Valóban a valóság-e, amit látunk? - Dr. Ónodi_Szűcs Zoltán, frissen kinevezett államtitkárral értékeltük a jelent, vázoltuk fel a jövőt

Kórház Szaklap, 2015. Tél - Zöldi Péter

-Államtitkár úr, Ön hogyan értékeli az idei évet?

- Talán az a legfontosabb tapasztalatom, hogy az egészségügyi források bővülése nem tud elégedettséget kiváltani a szerep­lőkből. Az év elején, még az ÁEEK főigaz­gatójaként kezdtem hozzá a konszolidáci­óhoz, becsülettel végig is vittük, és annak ellenére, hogy idén több mint 60 milliárd forint friss, külső forrás érkezett az egész­ségügybe, hosszú évek óta először ilyen sok, azt látom, hogy senki sem lett elége­dettebb.

- Talán mert nem 60, hanem 500 milliárd forintra lenne szükség.

- Ezen az úton még rengeteg lépést kell megtenni, végigküzdeni és túl is élni azo­kat. De az a legfontosabb, hogy olyan struktúrára van szükség, ami a lakossági igényeket lefedi és kiszolgálja. A KÓRHÁZ szaklap hasábjain beszélhetünk őszintén egymással: az ellátórendszeri érdekek ala­kítják a rendszert. Ma az egészségügyi in­tézményrendszer gyakran azt árulja, amije van, és nem azt, amire a lakosságnak szük­sége lenne. Szeretném ezt az összefüggést a következő egy évben megfordítani, olyan struktúrát kialakítani, hozzá olyan finan­szírozást kapcsolni, amely a lakosság érde­keit és elvárásait képviseli. Amennyiben ez kialakul, lehet arról beszélgetni, hogy mek­kora többletforrásra van szükség.

- Pedig a válságjelek kiütköznek, lásd a Szent Imre Kórházban zajló eseményeket... - ... amit én úgy értelmezek, hogy a kór­ház menedzsmentje és a dolgozók közötti vitáról van szó. Nem tekinthető rendszer­tünetnek, ha bármelyik magyar kórházban egynél több ember egyszerre felmond. Ez a munka világának más területein is je­len van. A Szent Imre Kórházban jelenleg is folyik a betegellátás, ráadásul gazdálko­dását egyensúlyban végzi. Budapesti ke­retek között a bejelentett fluktuáció nem kimagasló, ráadásul a hírek szerint a kol­légák nem külföldre, hanem a Semmelweis Egyetemre távoztak. Az ősz folyamán hal­lani lehetett arról is, hogy hat radiológus távozott az egri megyei kórházból - ebből is volt némi felzúdulás, de az egri kórház rendesen működik, az ellátás folyamatos, a szakemberek pedig tudomásom szerint a szomszédos Salgótarjánban helyezkedtek el. Én pedig bízom a kórházak vezetőiben, főigazgatóink kiváló szakemberek ahhoz, hogy az ilyen helyzeteket kezeljék.

-A valóság azonban nem változik: a magyar bérek nem versenyképesek a nyugat-euró­paival, és nem csökken az orvoselvándorlás. - Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy gondolkozzon el: valóban a valóság-e, amit látunk. Én inkább úgy érzem, sok esetben nem a valóságot, hanem az intézmény­rendszer érdekeit tükrözik a hírek, infor­mációk, események. Az ENKK legfrissebb adataiból, amit most már mélységében is elemzünk, kiderül, hogy erőteljesen csök­kent az orvoselvándorlás, amelynek rá­adásul nemcsak anyagi, hanem kulturális okai is vannak. Az elmúlt évek politikája, az ösztöndíjrendszer, a fiatal kollégák tá­mogatása megtette hatását. De senki sem gondolja, hogy az orvosok és szakdolgozók bérhelyzete rendben lenne. Ám mégiscsak Magyarországon élünk, azt nem tehetjük meg, hogy csupán egyetlen ágazatot kira­gadva a többi közül, kizárólag annak béreit erneljük.nvugat-európai szintre, miközben ennek for~ásait a többiek adóiból fedezzük. Egyfajta toleranciára és türelemre mindkét félnek szüksége van.

- Október 13-án nevezték ki, az év végére kialakul az új ágazatvezetés is. Hol lesznek változások?

- Olyan csapatot építek, amelyben a sze­replők szoros együttműködésben, azonos szakmai elvek szerint és dinamizmussal képesek dolgozni. Ebben a GYEMSZI, majd az Állami Egészségügyi Ellátóközpont élén eltöltött egy év sok impulzust adott.

Az ÁEEK élén utódom december eleje óta dolgozik, Németh László személyében egy jelentős orvos-szakmai múlttal, magyar és nemzetközi cégvezetői tapasztalattal és komoly szervezetfejlesztési készségekkel rendelkező vezető kerül a kórházfenn­tartó szervezet élére. Az együttműködés fontos pillére az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet, fő­igazgatója, Pozsgay Csilla a mindig is a magyar gyógyszeripar meghatározó ar­ca volt. Szintén távozott az OEP főigazga­tó asszonya, akinek megköszöntem ötéves munkáját, és a folyamatosság jegyében Kiss Zsolt főigazgató-helyettes helyet­tesítéssel látja el a főigazgatói feladato­kat. 2016-ot egy új és szilárd csapattal kezdjük el, annak érdekében, hogy az el­látórendszerben szükséges változtatáso­kat minél nagyobb dinamizmussal hoz­zuk meg.

- Egy decemberi sajtó háttérbeszélgetésen említette, hogy öt területen szeretne érde­mi változásokat elérni a következő egy év­ben. Melyek ezek a területek?

- Felsorolásszerűen, az első a kancellá­ri rendszer bevezetése, a második az alap­ellátás megerősítése, a harmadik a szociá­lis és egészségügyi terület szétválasztása, a negyedik a budapesti ellátórendszer át­tekintése, benne az új fővárosi kórházzal, az ötödik az új minimumrendelet. Ezekkel kapcsolatban már elkezdődött a háttér­munka, de addig nem szívesen nyilatko­zom róluk, amíg a szükséges kormánydön­tések nem születnek meg.

- Milyen sikerekről szeretne beszámolni egy év múlva?

- Ha egy év múlva ebben a pozícióban fo­gok dolgozni, az azt jelenteni majd, hogy si­kereket értünk él. Még mindig furcsán ér­zem magam ebben a helyzetben, hiszen pár hónappal ezelőtt nem gondoltam vol­na, hogy itt fogok ülni. Azonban folytattam egy nagyon fontos beszélgetést miniszter­elnök úrral, ami sok mindenről meggyőzött. Korábban azt gondoltam, hogy az egészség­ügy egy olyan veszélyes terület, amelytől a politika tart, és nem szívesen alkot ben­ne nagyot, hiszen attól fél, hogy millió ér­deket fog megsérteni. Pedig mindenkinek a rendteremtés lenne az érdeke, de ma úgy lá­tom, hogy ha a változásokat garanciák men­tén el tudjuk kezdeni végrehajtani, forráso­kat is tudunk hozzá rendelni. Egy év múlva az imént meghatározott öt területen szeret­nék látható eredményeket elérni - ez eset­ben nem leszek elégedetlen.

-Advent és karácsony kapcsán mit üzen a magyar egészségügyben dolgozóknak? 

 -Az év vége felé közeledve visszahúzó­dunk családunk körébe, megpihenünk, és végiggondoljuk, honnan jöttünk és hová tartunk. De fontos gondolni azokra is, akik ilyenkor az ügyeleti ellátásban tartják a frontot. Illesse őket méltó köszönet azért, hogy hivatásuknak élnek.






Hozzászólások: