Milliárdos túlárazás gyanúja egészségügyi beszerzéseknél Valahogy mindig több lett

MagyarNarancs, 2016. június 2. - Magyar Krisztián

Valódi verseny nélkül költöttek el kórházak tízmilliárdokat egészségügyi berendezésekre úgy. hogy a közbeszerzése­ken befutó cégek többsége jelentősen túlárazhatta ajánlatát. A kár tízmilliárdos nagyságrendű is lehet. A Gazdasági Ver­senyhivatal kartellgyanú miatt indított vizsgálatot. de egyál­talán nem biztos. hogy lesz következménye az ügynek.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) munka­társai április első felében előzetes bejelentés nélkül jelentek meg 21 kórházi eszközöket be­szállító cégnél, mivel a hivatal szerint fennáll­hat a kartellgyanú egy egészségügyi fejleszté­seket célzó pályázati keret felhasználásánál. A GVH egy 2015-ben kiírt KEOP-program meg­rendelésteljesítéseire figyelt föl: az Egészség­ügyi eszközök energiamegtakarítást célzó beszer­zésének támogatása című projektben hazai kór­házak pályázhattak a jelenleginél modernebb és alacsonyabb energiafelhasználású berende­zések cseréjére. A versenyhivatal azt gyanítja, hogy a pályázati kiírásokra jelentkező vállalko­zások egymással egyeztetve határozhatták meg a végül nyertes ajánlati árakat. A GVH egyelőre azt vizsgálja, valóban történt-e jog­sértés. Az eljárás akár másfél évig is eltarthat, hiszen a 6 hónapos határidő két alkalommal is meghosszabbítható. A hivatal vizsgálata azonban csak az egyik szála a történetnek, a jelenlegi információk alapján súlyos következ­ményei lehetnek a döntő többségben uniós forrásból biztosított beszerzéseknek. A rendelkezésekre álló korábbi adatok és lapunk birtokába került dokumentumok szerint több szabálytalaánság is történhetett a programban, köztük olyanok, amelyek miatt Magyarország­nak akár vissza is kell fizetni az EU-s támoga­tást vagy annak egy részét. 

Rohamtempó

Az említett pályázatról szóló kormányhatá­rozatot tavaly májusban jelentették meg, a ke': retösszeg az első körben bruttó 11.4 milliárd forint volt, ami az év végéig 40 milliárdra bővült (érdekesség, hogy az emelésről semmilyen kormányhatározatot vagy hi­vatalos értesítőt nem találtunk). A prog­ramban a hazai kórházak pályázhattak forrásra, amelyből aztán önerő biztosítá­sa nélkül döntően MR-, CT- és röntgen­gépeket vásárolhattak. Ehhez az egész­ségügyi intézmények maguk írták ki a közbeszerzéseket, amelyeken összesen

teljes beszerzésre és a végső számlák leadásá­ra, így a beszerelésekre nem elég a rendelke­zésre álló idő, hiszen az előző uniós fejlesztési ciklusból finanszírozott projekteket 2015 utol­só napjáig be kellett fejezni. Volt olyan észrevé­tel is, mely szerint az uniós forrást csak beszef­zésre lehetne fordítani, a gépek fen.i1ta.rtásá.t ebbe nem lenne szabad bevonni, mert az; sza-. bályellenes; az így felszabaduló pénzekből·ví-. szont több új gépet lehetne venni. A felvetések jelentős részét nem építették bele a pályázatba, amelyet így lényegében változatlan tartalom­mal hirdettek ki; maradt a kicentizett határidő is, s ez az ágazatot ismerő forrásaink szerint egyértelművé tette, hogy a projektet nem lehet majd szabályos keretek között tartani.

A határidőkkel mindvégig hadilábon álltak a beszerzéseket teljesítők, folyamatosan mó­dosítani kellett a szerződéseket; több olyan kórházról is tudunk, ahová nem érkeztek meg a gépek, miközben a pályázati dokumentáció­ban az áll, hogy december 31-ig mindent rend­ben elintéztek. A rendelkezésre álló kevesebb mint fél év tényleg szűkös volt ahhoz, hogy ennyi MR-, CT- és röntgengépre leszerződje­nek a piacról, miközben a folyamatot az is las­sította, hogy a kórházak döntő többsége vala­miért nem közvetlenül a gyártó világcégek - Philips, Siemens, GE - hazai képviseletétől vette meg a berendezéseket, hanem közbeik­tattak magyarországi vállalkozásokat, amelyek persze a nagy forgalmazóktól rendelték meg a berendezéseket. E cégek feladata volt az is, hogy a szerkezeteket üzembe helyezzék, tele­pítsék, a régieket pedig elvigyék, továbbá ötév­nyi jótállást is kellett vállalniuk a gépekre. Ez utóbbi azért furcsa, mert egy tisztességes és jól kiírt közbeszerzés során, ha tényleg verse­nyeztetni akarnak a kórházak, az egyik értéke­lési szempont a felkínált jótállás mértéke lett volna, és így akár 2-3 éves időtartamra is biz­tosítani tudták volna a gépek felügyeletét úgy, hogy azért nem kell külön fizetni (egy nagydiag­nosztikai eszköz éves szervizköltsége nagyjá­ból a nettó ár egytizede). Ráadásul maga a ki­írás sem lett volna szabálytalan, hiszen - aho­gyan az a társadalmi vita során is felmerült - az EU-s pénzt elvileg csakis a beszerzésekre szabad fordítani, a fenntartás már a kedvez­ményezett tagállam feladata.

Sokkal drágább, jöhet?

Az összes közbeszerzést átvizsgálva kije­lenthető: a valódi verseny nélküli pályáztatás, a szoros határidő és a közbeiktatott cégek be­vonása számos helyen olyan árnövekedést eredményezett, amely nem magyarázható az­zal, hogy a végső összegbe az ötéves üzemel­tetést is belekalkulálták. Szakemberekkel együtt próbáltuk összevetni a referenciaárakat azokkal az összegekkel, amelyeket végül kifizettek a kórházak a gépekért, és olyan eltéré­seket találtunk, amelyekre az sem lehet válasz, hogy minden intézmény más-más paraméte­rekkel rendelkezik. A visszaélés gyanúját jól szemlélteti az alábbi összehasonlítás: a prog­ramban alig jellemző nyílt közbeszerzésen vá­.sárolt az Országos Onkológiai Intézet egy di­gitális mammográfiás röntgent és egy ultra­hangkészüléket bruttó 84 millió forintért. Itt nem láttuk az ötéves üzemeltetési kitételt, nem úgy, mint a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet megrendelésénél, melynek során ugyancsak egy digitális mam­mográfiás röntgent vásároltak, de a vételár l 61 millió forint lett úgy, hogy a közbeszerzés nem nyílt, hanem meghívásos volt. A zalaeger­szegi kórház ennél is drágábban, 219 millióért vett ugyanilyen berendezést. Egy digitális mammográfiás röntgen listaára felfelé kerekít­ve is 70 millió forint körüli, és ha ehhez hozzá­adjuk az öt évre számított üzemeltetési költsé­geket, akkor sem emelkedhet az összeg lOO millió forintnál sokkal többre.

Lázárék is vizsgálódtak

A gyanús beszerzésekre az ellenzéki pártok is rá repültek: az LM P-s Hadházy Ákos is kifo­gásolta a pályázatot, a DK-s Varju László pe­dig több alkalommal kérdezte írásban a Nem­zeti Fejlesztési Minisztériumot egyebek közt arról, hogy a tárca mit szól a kartellgyanúhoz, vagy a láthatóan brutális túlárazáshoz. Az or­szággyűlési képviselőnek Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (N FM) par­lamenti államtitkára május elején gyakorlati­lag leírta, hogy minden szép és jó, na meg tör­vényes, úgyhogy örülni kell a sok új gépnek, amelyek jelentősen javíthatnak az egészség­ügyi szolgáltatások színvonalán. Az államtit­kár azt is jelezte, hogy a Miniszterelnökség már vizsgálta a közbeszerzések szabályossá­gát. Az N FM még áprilisban úgy nyilatkozott

a vs.hu-nak, hogy Lázár Jánosék azt ellenő­rizték, hogy a közbeszerzési kiírások nem vol­tak-e túl versenykorlátozók oly módon, hogy a kórházak a pályázatokat egy-egy konkrét cégre szabták ki. Az esetek többségénél nem talál­tak szabálytalanságot, több közbeszerzést pe­dig ~kkör még vizsgáltak. Varju nemrég Rét­vári- Bencével ls futott egy kört, de az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti ál­lamtitkára Fónagynál is érdektelenebb vála­szokat adott. Árulkodó viszont Csepreghy Nándor a parlament május eleji ülésnapján tett kijelentése, amikor - egy másik témában ugyan, de - azt feszegetette, hogy a túl árazás valójában nem is probléma. Ellenzéki felszóla­lásra reagálva a Miniszterelnökség államtitká­ra azt mondta, „a túlárazás kérdése csak az önök narrációja szerint jelent lopást. A túlára­zás egy olyan gazdasági kényszer volt Magyar­országon és az összes kohéziós tagállamban, ami abból fakadt, hogy ezek az államok, ame­lyek 2004 után csatlakoztak az unióhoz, tőke­szegények voltak. ( ... ) a vállalkozói önerőt pó­tolták azokból a pénzekből, amit támogatás­ként egészítettek ki a magyar· vállalkozások, ugyanúgy, mint a román vállalkozások. ugyan­úgy, mint a cseh vállalkozások vagy a lengyel vállalkozások". Vagyis Lázár János kancellária­miniszter embere szerint nincs semmi baj az­zal, ha szándékosan és jóval a piaci ár felett közbeszereztetnek akár állami intézmények is, hiszen ezt mi megérdemeljük, mivel rossz gazdasági helyzetben vagyunk.

Akár újabb uniós eljárás is indulhat Magyar­országgal szemben a KEOP-program túlárazá­sa miatt, amely a közpénzek szándékos elher­dálásának minősül még akkor is, ha a Fidesz­kormány ezt nem hajlandó beismerni - mond­ta lapunknak Varju László. Szerinte a helyzet pont olyan, mint amikor az Európai Bizottság tavaly felfüggesztette a 2007-2013-as ciklus még ki nem fizetett gazdaságfejlesztési támo­gatásainak átutalását: egyik indok akkor is az volt, hogy több közbeszerzést szándékosan túláraztak, amihez a magyar hatóságok is asz­szisztálhattak.

Hogy lesz-e uniós szintű eljárás, még nem lehet tudni - de a jelek szerint, ha a Gazdasági Versenyhivatal kartellezés miatt elkaszálná is az egészségügyi berendezések beszerzésében közreműködő cégek többségét, kinyílik majd egy kiskapu. Legalábbis erre utal az, hogy Lázár János kancelláriaminiszter a közelmúltban be­adott egy olyan törvényjavaslatot, amely szerint nem lenne kötelező kizárni a közbeszerzések­bői azokat a vállalkozásokat, amelyeket három évnél nem régebben marasztaltak el kartellezés miatt. Ha Lázár javaslatát megszavazza a kor­mánypárti többség, akkor a pályázatot kiíró ál­lami szerven múlna csak, hogy egy közbeszer­zésnél szankcionál-e korábban lebukott céget.

A közbeszerzéseken nyertes vállalkozások között vannak nagy múltú, egészségügyi be­rendezéseket régóta és jelentős tételben szál­lító cégek, de akadnak szép számmal olyan társaságok is, amelyekről korábban semmit sem lehetett hallani a szakmában, és a cég­jegyzék szerint 2-3 alkalmazottal működnek. Ők aligha tudják majd maguk működtetni a le­szállított eszközöket, meg kell bízniuk olyano­kat, akiknek tényleg van erre kapacitásuk.













Hozzászólások: