Nem csak magyar gond az elvándorlás

Világgazdaság, 2015. június 5. – Hornyák József

Többet költünk az egészségügyre, mégis forráshiány van, és nagy gondot jelent az elvándorlás is – derült ki Zombor Gábor, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának szavaiból, aki az egészségügyi rendszer problémáiról beszélt a Világgazdaság konferenciáján.

Szinte mindenki ugyanazokkal a korlátokkal küzdött az elmúlt évtizedekben és küzd most is az egészségügyben - mondta Zom­bor Gábor, egészségügyért fele­lős államtitkár a Világgazdaság „Egészségügy: együtt és/vagy külön?" című konferenciáján. A pozitívumok ellenére az Eu­rópai Unióban a GDP-arányos egészségügyi költésünk még mindig a legalacsonyabbak kö­zé tartozik, ahogyan az ágazat­ban dolgozók bére is a legrosszabbak közt van.

A problémák annak ellenére folyamatosan fennállnak - és a feszültségek nagyok -, hogy az egészségügyi ráfordítás folya­matosan emelkedik. A gyógyí­tó-megelőző kasszában százmil­liárdokkal több pénz van, mint 2010-ben volt, de még 200-300 milliárd kellene, hogy olyan le­gyen, ami nem okozna ellátási gondokat és bérfeszültséget - mondta Zombor Gábor. A ma­gyar egészségügy szerinte 25 éve csapdában van, miután po­litikai szempontok és politikai érdekek mentén történtek az egészségügy átalakítási kezde­ményezései is.

Szerinte annak is igaza van, aki forráshiányról beszél, és annak is, aki azt mondja, hogy jóval több pénzt költ a kormány az egészségügyre. „Igaza van a kormánynak abban, hogy egy válsághelyzetben, mint ami 2008-2009-ben volt, erőn felül próbált forrásokat juttatni a rendszerbe az elmúlt években, de igazuk van azoknak is, akik szerint ez nem elég" - hangsú­lyozta. Szerinte igazuk van az egészségügyben dolgozóknak is, akik szerint a munkaszervezés és a munkakörülmények nem javultak érzékelhetően.

Zombor Gábor hangsúlyozta, hogy egyre nagyobb a nyomás az egészségügyi rendszer fenn­tartásával kapcsolatban. Az ál­lamtitkár úgy vélte, nehezíti a helyzetet az is, hogy nemzetközi szinten is elismert képzés, felső­oktatás van az egészségügyben, és ezért rendkívül kapósak a magyar orvosok és ápolók kül­földön. A versenyfutásban pe­dig hendikeppel indul az ország, miután a nyugat-európai bérek­kel és munkakörülményekkel kell versenyeznünk - húzta alá. Rámutatott, hogy a bérek az egészségügyben nem érik el a magyar átlagjövedelmet.

Szerinte azonban a probléma nem magyar specialitás. A csehek is az orvoselvándorlással küzdenek, és nincs ötletük, ho­gyan lehetne ezt megállitani. Ro­mániában már-már tragikussá válik a helyzet, mert a magyarok lakta területeken magyarul be­szélő orvos is alig van. Lengyelor­szágban és a balti államokban is hasonló a helyzet, ezért valamifé­le közös fellépésre lenne szükség a visegrádi országokban - vélte. „A probléma nem egyedi és sú­lyos" - mondta Zombor.

„Érdemes lenne kiszabadul­ni a politikai csapdából. Egy politikai konszenzusra lenne szükség, hogy az egészségügyi ellátórendszert milyen formá­ban szeretnénk fenntartani, és tisztázni kellene a magánszfé­rával kapcsolatos együttmű­ködést" - fejtette ki. Mindenki tudja, mit kellene tenni, de ennek olyan politikai kockázatai vannak - akár más források bevonásával kapcsolatban, akár a magánszféra beengedésével -, ami megfogja a rendszert, és állandó önbecsapási állapotban vagyunk - emelte ki Zombor. Szerinte a jelenlegi rendszerhez képest kevés forrás van az egészségügyben.

Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánklinika operatív igazgatója szerint a tízéves gyakorlattal rendelkező szakorvos 1,4 millió forintos nettó bérigénnyel jelentkezik, és ezért a bérért hajlandó belépni a magánkórházba. Ha ezt nem kapja meg, akkor elmegy az országból. Egy fiatal szakorvos 500 ezer forint nettót kér, az ápolók 180-190 ezer forintot szakképzettség nélkül, a szakképzettek 200-250 ezerről beszélnek. „Az állami kórházakban is vannak ilyen jövedelmek" - válaszolta Zombor. Egy aneszteziológus 1 millió forint alatt nem megy el dolgozni állami kórházba sem, egy műtét során azonban az ott lévők között akár tízszeres jövedelmi különbség is lehet. Hozzátette, van olyan kórház Magyarországon, ahol kettő nyugdíjas orvos dolgozik foglalkoztatottként. Van, ahol 900 ezer forint az átlagjövedelem (ez nem az alkalmazottaké, hanem a szakemberhiány miatt kényszerűségből bevont közreműködőké), és 1 milliárd forint bevételre termelt 500 millió adósságot a kórház.

TÖBBET KÖLTÜNK, MINT KORÁBBAN

Az egy főre jutó egészség­ügyi kiadások 2006 és 2012 között vásárlóerő-pa­ritáson emelkedtek Nyu­gat-Európában és a skan­dináv országokban, és a válság ellenére a régiónk­ban - mondta Bodrogi Jó­zsef, egészségügyi közgaz­dász a Világgazdaság kon­ferenciáján. Rámutatott, hogy Lengyelországban és Szlovákiában a betegek hozzájárulása csökkent az egészségügy finanszírozá­sához, Magyarországon viszont jelentősen nőtt az elmúlt években. Problémát jelent, hogy a magyar tár­sadalom demográfiai összetétele megváltozott: , sokkal kevesebb lett a fia­tal és több az idős. A kö­vetkező években további 800-900 ezer ember megy nyugdíjba, ami miatt nagy nyomás lesz a tb-rendszeren.

Hozzászólások: