Rendezői változat

HVG, 2015. október 10. – Gáti Júlia

Az egészségügyben edződött menedzser veszi át az ágazat vezetését. Teendője bőven lesz, politikai támogatása és felhasználható pénze nem biztos.

Úgy látszik, a miniszterelnök is fel­fogta, hogy nagy bajban van az egész­ségügy. Legalábbis erre lehet követ­keztetni abból, hogy a kínálkozó lehetőségek közül, számos jelöltet meghall­gatva, kipróbált szakembert és nem politi­kust választott az augusztus 31-én, Zombor Gábor lemondásával megürült államtitkári posztra. Ráadásul Ónodi-Szűcs Zoltán orvos-menedzser személyében olyanra esett a választása, aki több egészség-gazda­ságtani publikációjában is provokatív vita­tézisekkel állt elő, melyekből annyi kivilág­lott, hogy nem városi legendákra, rózsaszín agitprop szólamokra, hanem adatokra, tényekre alapozva szeretne változtatni.

„Az elmúlt tíz évben beszéltünk ugyan az egészségügy problémáiról, de világosan senki nem mondta ki: ( ... ) a lobbi mentén alakult érdekeltségi rendszer, az átgondo­latlan beavatkozások okozták a rendszer »halálát«, Az ellátást már rég nem a betegek igényei alakítják, hanem a szolgáltatók érdekei" - mondta 2011-ben a Medical Tribune egészségügyi szaklapnak adott interjúban Ónodi-Szűcs, aki abban az időben szűkebb pátriájában, Debrecenben igazgatta a város egészségügyi holdingját. A Zombor-érában került a fővárosba, a 130 állami tulajdonú kórház fenntartói feladatait ellátó GYEMSZI - most már Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) - élére. Szigorúan a buda­pesti Corvinus Egyetem doktori címvédésre készülő kutatójaként - nem pedig kormány­tisztviselőként - jegyzett, ez év májusában megjelent dolgozatában azt fejtegette, hogy az egészségügyi intézményrendszer gond­jaiért nem lehet önmagában a finanszíro­zás elégtelenségét hibáztatni. „Számomra a tények,nem mutatnak mást, mint hogy a jelenlegi 'struktúra bármekkora összeget fel tudna szippantani, áttörő eredmények nélkül, és anélkül, hogy bármelyik intéz­ményi szereplő elégedettséget érezne. Pedig égető szükség lenne a betegek és a dolgozók elégedettségére, ami épület, technológia és bér fejlesztése nélkül csak álom maradhat."

Az új posztját október közepétől betöltő államtitkár a HVG kérdésére a korábbinál nyíltabb kommunikációt ígért. Szerinte a miniszterelnök értelmes célokra hajlandó lesz politikai és pénzügyi támogatást adni. A költségvetés hároméves távra szóló elő­rejelzése nem számol azonban számottevő egészségügyi többletforrásokkal, talán mert a kormány számára „értelmes cél" eddig nem mutatkozott. Hogy ez pontosan mi lenne, még nem tudni, de bőségesen lesz tennivalója az államtitkárnak. A bevonható pluszforrásokkal legalább azonos súlyú kér­dés lesz, hogy mennyire kap szabad kezet Ónodi-Szűcs Zoltán a munkatársai megvá­lasztásában. Intézményfenntartóként nem volt ugyanis hatásköre arra, hogy a koráb­ban kinevezett, ám nem megfelelően telje­sítő kórházi vezetőket és a térségi menedzse­reket lecserélje. Arra már biztos rájött, hogy az említett 2011-es interjújában egy dologban alaposan tévedett. Az egészségügyi intézményrendszer akkor küszöbönálló államosításáról úgy vélte, hogy egy előnye bizonyosan lesz: „a helyilobbiknem csatáz­nak egymással". A rendszer a legalsó szint­től a legfelső pontokig érdekcsoportok csa­tatere, amelyet nagyobb eséllyel uralhatna, ha az egészségügy is önálló tárcaként, nem pedig Balog Zoltán erőforrás-minisztériu­mának függelékeként indulhatna harcba. A közös tárca nem segített abban, hogy ki .lehessen rostálni az egészségügyből a kény­szerűségből ellátott szociális feladatokat - a szimpla, ámde nagyon is szükséges ápolás, gondozás továbbra is a feladathoz mérten drága kórházi rendszert terheli.

Az orvos- és nővérhiány, az uniós pályá­zatok menedzselése, a konszolidáció után ismét növekedésnek indult kórházi adós­ságok - csupán néhány, az államtitkárra nehezedő akut gondok közül. Ezek azonban még mindig kezelhetőbbnek tűnnek, mint a főváros egyre aggasztóbb helyzete. „Vidéki emberként azt feltételeztem, hogy a buda­pesti intézményeknél folyik el rengeteg pénz, és azzal szembesültem, hogy ez nem igaz" - ismerte fel már 2011-ben, számításait egymás mellé téve Ónodi-Szűcs, hogy a köz­keletű, az egészségügyben széltében-hosszá­ban terjedő legenda minden alapot nélkülöz. Az ország lakosságának egyharmadát ellátó fővárosi intézmények százmilliárdos felújí­tásdeficitet görgetnek maguk előtt.

A hivatalába lépő államtitkár rögvest bemosakodhat: asztalán fog feküdni a Korá­nyi-programban 15 milliárd forintért fel­épült, átadás előtt álló Semmelweis egyetemi klinika gnóm teste is. A nem éppen körülte­kintő fogantatás eredményeként az év végén nyitó intézmény egyelőre a legalacsonyabb, az egyes szintű sürgősségi ellátást gondolná kínálni, amellett hogy helyet adna a Budá­ról átköltöző ortopédiai klinikának. De ott van a Fidesz-frakció javaslataként a minden szakmai egyeztetést nélkülöző komplex fővárosi kórház építésének az ügye is. Ter­vezési munkáira már előirányoztak egymil­liárd forintot, ám arról még szó sem esett, hogy milyen nagyságú lakosságot és milyen szolgáltatással látna el. A kiszivárgott hírek szerint az új építmény - amelynek helyszíne a Sportkórház egykor félbehagyott épülete lenne - mindössze 250 ággyal elsősorban a sportsebészetet és a fizetős VIP-ellátást szolgálná, valamint a reménybeli olim­pia egészségügyi háttérbázisa lenne. Igaz, aligha erre gondoltak a fővárosiak, amikor a „giga", „mega", sőt „szuper" kórházról beszélek a politikusok.

Hozzászólások: