastruktúra-fejlesztésre 44 milliárd forint áll majd rendelkezésre. Az összeg jelentős részének felhasználását az egészségügyi államtitkársághoz tartozó Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) koordinálja majd. Essősy Zsombor, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója ezt kifejezetten pozitívan értékeli. „Évek óta vesszőparipám az uniós forrásfelhasználás racionalizálásának szükségessége. A széttagoltság megszüntetése a ma elsődleges prioritásként megjelenő gyorsítás irányába hat” – vélekedett.
A szakember ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a már megkezdett beruházásoknál sok esetben támogatáskompenzációra van szükség, hiszen annak idején a 2008–09-es áfakulcsok, illetve az akkori euró-árfolyam volt a tervezés alapja, ami már idejétmúlt, kevés köze van a jelenlegi adatokhoz. Ésszerűnek tűnik tehát az a törekvés, hogy e különbözet finanszírozásának feladatát a GYEMSZI, mint fenntartó, illetve az NFÜ, mint kiíró közös erővel oldja meg. Az uniós pályázatok körül kétségtelenül rengeteg lesz a következő időszakban a teendő: az egészségügyi államtitkárság tájékoztatása szerint az ÚSZT idei tervei között mintegy negyven egészségügyi célú pályázat szerepel, előreláthatólag több mint 150 milliárd forint forinttal.
Sürgősségi osztályok , koraszülött-ellátók, civilek a nyertesek között
-26 pályázó nyert a sürgősségi ellátás fejlesztésére kiírt pályázatokon
-19 kórházat támogattak a kis súlyú újszülöttek, illetve koraszülöttek gyógyítására szolgáló PIC-ek, NIC-ek fejlesztésében
-8 szerződést írtak alá Infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban pályázatokra, amelyek döntően nagy kórházakhoz tartozó fejlesztéseket jelentenek
- több mint 300 egészségre nevelő, szemléletformáló életmódprogram kapott már támogatást (önkormányzatok, civilszervezetek szervezhetnek ebből programsorozatokat)
-csaknem 100 olyan képzési pályázat nyert, amelyet munkavállalók, illetve munkaadók is benyújthattak
Napi Gazdaság Online, 2012. február 15., szerda 13:21 Szepesi Anita
A tegnapi Magyar Közlönyből végre feketén-fehéren kiderül az, hogy a térségi centrumoktól távol élők is csak megyeszékhelyi kórházban vagy régiós központban férhetnek hozzá olyan “speciális” fekvőbeteg ellátásokhoz, mint a gyermek fül-orr-gégészet, a kardiológia, a klinikai onkológia vagy az addiktológia. Kiderült, nem tévedés az sem: térségi várólista kell a mandulaműtéthez is.
Fent lehet-e tartani az egyre kevesebb pénzből az egészségügyi ellátás eddigi színvonalát, biztosítható-e az eddigi szolgáltatási csomag, vagy nem? – folyamatosan ez a kérdés az egészségügy átalakításának megkezdése óta. A nyilvánvaló “nem” válasszal az ágazat vezetése mindez ideig adós maradt, miként az elérhető szolgáltatáscsomag definiálásával is. A Magyar Közlönyben tegnap megjelent egészségügyi rendeletek azonban végre láthatóvá teszik a lényeget, megmutatják, hogy milyen ellátási lehetőségekkel számolhatunk a lakóhelyünk közelében, egy távolabbi városi kórházában, illetve a térségi centrumban.
A nemzeti erőforrás miniszter 6/2012. (II. 14.) NEFMI rendelete a 3-as számú mellékletben sorolja fel a fekvőbeteg ellátásban finanszírozott szakmákhoz, szakmakódokhoz tartozó progresszivitási szinteket, azaz azt, hogy az adott ellátás a lakóhelyhez közel eső kis kórházban, a városi- megyei, vagy csak a térségi központban érhető el. Térségi központ összesen 8 lesz, miközben a magyar lakosság 55 százaléka kisvárosokban, illetve községekben lakik – hívja fel a figyelmet Poller Imre, egészségügyi szakértő.
Arról, hogy az átalakítás nyomán melyik vidéki kórházra várhat bezárás, részletesen itt olvashat.
Tényleg ilyen ritka a mandulaműtét?
Az átalakítás eddig kommunikált vezérfonala szerint a térségi szervezéssel a ritka, drága, bonyolult beavatkozásokat a térségi centrumokba orientálják, ahol ehhez elég eszköz, tapasztalat és szakember áll rendelkezésre. A rendeletből azonban kiderül, hogy például a ritkának egyáltalán nem nevezhető betegségeket gyógyító gyermekszemészeti, vagy gyermek fül-orr-gégészeti fekvőbeteg ellátás kizárólagosan III-as progresszivitási besorolást kapott, vagyis csak a térségi centrumokban érhető el.
Leszoktató kezelés a félmillió-millió alkoholista országában
Szintén csak térségi központok foglalkozhatnak a fekvőbeteg-ellátásban mind a felnőttek, mind a gyermekek addiktológiai kezelésével, illetve addiktológiai rehabilitációjával, azaz a leszoktató, bent fekvést igénylő terápiák az eddigieknél lényegesen nehezebben lesznek elérhetőek, ami persze az új drogstratégia kapcsán akár érthető is.
A geriátriai (vagyis az idős korból fakadó) problémákat ellátó osztályok – mint “ritka betegséget” ellátók – ugyancsak kizárólagos III-as progresszivitási besorolást kaptak, viszont alig értelmezhetően megjelent a térségi fekvőbeteg-ellátásban a foglalkozás egészségügyi ellátás.
Sebészet altatás nélkül?
Az általános sebészet mindhárom progresszivitási szinten elérhető, azaz lényegében minden kórházban megtalálható lesz, aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály viszont csak a kettes szinttől elérhető, így igencsak kérdéses, hogy miféle sebészeti ellátást tud nyújtani majd az egyes szintű sebészetet működtető kórház intenzív osztályos háttér nélkül, hacsak nem fejleszt fel egy II. szintű intenzív terápiás osztályt a saját szakállára – fogalmaz Poller Imre.
A rendelet arra nem tér ki, hogy vajon az ellátó fekvő osztályok besorolása alapján hogyan sorolják be a progresszivitási szintekre magukat a befogadó intézményeket, például egy III. besorolású térségi kórházban milyen besorolású osztályok milyen megoszlásban működhetnek. Még több kérdés merül fel ha, az ellátó osztályok mostani besorolásait összevetjük a minimumfeltételekről szóló 2012. januári jogszabály-tervezettel – mondja Poller.
Úgy szűnik meg, hogy észre sem vesszük
Kiderül ugyanis, hogy az ott megadott lehetőségek a megjelent új rendelet alapján, többféle ellátási formánál is nem létező lehetőséget jelentenek. Egy-egy kórház hiába teljesíti egy szakma alsóbb szintű minimumfeltételét, ha az ellátás már csak eleve magasabb besoroláson finanszírozható. A diabetológiai egyes szintű minimumfeltételek teljesítése például semmit sem ér, hiszen ennek a betegségnek a gyógyítását csak kettes – hármas szintbe sorolható osztályokon, azaz kórházakban finanszírozza az OEP.
Azt is kérdés, hogy a geriátriai ellátás kizárólagosan III -as szintre emelése hány, jelenleg II. besorolási szinten működő osztály bezárását jelentheti pillanatok alatt. Vagyis mindenképpen diszkrepancia van az egyelőre tervezet szinten létező minimu feltételek és a már érvénybe lépett, a befogadható ellátási szinteket meghatározó rendelet között. A teljesség igénye nélkül Ilyen szakma például a geriátria, az angiológia, a diabetológia és kardiológia is – fogalmaz Poller.
Térségi várólistával is szűkíthető az ellátási csomag
Május 1-től bizonyos betegségek esetén kötelező lesz a térségi várólista, ami azt jelenti, hogy az ide sorolt betegségek, többek között az epekőműtétekért, a fül-orr-gégészeti, melléküregi műtétekért, és nem rosszindulatú nőgyógyászati műtétekért is a térségben kijelölt kórházakba kell utazni. Az pedig majd csak később lesz látható, hogy lesznek-e olyanok, akik emiatt nem vállalják a beavatkozást.
A most megjelent rendelet nagy része azonnal, 2012. február 14-től hatályba lépett, az új szakmai kódok alkalmazása 2012. március 31-től hatályos. Az új szakmai kódok közül már hiányzik például az onkológiai gondozás kódja, pedig e kód még egy 2012. januári rendelet-tervezetben is megtalálható volt.
Önmagában csak ennek a rendeletnek az előírásai is az eddigiekben megszokottakhoz képest jelentősen szűkebbre szabják a fekvőbeteg ellátási lehetőségeket – hangsúlyozza Poller Imre, mert a teljes komplex ellátáshoz immáron deklaráltan is csak a térségi centrumokban élők férnek hozzá könnyen, a hozzáférési nehézségek pedig a távolodással együtt rohamosan növekednek. Azaz a komplex egészségügyi ellátás 6 nagyvárosba tömörül, miközben a lakosság 55 százaléka a 25 ezer lakosú, vagy ennél kisebb városokban, községekben él.
bekezdés
Weborvos.hu, 2012. február 14.
Még egyeztet az államtitkárság a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszeréről.
Még zajlanak a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerével kapcsolatos egyeztetések – reagált az egészségügyi államtitkárság kedden az MTI-nek a Népszava aznapi cikkére, amely szerint “brutális megszorításokra” készül a kormány a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásánál.
A lap a birtokába került javaslatra hivatkozva azt írta: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nemcsak általánosan csökkentené a gyógyászati segédeszközök tb-támogatását, hanem “olyan speciális intézkedéseket is szorgalmaz, amelyek lényegesen ronthatják a kötszerekhez, inkontinenciabetétekhez, sztomaterápiás-, illetve járást segítő eszközökhöz, de a vércukorszintmérő-tesztcsíkokhoz való lakossági hozzáférést is”.
Az OEP-javaslat szerint ráadásul bővítenék a nem támogatható kellékek körét, a közgyógyellátásban bevezetnék az úgynevezett vénydíjat és szigorítanák az eszközfelírás szabályait is – írta a lap.
Az államtitkárság minderre reagálva azt közölte: az államtitkárság jelenleg vizsgálja a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerét. Ennek érdekében bekérték a szakmai szervezetek, a betegszervezetek, valamint a gyártók és forgalmazók véleményét a gyógyászati segédeszközökre vonatkozó egészségpolitikai stratégiáról.
Bővebb tájékoztatást az egyeztetések lezárása után ígértek.
Népszava Online,
2012. február 14., Biró Marianna
Még a mankók is drágábbak lehetnek március 1-től, miután a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási (tb) támogatásának drasztikus csökkentését javasolja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP)
A lapunk birtokába került tervezetből kiderül: a biztosító nemcsak általánosan csökkentené az egészségkárosodásokat “elviselhetővé” tevő eszközök támogatását, hanem olyan speciális intézkedéseket is szorgalmaz, melyek lényegesen ronthatják a kötszerekhez, inkontinencia betétekhez, sztomaterápiás-, illetve járást segítő eszközökhöz, de a vércukorszintmérő-tesztcsíkokhoz való lakossági hozzáférést is.
Noha már 2011-ben is nyilvánvalóvá vált, hogy nem szántak elegendő pénzt e területre, az idei költségvetési keretet az utolsó pillanatban egy kormányülésen még tovább, 43,3 milliárdra csökkentették, így egyértelmű, hogy brutális megszorításokra készül az Orbán-kormány a gyógyászati segédeszközök terén. Az OEP javaslataiból pedig kitűnik: csakúgy, mint a gyógyszerkassza megkurtításánál, a segédeszközök esetében is a betegek, a rászorulók lesznek a spórolás áldozatai.
A tervezet szerint a tb-támogatási szintek közül teljesen megszüntetnék a 98 százalékos kulcsot, így csak 70-90 százalékos tb-támogatással juthatnának szükséges eszközeikhez a fogyatékosok, 50-70 százalékossal a tartós egészségkárosodással élők, s mindössze 0-50 százalék közötti ártámogatást kapnának azok, aki átmenetileg szorulnak valamilyen gyógyászati segédeszközre. Az OEP-javaslat szerint ráadásul bővítenék a nem támogatható kellékek körét, a közgyógyellátásban bevezetnék az úgynevezett vénydíjat és szigorítanák az eszközfelírás szabályait is.
Az egyes betegségekhez kapcsolódó segédeszközök támogatását is megvágnák, így például 80-ról 70 százalékra mérsékelnék az inkontinenciában szenvedők által használt betétek támogatását, ugyancsak csökkenne – 80-ról 70, illetve 50 százalékra – a járást segítő eszközök, azaz a mankók és járókeretek kompenzációja, de 70-ről 60 százalékra apadhat a hallásjavító eszközök – hallókészülékek – támogatása is, sőt, a tervezet még azt is felveti, hogy spórolás céljából emeljék a hallásvesztés küszöbét. A diabétesz tesztcsíkok 80 százalékos ártámogatását 70-50 százalékra csökkentenék, s teljesen megszüntetnék az inzulin-adagolópenek támogatását, mondván: ezt a cégek amúgy is ingyen biztosítják. Felmérések szerint másfélmillió cukorbeteg él hazánkban, akiknek az 50 százalékos ártámogatással éves szinten mintegy 2,5-szer többe kerülhetnek majd a tesztcsíkok, azaz a jelenlegi mintegy 20 ezer helyett több mint 50 ezer forintba.
|
|
