Szorít az idő

HVG, 2016. január 23. – Gáti Júlia

A többség úgy érzi, mind hosszabban kell várakozni az orvosi ellátásra. Vagy az emberek egyre türelmetlenebbek, vagy a javulásról szóló hivatalos statisztika nem tükrözi a valóságot.

"Most egyáltalán nincsenek sokan, a negyven perc semmi ahhoz képest, amikor hat órát kell várakozni a röntgenre" - nyugtatott meg egy begipszelt lábú, türelmetlenkedő beteget a központi baleseti ambulancia munkatársa. A szakrendelésekre beutaltak is gyakran elámulnak, amikor hathetes vagy több hónapos terminust kapnak a reumato­lógiai vizsgálatra, szemészetre, nőgyógyászatra. A különlegesebb szakterületeken - ilyen az immunológia, a gyermek-gasztro­enterológia, a pajzsmirigyvizsgálat, a diabe­tológia, a pszichiátria - még ennél is hos­szabbak a várakozási idők, előfordul, hogy januárban júniusra kap időpontot a páciens. Ezt azonban kéretik nem várólistának titu­lálni, mivel a hivatalos, jogszabályban meg­határozott neve előjegyzés, amit betegfoga­dási listán vezetnek a rendelőintézetek.

Így azután elbeszélnek egymás mellett a betegek és az egészségügyi kormányzat. A várólista vezetését 2006 végén Molnár Lajos miniszter kezdeményezte, és kor­mányrendelet kötelezte a kórházakat arra, hogy közzétegyék, mennyít kell várakozni tizenkilencféle - nem sürgősségi, hanem előre tervezhető, úgynevezett elektív - ope­rációra. Köztük a mindig neuralgikus csípő-, illetve térdprotézisműtétre, a szürke hályog eltávolítására, a mandula vagy az epekő kivételére.

A lista vezetését az Orbán-kormány sem ejtette, csak az Egészségbiztosítási Felügye­let megszüntetése után az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár (OEP) tennivalói közé sorolta. Mivel ettől nem javultak az adatok, sőt nyilvánvalóvá vált, hogy például a nagy ortopédiai beavatkozásokra átlagosan egy-másfél évet, szerencsétlenebb esetek­ben - például Borsod-Abaúj-Zemplén, Vas és Zala megyében - két évnél is többet kell várni, megkezdődött az adatok tisztítása. Szócska Miklós államtitkársága idején különválasztották a sort várakozókra és előjegyzést kérőkre. Utóbbiak azok, akik nem a sor végére állnának, hanem annál későbbi időpontban szeretnének kés alá feküdni. Mivel ez a metodikai művelet csak keveset javított a statisztikán, többletpénzt kellett tenni a rendszerbe, célzottan a fel¬torlódott sorok ledolgozására. Tavaly 6 milliárd forint pluszpénz jutott erre, amelyből az OEP kimutatása szerint eddig több mint 11 ezer beteget műtöttek meg, zömük műszemlencsét, 3 ezren pedig csípő-, illetve térdprotézist kaptak.

A várakozási idő jelentősen rövidül - válaszolta a HVG kérdésére az OEP, ám a honlapján ennek nyoma sincs. Különös módon, miközben a várakozók száma jellemzően a felére csökkent, a sorban állási idő szinte semmit sem változott (lásd táblázatunkat). Ennek ellenére az egészségügyért felelős államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán úgy tudja - legalábbis ezt mondta az állami televízióban -, hogy ez Európa egyik legrövidebb listája. Az OECD adatai is ezt támasztják alá: e szerint például szürkehályog-ügyben Magyarország kifejezetten jól áll az európai mezőnyben, de az ortopédiai műtéteknél sincs oka szégyenkezésre. Csakhogy az OECD-nek küldött magyar adatok rendre a felét mutatják az OEP honlapján szereplő intézményi önbevallásnak. Legalább ennyire meglepő annak a kontrollnak az eredménye, amellyel az OEP azt nézte meg, hogy a megoperált betegek ténylegesen mennyit várakoztak. Ebből az derült ki, hogy valójában a felével, kétharmadával rövidebb idő  alatt kerültek műtőasz­talra, mint a várólistából következett volna.

A nyilvántartás, a listavezetés bizonytalan­ságát támasztja alá az is, hogy amikor pluszpénz került a rendszerbe, és a kórházak megkeresték a listára felvett betegeket, mindössze 37 százalékuk tartott ki a tervezett műtét elvégeztetése mellett, és fogadta el az eredetileg ígértnél korábbi lehetőséget. Különös módon a megkérdezettek egy­harmada egyáltalán nem akart kés alá feküdni, minden tizedikük pedig elérhetetlennek bizonyult: sem a megadott telefonszámon, sem a levélcímen nem akadt a nyomára a kórház. Azt persze csak találgatni lehet, miért érdekük az intéz­ményeknek, hogy a várakozó betegek szá­mát feltupírozzák. Talán mert a hosszú lista előbb-utóbb kikényszeríti, hogy a költség­vetés besegítsen, és a valóban beavatkozásra szoruló beteg is másként hálás, ha az orvos azzal szembesíti, hogy normál menetben mondjuk két év múlva kerülhetne sorra, de szakmailag indokolható sürgősség esetén néhány hónapon belül végrehajtható az operáció.

A várólista-ledolgozási program nem túl meglepő tanulsága az is, hogy a betegek alig több mint egy százaléka volt hajlandó más intézményben megműttetni magát, mint ahol eredetileg sorban állt. Vagyis kevesen vállalták, hogy lakóhelyüktől, családjuktól távol kerüljenek kórházba, ahol ismeretlen orvos végzi a beavatkozást. Csodákra a többletpénz sem képes - mondta a HVG-nek egy megyei kórház igazgatója -, hiszen sem a sürgősségi beavatkozásokat, sem a várólista-vezetésre nem kötelezett operációk számát nem lehet csökkenteni. A pluszműtétekhez pedig elsősorban aneszteziológusok hiányoznak, akik óránként már csak 6-10 ezer forintos díjért vállalják a közreműködést. „A várakozásban van szezonalitás is - hívta fel a figyelmet Moizs Mariann, a kaposvári kórház főigazgatója. - Mandulaműtétekre elsősorban a nyári szünidőben - kell várakozni, tanév közben csak a valóban sürgős beavatkozásokra kerül sor."

Hasonló szezonalitás van a sportorvoslásban is: az őszi és tavaszi idénykezdetkor sokhetes előjegyzéssel lehet csak a versenyzéshez szükséges papírokat beszerezni. Azt azonban lehetetlen megmondani, hogy országos átlagban mennyit kell várni a szakrendeléseken, mivel ilyen kimutatás, összesítés nem készül. Minden intézmény maga vezeti a listát, amelyre a sürgős esetek soron kívül kerülnek fel. A rendelési időn a kontrollra berendelt és az előjegyzett betegek is osztoznak. A sokhetes előjegyzési időnek és a folyosón, az orvos ajtaja előtti hosszadalmas várakozásnak több oka van. „Bizonyos szakmákban jelentős a hiány, például havonta háromszor rendel nálunk diabetológus, noha a hozzánk tartozó százezer lakoshoz legalább nyolcszor kellene jönnie. De hiába, mert nincs, akit szerződtethetnénk" - mondja Pál Miklós, a dunakeszi szakrendelő igazgatója, a Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnökségi tagja.

Rengeteg időt vesz el az érdemi munkától az adminisztráció, a reumatológián például a gyógyfürdő-beutalók kiállítása, az urológián a pelenkák felírása. Felesleges a diabéteszesek háromhavonta kötelező szakorvosi felülvizsgálata is, hiszen ez nem múló betegség, gondozásukra a háziorvosoknak is képesnek kell lenniük. A szakrendelők kettős nyomás alatt vannak: azok is ott várakoznak, akik a kórházakból kiszorulnak, és azok is, akiket a háziorvosok feleslegesen küldenek tovább. A szervezetlenség, az üresjárat és a „túlfogyasztás" kéz a kézben jár. Európában nincs még egy olyan ország, ahol minden lakos évente 12 alkalommal venne igénybe orvosi vizsgálatot. Ez 120 millió orvos-beteg találkozót jelent, amelybe beleértendő a háziorvossal és különböző szakorvosokkal való konzílium, valamint a laborvizsgálatok (lásd ábránkat). A rendszer túlterheltségéből egyenesen következik, hogy aki megteheti, magánrendelésre megy, ahol alkalmanként 10-20 ezer forintot is kifizet, de sokkal gyorsabban sorra kerül. Ahogy nő a magánpraxisok keresettsége, úgy csökken azoknak a doktoroknak a száma, akik hajlandók szakrendelőben műszakot vállalni. Számos helyen kialakul a szimbiózis: a türelmetlenül toporgó beteg tudtára adják, hogy a doktor sürgős esetekben hol érhető el - és mennyiért.

Hozzászólások: