Titkolják a kórházi fertőzések adatait

hvg.hu, 2015. március 29. – Gáti Júlia

Négyszer annyian halnak meg kórházban szerzett fertőzéstől, mint közúti balesetben.


Fittyet hány a tárca korábbi rendeletére az Emberi Erőforrások Minisztériuma: két éve nem hozza nyilvánosságra a kórházi fertőzések adatait és a velük kapcsolatos elemzéseket. Noha az erről rendelkező jogszabály még 2009-ben született, annak valamennyi paragrafusa hatályos, ennek megfelelően „az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzések és kórokozóik monitorozására szolgáló országos adatbázist” június 1-jéig hivatalos kiadványban és az Országos Epidemiológiai Központ honlapján közzé kell tenni (értelemszerűen mindig az előző évit).

Elismerten jó fokmérője az egészségügyi ellátás színvonalának a kórházban szerzett fertőzések statisztikája, szakmai nevének rövidítésével NNSR (Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer). Talán épp azért kell az adatokat visszatartani, mert azok sehogy sem akarnak igazodni az igen sikeresnek mondott egészségügymentő Semmelweis-terv „Gyógyuló Magyarország” imázsához.

Az Országos Epidemiológiai Központ szakmai beharangozójából, előzetes összefoglalójából derült ki, hogy a 2012-es évről szóló, 2013. szeptemberi NNSR a korábbihoz képest jelentősen megnövekedett halálozási adatról számol be. Míg 2010-ben 1029, a következő évben pedig 1233, 2012-ben már 2317 beteg vesztette életét az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések miatt. Az akkori államtitkár, Szócska Miklós magához kérette az NNSR teljes anyagát, s ettől fogva az el is tűnt a nyilvánosság szeme elől. Az éves kórházi jelentések gyűjtése, elemzése nem szűnt meg – tudta meg a HVG –, csak „belső használatra” jelzéssel kerül az érdemesnek tartott kórházi vezetők elé. Úgy tűnik, hogy a 2013-ban jobb híján tévesnek kikiáltott infektológiai adatok az idő múlásával sem változtak, sőt egyes területeken tovább romlottak.

Európában nem szokás szemérmesen hallgatni az egészségügyi ellátás során elszenvedett fertőzésekről. Az EU járványügyi és betegségmegelőzési centruma (ECDC) szerint évente 4,5 millióan szednek össze fertőzést az egészségügyi intézményekben, és közülük 37 ezren nem élik túl ezt a találkozást. A szerencsések, akik meggyógyulnak, 16 millió extra kórházi nappal kénytelenek megterhelni a biztosítók büdzséjét. A három legsúlyosabb és legelterjedtebb bajt a Clostridium difficile (CDI) baktérium, a többféle antibiotikummal szemben is ellenálló, úgynevezett multirezisztens kórokozók (MRK), valamint a véráramfertőzések okozzák. E tekintetben Magyarország sem megy szembe az EU-val, a hazai infektológusoknak is ezek okozzák a legtöbb fejtörést.

A CDI a vastagbélben szaporodik el, és hasmenést okoz, amely a legyengült, idősebb betegek esetében végzetessé válhat. A kórokozó a túlzott mennyiségű és gyakoriságú, illetve a helytelenül megválasztott antibiotikum következtében „szabadul el” a bél alsó traktusában. Jellemzően egy–három héttel is meghosszabbítja a kórházi kezelést, és átlagosan minden tizedik esetben halálos kimenetelű. Tőlünk nyugatra ez 2,5–14 ezer eurós pluszköltséget jelent betegenként, itthon – a hazai kórház-finanszírozási tételeket ismerve – biztosan olcsóbban megúszható. A munkával túlterhelt kórházi személyzet, a zsúfolt kórtermek, a nem megfelelő higiéniájú környezet szoros összefüggést mutat az egészségügyi ellátás során összeszedett fertőzésekkel.

Tiszta kezekkel is rosszul áll az ország; ezer ápolási napra 8,2 liter alkoholos kézfertőtlenítő szer felhasználása jut nővérenként. Ezzel a mennyiséggel naponta négyszer lehet kezet mosni, miközben az aktív fekvőbeteg-ellátó intézményben átlagosan napi 5–25 beteggel való kontaktust regisztrálnak, ami világosan mutatja a higiénia elégtelenségét. Így nincs mit csodálkozni azon, ha egyik betegről a másikra viszik át a fertőzést. Fontos mutató az egyágyas kórtermek aránya, mivel a fertőzött, kórokozót ürítő betegek elkülönítése megakadályozhatja a járvány terjedését. Magyarországon azonban a kórtermek alig nyolc százaléka egyágyas, ami jelentős korlátja lehet az elkülönítésnek.

A nemzetközi szakmai ajánlások szerint 250 kórházi ágy mellé legalább egy speciális szaktudású, főállású infekciókontroll-nővér munkájára volna szükség. A 2012-ben összesített, az ECDC nemzetközi vizsgálatában felhasznált adatok szerint Magyarországon 477 ágy mellé jutott egy ilyen szakember. Habár a kórház-higiénikus vagy epidemiológus orvosok számát illetően még nem készült a nővérekéhez hasonló ajánlás, a magyar átlag az egy doktorra jutó 1073 ággyal meglehetősen kedvezőtlen. Még rosszabb a helyzet a bentlakásos szociális intézményekben, ahol eleve magas az egymással szoros kontaktusban lakó idős, krónikus betegek fertőzési kockázata. Az IME című egészségügyi szaklapban 2013 végén megjelent tanulmány szerint a felmérésben részt vett állami szociális intézményeknek a 94, a magántulajdonúaknak pedig a 84 százalékában nem volt infekciókontroll-feladatokkal megbízott szakorvos.

Hozzászólások: