Vételrabság

HVG, 2016.december 1.. - Gáti Júlia

Nem zavarja a Gazdasági Versenyhivatalt, hogy a kórházak kötelesek felárral átvenni a börtöncégeknél készült orvosi eszközöket.

Dübörög az Orbán Viktor vizionálta munkaalapú társadalom felépítése, olyannyira, hogy már a börtönbüntetésüket töltő elítéltek többsége is dolgozik. Sok más mellett a kór­házaknak gyártanak steril műtéti textíliát, munkaruhát, bútort és papírárut. A büntetés-végrehajtás termékei és szolgáltatásai azon­ban nem a piacon méretnek meg, azokat az egészségügyi intézmények - ahogy a szociálisak és a rendvédelmi szervek is - kötele­sek megvásárolni, még akkor is, ha ötödével drágábbak, mint amit a civil versenytársak kínálnak. Attól fogva, hogy 2011-ben kormányrendelet kölcsönzött természetfeletti erőt a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP}, a szervezetnek meg kellene felelnie annak a „kormányzati és társadalmi elvárásnak", hogy az elítéltek fog­lalkoztatása teljes körű legyen, így a rabtartás önfenntartóvá váljon. E kettős célt szolgálja a 2015 elején létrehozott Bv. Holding Kft., amely tíz, börtönben működő állami céget fog össze Kalocsától Baracskán át Tökölig. Termékeik zömmel egyszerűen, betanított munkával előállítható holmik köréből kerülnek ki.

Körlevélben hívta fel az egészségügyi intézmények figyelmét tavaly év végén a felügyeletüket ellátó Állami Egészségügyi Köz­pont főigazgatója, hogy tovább bővült a kötelezően választható termékek köre. Így 2016-tól már nemcsak a bútorokat, törlőkendőket és függönyöket, hanem az egyszer használatos steril műtéti textíliákat, védőruhákat, lepedőket is a Köz­ponti Ellátó Szervtől - vagyis a Bv. Holdingtól - kell beszerezni. Ez fel­bőszítette a piaci szereplőket tömö­rítő Orvostechnikai Szövetség tag-vállalatait. Rásky László főtitkár nem rejtette véka alá, hogy a szakma szerint a piac agresszív újraelosz­tása folyik, ahogy ez trafikügyben is történt. Míg ott a dohányzás vissza­szorítása, itt a rabok foglalkoztatása a monopolhelyzet kialakításához rendelt fedőszöveg.

Valójában az történik - fejtegette az Orvostechnikai Szövetség a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH) szóló bejelentésében-, hogy a felsorolt termékkörben a kór­házak minden 100 ezer forintnál nagyobb, de a nemzeti közbeszerzési értékhatárt, jelenleg 8 millió forintot el nem érő megrendelésü­ket a BVOP-nak kötelesek leadni. A textíliák esetében a szállító a kalocsai börtönben és négy társ­intézményben működő, állami tulaj­donú Adorján-Tex Kft., még akkor is, ha a piaci szereplők áránál húsz százalékkal drágábban teljesíti a megbízást. Az Adorján-Tex azon­ban versenyeztetés nélkül vont be a munkájába néhány magáncéget, anyagbeszerzést, marketingmun­kát, szakmai tanácsadást bízva rájuk - sérelmezte a beadvány. 

A cégbírósági bejegyzéseket olvasva valóban nem könnyű magyarázatot találni arra, hogy egy egyszemélyes részvénytársa­ság, a Safetex miként lett néhány hónappal 2015. októberi megala­kulása után az Adorján-Tex szer­ződéses partnere. Megbízatása meglehetősen széles körű: „piaci információk, termékismeretek átadása, az értékesített termékek minőségi, műszaki elvárásainak közvetítése, minőségbiztosítási tanácsadás, termékfejlesztés, a szükséges alapanyagok bizto­sítása". A tulajdonos-ügyvezető, Rist József eddig csak egy szállítási szolgáltatással foglalkozó minivállalkozás tulajdonosa volt. 

Nehéz elhessegetni a gyanút, hogy számos termék csak papíron készül a börtönökben. A kötele­zően beáramló megrendelések teljesítéséhez aligha elegendő a börtöngazdasági kapacitás és a bentlakók szakképzettsége, így nagy lehet a csábítás, hogy külső cégeket vonjanak be a késztermé­kek előállításába. Hiszen megéri külső beszállítóktól nyomott áron megrendelni az árut, majd akár 20 százalékos felárral tovább­adni. Ilyesmiről azonban kívülálló legfeljebb mendemondát hall­hat, hiszen a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozó intéz­mények és az általuk kedvezmé­nyezett vállalkozások sokat adnak a diszkrécióra. 

Az viszont megtudható a BVOP honlapjáról, hogy a holding árbevé­tele mintegy 10 milliárd forint, ame­lyet 1600 civil és 3500 fogvatartott hoz össze. Némileg ellentmond ennek, hogy a „központi ellátás" ötéves fennállását a Groupama Arénában konferenciával és kiállítással ünneplő büntetés-végrehajtó szervezet országos parancsnoka, Csóti András altábornagy azzal dicsekedett, hogy a közép-euró­pai országok 55-60 százalékos átlagával szemben Magyarorszá­gon az elítéltek 87 százaléka, több mint 8 ezer fő végez rendszeres munkát. A szervezet statisztikája szerint viszont 2015 végén 13 ezer jogerősen elítélt rab élvezte a BV vendégszeretetét, vagyis e szerint a 61 százalékuk dolgozott. 

Nagy kérdés, hogy a börtön­munka mennyire felel meg az egész­ségügyi termékekkel szemben támasztott minőségi követelmé­nyeknek. Elvileg ebben nem térhet el a szabad és a zárt világ produktuma. Csakhogy a megrendelők még nem láttak minőségi tanúsítványt, mi több, az ügynökök a bemutatott termékmintákat nem hagyták a kórhá­zakban. Ahol sor került a termékek műtéti próbafelhasználására, gon­dosan visszagyűjtötték a hulladékot. 

 Az állami erőfölény ügyét a Német-Magyar lpari és Kereske­delmi Kamara szintén feszegette, kérdéseire Tasnádi László válaszolt. A rendészeti államtitkár felfedte, hogy a fogvatartottak termelékenységi szintje rendkívül alacsony, a személyi körülményekkel magya­rázható. 6 százalékuk szakmunkás, 57 százalék betanított, 37 száza­lék pedig segédmunkás, jelentős hányaduk második-harmadik generációs munkanélküli családból származik, iskolai végzettségük ala­csony, és a munkamoráljuk rossz. „Ez a tény a fogvatartotti jellegből adódó kötelezettségek (előállítás, fenyítés) és a fluktuáció mellett a termelés folyamatát megnehezíti, minőségét tekintve változóvá teszi" - írta Tasnádi.

Az államtitkár értelmezése szerint a börtöngazdaság erőfölénye nem sérti az uniós versenyszabá­lyokat, mert ez nem gazdasági, hanem közhatalmi tevékenység. A Bv. Holding keretében végzett termelés rehabilitációt kiegészítő tevékenység, amely elválaszthatat­lan a büntetés-végrehajtástól, tehát a hatóság előjoga - érvelt. A GVH más szempontokat talált ugyan per­döntőnek, de éppúgy elutasította a piacbefolyásolás és a verseny­hátrány sérelmével harcba szálló orvostechnológiai gyártókat, mint a Belügyminisztérium. Álláspontja szerint igenis lehet verseny, hiszen aki a BV-nél 20 százalékkal olcsób­ban adja a termékét, az elviheti az üzletet. Ráadásul számos olyan holmi van, amelyről a BV Központi Ellátó Szerve jelezte, hogy nem tudja elítéltekkel legyártatni.

Amire viszont képes, abban a 20 százalékos árelőny verhetetlenné teszi. Például azért, mert a börtönök csupán a minimálbér egyharmadát kötelesek kifizetni. A kórházak egyelőre lapítanak, mert tavaly ugyan 1,2 milliárd forint értékű megrendelést adtak a BV-nek, ám ebből 900 millió forint a mosatás, nem pedig termékvásárlás volt. Ez azonban nem nyugtatja meg a szavakban is „szabad" piac professzionális, ám kikosarazott szereplőit, akik bíróságra mennek 4-5 milliárdos orvosieszköz-üz­letük védelmében.


Egészségügyi intézmények beszerzései a Bv. Holdingtól (2015)