Miért nem akar Orbán az oktatásra és az egészségügyre költeni?

Index, 2016. február. 8.

Azért, mert tud jobbat, mint hogy a két, nagyjából mindenkit érintő állami szolgáltatásba pumpálja a pénzt. Valahogy egyik sem volt a szívügye, a két területnek saját minisztériuma sincs. Az oktatás most azért ég a körmére, mert megreformálta, az egészségügy meg azért, mert nem csinált vele semmit.

Két héttel ezelőtt a szokásos péntek reggeli Kossuth rádiós interjújában a riporter azt mondta Orbán Viktornak, hogy ha a gazdaság számai továbbra is a terveknek megfelelően alakulnak, sikerül leépíteni a GDP-arányos államadósságot, az ország idén újra a befektetésre ajánlott kategóriába kerülhet. A kérdés ezután így hangzott: mire használja majd az ország a megnövekedett mozgásterét. Oktatásra? Egészségügyre? Adósságcsökkentésre? Orbán Viktor válasza így hangzott:

„Hát, jól láthatóan a legnehezebb golyót azt már elgurítottuk, ez az otthonteremtés.”

Aztán arról beszélt, hogy „Magyarország következő években bővülő gazdasági lehetőségeinek tekintélyes részét a magyar családok megerősítésére és otthonhoz juttatására fogjuk fordítani”.

Oktatásról és egészségügyről a miniszterelnök egy szót sem ejtett.

Az európai politikus országa

Orbán Viktornak nehéz, de eredményes éve volt a 2015-ös. A menekültválság kezelése miatt európai tényezővé küzdötte fel magát. Pozitív vagy negatív előjellel, de állandó hivatkozási alap lett Európában, és úgy tűnt, itthon mindenen rajta tudja tartani a kezét.

Csakhogy maguktól nem oldódtak meg sem a rosszul kezelt, sem az elhanyagolt területek problémái. Az oktatásban és az egészségügyben biztosan nem.2010-ben a hivatalba lépő Orbán Viktor úgy alakította át a kormányt, hogy egyik terület sem kapott külön tárcát.

Azoktatásban alapvető reformokat, az egészségügyben viszont botrányoktól mentes nyugalmat akart. De egyik esetben sem jött be a számítása.

Az oktatásban épp a reform okoz súlyos feszültséget, olyan mértékűt, hogy annak szombatra már személyi következménye is lett: menesztették Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkárt, aki helyét a felsőoktatás reformját eddig viszonylag zökkenőmentesen végigverő Palkovics László eddigi felsőoktatási államtitkár veszi át, mostantól oktatási államtitkárként.

Az egészségügyben mindeközben a rendszer évtizedek óta tartó rothadása éri el lassan a kritikus szintet.

 két terület most a körmére éghet az európai színpadon villogó miniszterelnöknek. Az oktatás ügyét mintha már elintézettnek tekintették volna, hiszen komoly átalakítások történtek az alap- és középfokú oktatásban, a felsőoktatásban és a szakképzésben. Csakhogy ezek eddig nem hozták meg a várt eredményeket, sőt, kudarcok olyan sorával jártak, ami a már említett menesztéshez vezetett (és ne feledjük, Czunyiné már a második államtitkár volt, aki belebukott a közoktatásba, hiszen 2014 előtt még Hoffmann Rózsa felelt ezért a területért).

A közoktatás válsága

A tanárok és a diákok fulladoznak a tananyagban, az egész napos iskola helyett csak kötelező és értelmetlen napközi van, az oktatást segítő alkalmazottak éhbérért dolgoznak, a tanárok munkájának minőségi kontrollja helyett csak az adminisztrációs terheik emelkedtek. A mindennapos testneveléshez nincs elég tornaterem, már nem lehet választani jó és rossz tankönyvek közül, a helyettük bevezetett egyentankönyvek pedig igencsak vegyes színvonalúak.

A totálisan központosított, vízfejű rendszerben mindenki felfele néz és felfele mutogat. Vajon jó-e az a reform, aminek eredményeképpen napokba telik, amíg sikerül megjavítani egy törött ablakot egy iskolában vagy beszerezni a krétát a tanításhoz? AzEmmi háttérintézményénektanulmánya állapítja meg, hogy a Klebelsberg-központ épp legfőbb feladatát, az esélyek kiegyenlítését nem tudja ellátni az oktatásban. Közben viszont a Klik úszik az adósságban, ami mára oda vezetett, hogy van iskola, ahol kikapcsolták a gázt, így ott leállt a tanítás.

Egészségügy: nyugalom a végső stádiumban

És mi lett közben a szabad demokraták reformdühére adott „nyugalmat az egészségügyben” politikájának eredménye? Az, hogy az egészségügy rendszer lassan, de biztosan menetel tovább az összeomlás felé. Ötven, húsz és tíz éve is ugyanazok a problémák voltak az egészségügyben mint most: óriási területi különbségek, a kórházak egy része minősíthetetlenül rossz állapotban van. A hálapénzt nem sikerült kiirtani, a beteg sokszor nem kap rendes tájékoztatást és ellátást.

Mindehhez még egy új és súlyos probléma társul: az orvosok és az ápolónők tömegeselvándorlása nyugatra sok kórházbanmár az ellátás biztonságát veszélyezteti. A kórházi osztályok jelentős része úgy működik, hogy nincs annyi szakorvos és eszköz, amit épp az állam írna elő a minimális működés feltételeként. A kormány itt is olyannal próbálkozik, ami az oktatásban nem jött be. Államosította, közös állami fenntartó alá vonta a kórházakat. A korábbi súlyos pénzelvonás miatt felhalmozódott adósságokból ugyan 60 milliárdot törlesztettek, de az adósság azonnal elkezdett újratermelődni.

A miniszterelnök képe az oktatásról

Bár az oktatási reformot leginkább Hoffmann Rózsa nevéhez kötik, tudható, hogy ő inkább csak az arca (pofozózsákja) és végrehajtója volt az átalakításoknak. A kormányüléseken elsősorban Orbán Viktor szabta meg a legfőbb irányokat. Az Orbán–Hoffmann-féle oktatási reformot nem előzték meg egyeztetések, kerekasztalok. Az egész felülről levezényelt átalakítás két vezérelv mentén zajlott:

  • totális központosítás és

  • az oktatás hozzáigazítása a munkaerőpiac igényeihez.

A területhez közel állók szerint Orbán felfogása az oktatásról nagyon rányomja a bélyegét a szektorra. Van, aki szerint a kormányfőben egyfajta (felső)oktatásellenes attitűd is munkál, szerinte nem kell mindenkinek érettségiznie, és egyetemre mennie. Aki nem elég jó tanuló, az inkább tanuljon szakmát, és minél hamarabb álljon munkába. Mások szerint mindez részben azzal magyarázható, hogy Orbánra nagy befolyással van Parragh László iparkamarai elnök és az ő munkaalapú társadalommal és iparosítással kapcsolatos víziója.

Az biztos, hogy a felsőoktatás-ellenesség jól látszik a statisztikákon is. A második Orbán-kormány minden szakmai és európai ajánlással ellentétes módon szűkítette a felsőoktatásba való átmenet lehetőségét. Egy kormány prioritásait jól mutatja, a GDP hány százalékát költi az egyes szektorokra.

Hozzászólások: