Zárt kapukat döngetnek

HVG, 2015. október 31. – Molnár Barbara

Nemcsak a menekültek, hanem az új orvosi eljárások befogadására is kevés a hajlandóság. Egyik sem pusztán pénzkérdés.

Nálunk van fizetős, mert a társadalombiztosító nem támogatja - sokszor hallhatják a betegek ezt a kijelentést, az okát pedig rendszerint nem feszegetik. Egy korszerűbb gép, technológia vagy orvosi eljárás befogadásának - vagyis annak, hogy közfinanszírozott támo­gatást kaphasson - számos szempontja van. Nem feltétlenül a bürokrácia vagy a pénzhiány áll az elutasítás mögött. Sok más mellett azt is mérlegelni kell, hogy orvosszakmai szempontból valóban indokolt és biztonságos-e egy-egy eljárás vagy eszköz. A pozitív döntés alapvetően azt jelenti, hogy az állam finanszírozza az adott géppel vagy technikával végzett vizsgálatot, terápiát. Magát az eszközt azonban a kórházaknak vagy egészség­ügyi intézeteknek kell - saját forrásból vagy pályázati támogatásból - megvásá­rolniuk, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) erre nem ad pénzt.

„Azt tapasztaljuk, hogy az uniós orszá­gokkal vagy akár a visegrádi négyek többi tagjával való összehasonlításban is nő a lemaradásunk, a modern technológiákhoz való hozzáférés folyamatosan lassul - mondja Holchacker Péter, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének igazgatója. Hozzátette, ez nem azt jelenti, hogy ami van, az rossz, hanem hogy egy új műtéti eljárás, technológiai eszköz vagy például implantátum használata jellemzően nem Magyarországon terjed el először.

Az OEP honlapja szerint az elmúlt öt évben összesen huszonnégy alkalommal kérték a forgalmazók valamilyen új orvosi technológia befogadását. Biztosra vehető, hogy ennél jóval több, bizonyíthatóan hatékony technológia jelent meg az egész­ségügyben. Holchacker szerint az érdeklődés lanyhasága azzal is összefügg, hogy az ellátórendszer finanszírozása több sebből vérzik, és több mint egy évtizede jelentős hiányt görget maga előtt az egészségügy. Ilyen helyzetben az új és drága technikák megjelenése erősen korlátozott, akkor is, ha hosszú távon éppen ezek tehetik költséghatékonyabbá az ellátást. Például az endoszkópos sebészetben bizonyítottan kevesebb a szövődmény, gyorsabb a felépülés, mint a hagyomá­nyos műtéteknél. Igaz, az új technológiák beruházásigényesek, és csak a befektetés után jön a megtakarítás.

„Általánosságban elmondható, hogy a képalkotó diagnosztika terén nincs nagy technológiai elmaradás Magyaror­szágon - mondja László Imre, a Siemens Healthcare Kft. vezetője. Probléma inkább akkor van, ha az új vizsgálati eljárások kapcsán új finanszírozási kódokat kell kiadni. Az ilyen bővítés lassan megy, sok­szor évekig húzódhat az adminisztratív folyamat. Erre volt példa a CT használa­tának kiterjesztése bizonyos kardiológiai vizsgálatokra. Azért a szolgáltatók eddig is végeztek ilyen vizsgálatokat, de mivel az elszámolásnak nem volt saját kódja, jobb híján mellkas-CT-ként könyvelték el. 

Egy új technológia befogadása jelenthet egy új orvosi eljárást, amelyről a kérelmezőnek bizonyítania kell orvosszakmai és egészség-gazdaságtani hatékony­ságát is. A egészségbiztosítónak azt is mérlegelnie kell, hogy a betegek miként férhetnek hozzá viszonylag egyenlő eséllyel az újdonsághoz anélkül, hogy a többletkiadás szétfeszítené a költség­vetési kereteket. (Az OEP egyébként csak az előzetes befogadási kérelmet bírálja el, és javaslatot tesz a technológia finanszíro­zására, a végső döntés az egészségügyért felelős miniszteré.) Mint azt az OEP sajtóosztályától megtudtuk, az elutasítás leggyakoribb oka az, hogy az orvosszak­mai értéke nem egyértelmű, a költségha­tékonyság nem bizonyított, vagy a várható betegszám túl magas, így a befogadás aránytalanul nagy terhet róna a társada­lombiztosításra. 

Tavaly hét, új egészségügyi technológia befogadására irányuló kérelem érkezett az OEP~hez, öt eljárás még folyamatban van, két esetben pedig megszüntették az eljárást - az egyiket az igénylő kérel­mére, a másikról pedig az derült ki, hogy a kérelmezett technológia nem alkalmas befogadásra. Ugyanakkor 2010 óta például új eljárásként finanszírozzák a szívbillentyű nyitott mellkasi műtét nélküli, katéterrel történő beültetését, az orvostechnológiai eszközök közül pedig a beültethető szívmonitor kapott zöld utat. 

Ez utóbbi egy, a bőr alá ültetett készülék, amely a szívritmus folyamatos megfigyelését végzi. Olyan esetekben használható, amikor a diagnosztikai rutineljárásokkal nem határozható meg a beteg panaszainak - például időszakos szédülésnek, ájulásnak - az oka.

„Azt ma már senkinek sem kell magyarázni, hogy az egészséges társa­dalom és a jól működő ellátórendszer gazdasági érdek" - mondja Vasilis Sakkas, a GE Healthcare közép-európai igazgatója. Azonban az egészségügyi kiadások elérték a plafont. Új módszere­ket kell találni, amelyekkel a forrásokat hatékonyabban lehet felhasználni. Húsz évvel ezelőtt egy csepp vérből mindösz­sze öt paramétert tudtak vizsgálni, ma háromszázat. A lényeg azonban ott van, hogy elég legyen ez az egy csepp vér, és ha más indok nincs rá, egyszer kelljen levenni. Ne kelljen újra elvégezni egy vizsgálatot azért, mert a beteg egy másik kórházba vagy orvoshoz került. Ebben a globális hálózatba kapcsolt világban semmi sem indokolja, hogy a betegek még mindig leletekre várjanak, papírokkal rohangáljanak orvostól orvosig, és hogy azért kelljen egy nemrég készült CT-fel­vételt megismételni - és a beteget újabb sugárdózisnak kítenni -, mert az egyik kórház számítástechnikai rendszere nincs összeköttetésben a másikéval.

„Sok szakember szerint az egészségügy egy megkésett ipari forradalom előtt áll" - mondta Dimitris Moulavasilis, az Affidea elnök-vezérigazgatója. (Korábban ez a vál­lalkozás az Euromedic nevet viselte, jelen­leg a magyar piacon Diagnoscan néven ismert cég anyavállalata.) Moulavasilis szerint általános jelenség, hogy az egész­ségügyi szektorból hiányzik a szabvá­nyosítás, a digitalizáltság, a modern infrastruktúra, az összehangoltság és a teljesítménynövelésre való törekvés. „Képzeljünk el egy olyan légitársaságot, ahol minden egyes pilóta maga döntené el, hogy mit ellenőriz repülés előtt. Ugyanis ez történne, ha nem lenne egységes minőségellenőrzés. Márpedig az egész­ségügy máig egy ilyen repülőtársasághoz hasonlít. A finanszírozási vagy szakmai protokollok sokszor túl nagyvonalúak, éspedig nemcsak Magyarországon, hanem a világ bármelyik országában.

A vizsgálatok elvégzése gyakorta nem a beteg állapotától, hanem az orvostól, illetve az intézmény műszerezettségétől függ. Ez viszont rossz diagnózist, ismételt vizsgálatokat és felesleges pluszköltsé­geket okoz. Az Affidea elnöke szerint az egészségügyi folyamatokat nemcsak lehet, de kell is szabványosítani. Miköz­ben az ipar egyéb ágazatai folyamatosan, a termelékenység javítására törekszenek, az egészségügyben ez mintha megfor­dulna. Mivel az országok már nem tudnak többet költeni az ellátásra, a kapacitások szűkítésével operálnak, vagyis ugyanan­nyi pénzből kevesebb beteget látnak el.

Hozzászólások: