Lehetetlen küldetést vállalunk

Veszprém Kukac, 2015. december 9. – S. Bonnyai Eszter

Alapjaiban recseg-ropog az egészségügyi ellátórendszer, és félő, hogy idővel összeomlik. Dr. Rácz Jenővel, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgató főorvosával beszélgettünk.

 

– Korábban több interjúban elhangzott, hogy az onkológiai centrumot a tervezettnél hamarabb, várhatóan december végéig sikerül átadni, és megkezdődhet a sugárterápiás gépek próbaüzeme. Kitűzték már az átadás időpontját?

– A műszaki átadás megkezdődött, a sugárterápiás eszközök bemérése folyamatban van. A projekt zárása még decemberben megtörténik, az irányító hatóság választ majd az általunk felajánlott három időpont közül.

– A városban az a hír járja, hogy a beruházás teljes költségéhez képest (4,8 milliárd forint) elenyésző  összeg, 100 millió hiányzik a kórház informatikai rendszerének bővítéséhez, ami az onkológia átadását is veszélybe sodorhatja. Van alapja ennek a híresztelésnek?

– Az informatikai rendszerek szinkronizálása a beruházás része, benne van a projekt költségvetésében, nem jelent plusz költségigényt. A  hír tehát teljesen fals.

– Napok óta arról cikkezik az országos sajtó, hogy tíz kórháznyi orvos hiányzik a magyar egészségügyből, a szakdolgozói vonalon pedig még rosszabb a helyzet. Ön korábban azt nyilatkozta, hogy az onkológiai központban százhúszan fognak munkába állni. Mondana pontos számokat, hogy ez hány orvost, szakdolgozót, egyéb diplomást, kisegítő foglalkozásút jelent, és hogy az egyes munkaköri csoportokban sikerült-e már betölteni a tervezett létszámot, illetve ha nem, akkor hányan hiányoznak még?

– A minimumfeltételeknek megfelelő teljes létszámmal rendelkeznünk kell ahhoz, hogy megkapjuk a működési engedélyt. Ez összességében mintegy 120 embert jelent. Egy részük már a kórházban dolgozik, a többiekkel pedig szerződést kötöttünk, belépésük a beruházás ütemezésének megfelelően történik. Vannak, akiknek csak a betegellátás megkezdésekor nyílik meg a feladatköre, az ő munkába állásuk 2016 január végéig folyamatos.

– Létszámhiány az oka, hogy egy egyszerű vérvételre időpontot kell kérni és két-három hét is lehet a várakozási idő? A kórházi reumatológián időpontot kérni is csak hetente két reggelen (telefonon 89-ig, személyesen pedig 9–10 óráig!) lehet, magára a vizsgálatra pedig hetek múlva kerülhet csak sor? Ez a heti kétszer két óra annyira abszurd, hogy csak azért hiszem el, mert a saját szememmel láttam. És az igaz, hogy még onkológiai beutalóval is másfél hónapot is kell várni egy ultrahangos kontrollvizsgálatra? Gondolom, a többi szakrendelésen is hasonló a helyzet. Lehet változtatni rajta?

– A laboratórium szűk keresztmetszete az elégtelen finanszírozás, ez az a körülmény, ami „felduzzasztja” a várakozók számát és megnyújtja a várakozási időt. Ma a bekerülési költségnek körülbelül a felét kapjuk meg egy-egy vizsgálatért, így kénytelenek vagyunk időben limitálni a vizsgálati számot – hasonlóan az ország valamennyi kórházához. A reumatológián nincs elég szakorvosunk. Országosan még a miénknél is rosszabb a helyzet. Hasonló gondokkal küzdünk  az egyéb szakrendeléseken is. Sajnos rövid  távon aligha fog ez megváltozni, mert több forrás a jövő évi költségvetésben nincs, és a szükséges humán erőforrás sem áll rendelkezésre. Sem nálunk, sem az ország többi kórházában, de egész Európában sem.

– Nemrégiben úgy adódott, hogy két egymást követő napon is megfordultam a sürgősségi betegfelvételen. Mindkét alkalommal láttam hordágyon fekvő – vizsgálatra, illetve már hazaszállításra várakozó – betegeket a folyosón. Nagyon szomorúnak találtam annak az idős, magatehetetlen úrnak a kiszolgáltatottságát, aki fölül pulóverben, alul mezítelenül, egy szál lepedővel letakarva didergett a bejárati ajtó mellett. Próbálta a lábait a lepedőbe bugyolálni, de nem ment, végül én takargattam be, pedig a biztonsági őr tőle épp csak karnyújtásnyira ült. Nincsen arra lehetőség, hogy legalább az ilyen állapotú betegeket egy külön helyiségben várakoztassák, ahol időnként rájuk néz valaki?

– A sürgősségi osztályon a triage részen kívül (ahol a beérkező betegek fogadása és elosztása folyik) a nemzetközi szabványoknak megfelelően alapellátási egység, vizsgálóegység, fektetőegység, elkülönítőegység, dekontamináló, sokktalanító és sürgősségi műtő egységek vannak. Ezen kívül háttérként a teljes fekvőbeteg-kapacitásunk (több mint ezer ágy) is rendelkezésre áll. Ha a beteg vizsgálata folyamatban van, vagy a fenti egységek közötti elhelyezésre vár, előfordul, hogy a triage-ban fekvőbetegkocsin (ez egy speciális, erre kiképzett szállítóeszköz) helyezik el. Ilyenkor természetesen egy nemzetközi osztályozási rendszer szerinti sorrendben történik az ellátás. Nyilván lehetne rajta javítani, ha a sürgősségi osztályon is több szakdolgozót, kisegítőt és orvost tudnánk foglalkoztatni. Összehasonlításul: a kórházunk alapesetben 350 ezer ember ellátásáért felel, ez a szám balatoni szezonban akár 500 ezerre duzzad. Betegeket 1023 ágyon látunk el, 1700 dolgozóval, kilencmilliárd forint költségvetéssel. Egy angliai, hasonló nagyságrendű és feladatú kórházban 7000 dolgozót foglalkoztatnak, ezen kívül 500 önkéntes segíti a munkájukat, miközben a költségvetésük 222 milliárd forintnak felel meg. Azaz ugyanazt a feladatot 4,5-szer több dolgozó látja el csaknem 25-ször több pénzből.

– Ön, aki jelenleg a megyei kórház főigazgató főorvosa, de volt egészségügyi miniszter és a kórházszövetség elnöke is, bizonyára pontosan látja azt a folyamatot és ismeri az okokat, ahogyan és amiért a magyar egészségügy a mostani katasztrofális állapotába került. Mi kellene ahhoz, hogy ne következzen be a teljes összeomlás, és hogy az ágazat olyan fejlődési pályára álljon, ami európai szintű betegellátást biztosítana a rászorulóknak és európai szintű megbecsülést az értük dolgozó szakembereknek?

–  Az egyszerűség kedvéért pontokba szedve: 1. A rendelkezésre álló pénzügyi erőforrások emelése (legalább a visegrádi országok átlagának szintjére  – ehhez évi 500 milliárd forintnyi többletre volna szükség), 2. a humán erőforrás megtartása és fejlesztése (4000 orvos, 10 ezer szakdolgozó), 3. az erőforrások centralizációja (struktúraátalakítás), 4. az ellátórendszer integrációja (pannon modell), 5. a profilok tisztítása (szociális feladatok kiemelése az egészségügyből), 6. a szolgáltatási csomag revíziója és a szakmai eljárásrendek hozzáigazítása a pénzügyi lehetőségekhez.

– Szép lista… Ha mindez nem történik meg, meddig maradhat talpon a Csolnoky Ferenc kórház, meddig tudják ellátni a betegeket anélkül, hogy esetleg osztályokat kellene bezárni vagy ágyszámot csökkenteni?

– Kórházunk a megye alapkórháza, a megye fekvőbeteg-ellátásában nélkülözhetetlen, így osztályok bezárása nem történhet meg. Ugyanakkor a megye többi kórházából folyamatosan vesszük át az ott már nem ellátható szakterületeket vagy betegeket. Másrészt a 11 milliárd forintnyi uniós fejlesztés fenntartási kötelezettséggel is jár, így a fejlesztéssel érintett egységeket mindenképpen működtetni kell. Összefoglalva: naponta lehetetlen küldetést vállal az egészségügy valamennyi dolgozója, miközben nyilvánvaló számunkra, hogy a rendelkezésre álló forrásokból, a szakmai eljárásrendeknek megfelelően az előírt egészségügyi szolgáltatási csomagot a lakosság által joggal elvárt minőségben nem lehet biztosítani. Átmeneti csodákra képesek vagyunk, de ezt állandósítani aligha lehetséges.

Hozzászólások: