Ónodi-Szűcs Zoltán: „ Van elég megoldandó feladat, nincs szükség álhírekre"

IME, 2017. július-augusztus - Haiman Éva

Mértékletességet kér az ellenzéktől az államtitkár. A Mérték című kormányzati kiadvány bőven ad muní­ciót azoknak, akik az egészségügy valós problémáival szeretnének foglalkozni, felesleges - sőt miután az ellá­tórendszerbe vetett bizalmat erodálja - ártalmas is foly­tatni a nyári hónapokban tapasztaltál- és rémhírgyártást - nyilatkozta az IME-nek az egészségügyi államtitkár. Ónodi-Szücs Zoltán több, ősztől aktuálissá váló feladat­ról is szólt, a budapesti kórházfejlesztéstől a bértár­gyalásokon át a nemzeti védőnői szolgálatról szóló döntésig.

-A hírek és a tervek szerint még az év végéig megér­keznek a kórházakba azok a gépek, berendezések, ame­lyeket az Egészséges Budapest Program (EBP) kereté­ben szerezhetnek be az erre a célra megítélt 21 milliárd forintos költségvetési forrásból.

-Augusztusban megjelenik a közbeszerzés, a gépeknek, berendezéseknek pedig valóban mindenhová meg kell érkez­niük az év végéig. Két tucat kórház számára egyenként 192 millió és 3,7 milliárd forint közötti forrásból többek között 2 új MR-t, 5 CT-t, egy sugárkezeléshez szükséges lineáris gyor­sítót és négy nagy érfestő készüléket vásárolnak központi közbeszerzéssel. De számos korszerü vizsgáló és mütéti eszközzel, valamint több száz modern betegággyal is gyara­podnak az érintett intézmények.

-Megjelenik a 24 fővárosi és Pest megyei kórházat érintő beruházások tervezésére vonatkozó közbeszer­zés is.

-Így van. A kormányhatározat 18,3 milliárd forintot biztosí­tott a tervezésre, és a döntés szerint a teljes tervezési folya­matot mindenütt egy cégnek kell lebonyolítania.

-Milyen közbeszerzések várhatók még az EBP-n belül ebben az évben?

-Egy nyári kormánydöntés alapján a központi régióban nem csak a kórházak, hanem a szakrendelők is megújulnak. Az első nyolc szakrendelő fejlesztésére ebben az időszakban szintén kiírják a szükséges pályázatokat.

-Az új centrumok kialakítása, a budapesti átszervezés eddig nem keltett különösebb politikai visszhangot. Kivéve talán a GOKI „beolvasztását".

-Mindig vannak, akik nem a változásban, hanem a válto­zatlanságban érdekeltek. A kórházakkal kapcsolatos átalakí­tások ellen sosem a dolgozók és főleg nem a betegek, ha­nem jellemzően az érintett intézmények menedzsmentjei igyekeznek fellépni. De érdemes tisztába tenni néhány tényt. Az elmúlt 12 hónapban az országban több helyen is voltak kórházintegrációk: Békéscsaba-Gyula, Miskolc, Debrecen, Tatabánya-Tata, Esztergom-Dorog. Nem emlékszem rá, hogy az egészségügyi ellátásban ez bárhol problémát okozott volna. De aki elolvasta a korábbi kormánydöntéseket, azt sem érhette meglepetésként, hogy a leendő dél-pesti cent­rumkórház két intézményből jön létre, ez az Egyesített Szent István és Szent László, illetve az Országos Kardiológiai Intézet.

-Az Egészséges Budapest Program mellett más fej­lesztések is várhatók, megújulnak például a nővérszál­lók, amiről hosszú ideje beszélnek már.

-A nővérszállók korszerűsítése fel fog gyorsulni. Most már ezekkel a fejlesztésekkel kapcsolatban is pozitív az uniós hozzáállás, így fogjuk tudni uniós forrásból finanszírozni - legalábbis vidéken - ezeket a beruházásokat. Budapesten más forrás kell ehhez.

-Hamarosan újra kezdődnek a sztrájktárgyalások, amelyekben, lássuk be, nem sok előrelépés történt az idén annak ellenére, hogy az egyébként örvendetes év eleji minimálbér és szakmunkás bérminimum emelés miatt az egészségügyiekkel megkötött többéves bér­megállapodásban foglaltak már nem is olyan kecseg­tetők.

-A bérmegállapodással az volt a célunk, hogy az egész­ségügyi dolgozók átlagbérét felhozzuk arra a szintre, ahol más országokban állnak a nemzetgazdasági ágak sorában. Ezért kell és lehet most is küzdeni.

-További bérkorrekcióra nem látszik azonban plusz­forrás sem az idei, sem a jövő évi költségvetésben.

-Mindig van rendkívüli keret, amely felett a kormány disz­ponál, és a kormány észérvekkel meggyőzhető. Magam is azt szeretném, ha az egészségügyiek elégedettebbek lenné­nek a bérükkel - teljesen nyilván sosem lesznek elégedet­tek -, de ezt a harcot az érdekképviseleteknek kell megvív­niuk. Nem megsértődni kell és kivonulni a tárgyalásokról, hanem tárgyalni, tehát minden erővel azon lenni, hogy mind­két fél számára kedvező megállapodás jöjjön létre.

-A védőnők évek óta küzdenek, érdemben mégsem változott a helyzetük, csak ígéreteket kaptak.

-Szeretném emlékeztetni, hogy 201Oóta17,7 milliárd forint­ról 25 milliárdra nőtt a védőnői szolgálatok finanszírozására fordított összeg, most novembertől pedig 33 ezer forinttal nő a havi finanszírozási díj minden területi védőnői szolgálatnál.

-A finanszírozás növelése fontos, de attól még a védő­nők helyzete alapvetően rendezetlen. Lesz-e nemzeti védőnői szolgálat?

-Augusztus végén a kormány elé kerül a koncepcióról szóló előterjesztés, és a kormány annak alapján dönt, ad-e felhatalmazást ennek előkészítésére. A kérdés tartalmi is, mert bár a védőnői ellátás valóban páratlan hungarikum, a rendszer évtizedekkel ezelőtt alakult ki, és bizony sok szem­pontból megérett a reformra. Demográfiai, családpolitikai és népegészségügyi szempontokat figyelembe véve kell átala­kítani - erről is szól ez a koncepció.

-A közfinanszírozott fogorvosok helyzetét is rendezni szükséges. Közülük több százan jelezték, hogy szeptem­ber elején három napig csak sürgősségi esetet látnak el, ha nem nő a finanszírozásuk.

-Nem igaz, hogy az elmúlt években nem volt forrásbővítés a kőzfinanszírozott fogászatokon, legfeljebb azon lehet vitat­kozni, hogy ez elégséges-e. De ennél is fontosabb szerintem, hogy - miként Ön is mondta - rendezni kell azoknak a fog­orvosoknak a jogi státuszát, akik ugyanabban a székben foly­tatnak köz- és magánellátást. Ezért is hívtuk meg egyezte­tésre a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatát.

-Július végén több kórházigazgató mandátuma is lejárt. Miért nem írták ki a pályázatokat már azelőtt?

-Megegyeztünk a Kórházszövetséggel, hogy az érintettek új megbízást kapnak ugyanarra a feladatkörre, és közben megkezdtük az új pályázatok kiírását is. Az említett integrá­ciókkal nyilván csökken a vezetői pályázatok száma, a Dél­pesti Centrumnál például majd csak akkor lesz új kiírás, ha megalakul az új intézmény.

-Miért volt szükség a pályázatokban szerepeltetni a három hónapos próbaidőt?

-Lehet, hogy elegánsabb lett volna, ha nem kötünk ki pró­baidőt, de mivel ez állami feladatkör, nem biztos, hogy érde­mes lemondani bármilyen jogáról is a munkáltatónak.

-Milyen őszre számít az egészségügyben? 

-Remélem, enyhül a forróság ...

-A nyári egészségügyi rém- és álhírgyártást elnézve erre kicsi az esély, főleg, hogy a választás is egyre köze­ledik.

Nem azzal van a baj, ha megtalálja az ellenzéki sajtó azo­kat a témákat, területeket, ahol még sok a tennivaló, mert akad ilyen még bőven. A Mérték című kormányzati kiadvány jócskán ad ezzel kapcsolatban muníciót, ugyanakkor felesleges ál- és rémhírekkel megingatni az emberek bizalmát az ellátórendszer­ben. Mindannyian ugyanannak a közösségnek a részei va­gyunk, jó lenne megérteni, hogy nem a rövid távú politikai érde­kek a fontosak. Azt szeretném kérni mindenkitől, aki ősszel beindítja a rakétáit, hogy elsősorban ezt tartsa szem előtt.


Hozzászólások: