Kórházak az összeomlás szélén - Szupercentralizáció az egészségügyben

168óra.hu - 2016. augusztus 4. - Herskovits Eszter

 

 Az elmúlt hat év nagyrészt az újratervezés jegyében telt az egészségügyben. Szócska Miklós egészségügyi államtit­kár térségi rendszert akart, Zombor Gábor már visszatért volna a korábbi, megyei ellátásszervezéshez. Eközben idő­ről időre bukkantak fel hírek bezárásra ítélt kórházakról-aztán cáfolták e híreket. A legújabb egészségügyi ötletelés főbb pontjai: Budapesten úgynevezett szuperkórház épül­ne, ismét átszerveznék a kórházi ellátási rendszert, illetve kancelláriák kiépítésével erősítenék a centralizációt. Ösz­szeállításunkban az derül ki, hogy ezek a lépések további minőségromlást hozhatnak a betegellátásban. 

  Júniusban került nyilvánosságra a kor­mány javaslata, hogy megszüntetné a Péterfy Sándor utcai kórházban az aktív ellátást, csak a krónikus, vagyis az ápolási intézmények maradnának. Talán az óriá­si lakossági felháborodás miatt, de tény: a legújabb hírek szerint a kormány már visszakozik, sőt Lázár János az egyik kor­mányinfón már egyenesen cáfolta, hogy valaha is be akarták volna zárni a kórházat. Mindenesetre a jelenleg érvényes forgatókönyv szerint maradhat a kórház, de a Fiumei úti traumatológia átköltözik a Haller utcában épülő új központba. A traumatológia épületét közben felújí­tanák, és később ide költöznének a kór­ház egyéb műtétes szakmái. De ezek a 2020 utánra szóló tervek, addig minden marad a régiben.

  És lehetséges, hogy utána is: ötletekből illetve új kórház és betegellátás­szervezési koncepciókból eddig sem volt hiány.

Az egyszer bezárásra, máskor épp felújításra ítélt János kórházzal kapcso­latban jelenleg az a terv: 1,2 milliárd forintot fordít a kormány a pavilonok felújítására. Akár jövőre elkezdőd­hetnek a munkák. A tervek szerint a Kútvölgyi - valószínűleg ideiglenesen, a felújítás idejére - átvenne részlegeket a János kórházból. Döntöttek arról is, hogy északon a Honvédkórházat kell megerősíteni, Dél-Pesten az Egyesített Szent István és Szent László Kórház nyújt ellátást. Dél-Budán pedig a Szent Imre Kórház környékén épülhetne fel az új - kormányzati szakzsargonnal élve - szuperkórház.

Kétségtelen: többek közt a Szent Lász­ló, a János és az István kórház épülete sem működtethető gazdaságosan. De ezek viszonylag egyszerűen elbontha­tók. Szakértők szerint célszerűbb lenne, ha helyettük - amerikai mintára - a technológia gyors fejlődésével bármikor átalakítható, könnyűszerkezetes építmé­nyeket húznának fel. Sokan gondolják úgy ugyanis, hogy az elkövetkező 15 évben robbanásszerű fejlődés következik be az egészségügyi technológiában. Ezek az amerikai könnyűszerkezetes kórházak amúgy a Kútvölgyihez hasonlóan tömb­szerűek, a központi folyosóról érhetők el az egyes osztályok.

De mi az a szuperkórház? Az egészség­ügyet jól ismerő forrásunk szerint egy­szerű a válasz: politikai szemfényvesztés. A kormány értelmezése szerint azonban legalább 800 ágyas kórház, amely a nap minden órájában az összes szakmában képes ellátást nyújtani.

Csakhogy erre - ezt mindegyik, a la­punk által megkérdezett szakértő meg­erősítette - sem pénz, sem szakember­gárda nincsen. Nem tartják életszerűnek azt sem, hogy egyetlen intézményben minden szakma éjjel-nappal működjön. Ráadásul a csúcsintézmény máshonnan vonna el orvosokat és szakdolgozókat. Ez a gyakorlatban azt jelentené: első körben a vidéki szakrendelők ürülnének ki, hiszen a szuperkórházak valószínűleg nem a rangos egyetemi klinikáktól és megyei központoktól szívnák el a munkaerőt. Ráadásul legalább öt év, mire feláll az új rendszer. A kormány pedig eddig sem kedvelte a hosszabb távú átalakításokat, ezért elképzelhető, hogy egy idő után ki­hátrálna az ötlet mögül. Az pedig tovább rontana a helyzeten.

De újabb elképzelés is akad: a spó­rolás jegyében a krónikus osztályokat elköltöztetnék és átadnák a szociális ágazatnak. Van, aki szerint ez racionális elképzelés, hiszen valóban sok kapacitás és pénz szabadulna fel ezáltal az egész­ségügyben, ám egyik forrásunk arra hív­ja fel a figyelmet: a szociális otthonok­ban nincs megfelelő szakembergárda a krónikus betegek ellátására. Márpedig bármikor előfordulhatnak sürgősségi ellátást igénylő esetek ezeken az osztá­lyokon. Ilyenkor mentő vinné vissza a beteget a kórházba, és az amúgy is leter­helt sürgősségin látnák el, miközben ko­rábban a saját osztályán megkapta volna az ellátást.

A lapunk által megkérdezett szakértő szerint a fővárosi ellátás újraszervezésé­ben inkább azt kellene átgondolni, mi­lyen ügyeleti rendet szeretne az egészség ügyi vezetés. Az évtizedeken át - amúgy hatékonyan - működő modellben az egyes kórházak előre meghatározott rend szerint, egymást váltva látják el a sürgősségi feladatokat. Így a kapacitá­sok jól és gazdaságosan kihasználhatók. Ám a rendszer nem éppen betegbarát: a lakosság nyilvánvalóan nem tudja nyo­mon követni, melyik nap hová kéne fordulnia. Emiatt előfordulhat, hogy a beteget át kell irányítani másik, akár szá­mára jóval távolibb intézménybe.

A vidéki ügyeleti rend ennél jóval egy­szerűbb. Egy-egy központi kórházhoz tartozik mindenki, aki nyolcvan-száz kilométeres körzetben lakik. Ezek a kór­házak általában 800-1000 ágyasak, és mintegy háromszázezer lakos ellátása jut rájuk.

Számítások szerint ahhoz, hogy a fő­városban is megvalósuljon ez a rend, nem szuperkórházra, hanem hat na­gyobb centrumra lenne szükség. Ezek egyenként körülbelül hatszáz ággyal működhetnének.

A kisebb sürgősségi központok előnye, hogy az alapok már nagyrészt megvan­nak. A Honvédkórház már most is az egyetlen, ami hasonlóan működik, de ha a korábbi tervek szerint összevonnák a Nyírő Gyula Kórházzal, már kisebb ala­kításokkal is alkalmas lenne a feladatra.

Kelenföldön sem szükséges nagyobb fejlesztésekbe fogni, hiszen a Szent Imre kórház területén és a közvetlen szom­szédságában is lenne alkalmas hely a bővítésre. A János kórház és a Kútvöl­gyi területein is kialakítható lenne ilyen centrum. Vagyis a kapacitások nagy ré­sze már megvan, nincs szükség monstre beruházásokra ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen.

Persze mindez kevésbé látványos, mint az új nagyberuházások. Márpedig a politikai vezetés úgy érezheti, látványos lépésekre van szükség: mind hangosabb az elégedetlenség a lepusztuló egészség­ügyi intézmények miatt. Miközben vi­déken uniós forrásból szinte mindenütt nagyobb fejlesztések történtek a kórhá­zakban - más kérdés, hogy nincs elég forrás a modern eszközök és épületállo­mány fenntartására-, addig Budapesten, a közösségi fórumokon és a híradások­ban is sokkolnak az egészségügy képei. Beázó, a harmadik világ országait idéző mellékhelyiségek, omladozó vakolat szinte mindenütt. Bár ezen a téren sosem volt kiemelkedően jó a helyzet, az igazán drasztikus állapotromlás öt éve, az államosítással kezdődött. Ugyanis az intézkedéssel a kórházak elestek attól az évi ötven-, de akár százmilliárd forinttól, amit korábban az önkormányzatoktól kaptak. Az állam ezt az összeget ugyanis nem pótolta, és a nagy forgalmú épüle­tek néhány év alatt elhasználódtak.

   Nem véletlen: először négy évvel ez­előtt jelent meg az az ÁNTSZ-jelentés, amely felhívta a figyelmet, hogy a kór­házak nagy többsége nem teljesíti a minimumfeltételeket. A problémát egy huszárvágással „oldotta'' volna meg az egészségügyi vezetés: puhítani akarták a minimumfeltételeket, sőt az egyik elképzelés szerint a kórházigazgatók maguk döntöttek volna, megfelel-e az intézményük a minimumfeltételeknek. Amúgy a legtöbbször nem is az épületek állapota miatt akadnak fenn a minőség­biztosítási rostán az intézmények. In­kább azzal van baj, hogy a csökkenő for­rásokból nem lehet biztosítani elegendő orvost és nővért. Vagy ha törekednének a megfelelő létszámra, akkor a túlórá­kat nem tudnák kifizetni, és a dolgozók emiatt mennének el.

   Az orvoshiány márpedig egyre nyil­vánvalóbb. Szentendrén, Budapest tő­szomszédságában a kórházban nincs diabetológus. De hallani olyan esetről is, hogy Zuglóban, Budapest egyik jól szi­tuált, orvosokkal elvileg jól ellátott kör­zetében az egyik páciensnek, akinek gyo­morsav-túltermelése van, hónapokat kell várnia, hogy felírják a gyógyszerét.

Az államosítás már eddig is érzékelhe­tő károkat okozott, Ám a kormány most emeli a tétet. Bejelentették nemrég: kancelláriarendszert vezetnek be.

Az eddiginél jóval erősebb centrali­záció lényege, hogy a gazdasági döntés­hozatal távol kerül a kórházvezetőktől, akik ettől kezdve saját embereikről és a kórház gazdálkodásáról sem dönthetnek majd. Az ellátás felelőssége így a kancel­lárokhoz, vagyis a politika szintjére ke­rül. Ami garantáltan nehezíti a döntési folyamatokat, ezáltal a betegellátást is. Az oktatásban bevezetett centralizáció is jól mutatja: borítékolható a további mi­nőségromlás. Ráadásul nem biztos, hogy a kancellárok jól képzett, a betegellátást a gyakorlatban is ismerő szakemberek, nem pedig lojális pártkatonák lesznek.

A kancelláriák a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartoznak majd, miköz­ben a szakmai irányítás továbbra is az eddigi szervezethez, az Állami Egészség­ügyi Ellátó Központhoz. A kancellárok évi 50-60 milliárd forintnyi egészség­ügyi szolgáltatási költségvetésért lesznek felelősek. Összehasonlításképpen: egy nagyobb fővárosi kórház éves költségve­tése 15 milliárd forint körül lehet.

A Magyar Kórházszövetség is tart a „szuperközpontosítás" következményei­től. Megszereztük azt a levelet, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériumá­nak írtak, és amelyben 16 pontban kifo­gásolják a kancelláriarendszert. Hangsú­lyozzák: az elképzelést nem támogatják, mert az veszélyezteti a betegbiztonságot, a kórházak adósságmentes működését, és a munkaerőhiányt is súlyosbíthatja. Utóbbit azért is, mert az új rendszer­ben központilag átirányíthatók lesz­nek a dolgozók az egyik intézményből a másikba. Egészségügyet jól ismerő forrásunk szerint a dolgozók többsége valószínűleg nem veszi majd jó néven a kényszerű munkahelyváltást. Inkább elhagyja az országot, ha lehetősége van rá. De a kancellárok a betegutakat is átvariálhatják. Márpedig vidéken, ahol közvetlen, ismerősi a viszony orvos és páciense között, egy-egy ilyen intézke­dés nyilvánvalóan növeli a betegek elé­gedetlenségét.

És ezen nem segít az sem, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár nem­régiben ágazati bérfejlesztésekről be­szélt. Forrásunk szerint biztos, hogy a dolgozók többsége a béremelés ellenére sem szívesen marad ilyen körülmények között. Azt is hozzáteszi: hiába különí­tettek el a jövő évi költségvetésben 170 milliárd többletforrást az egészségügy­nek, a kórházak abból nem sokat látnak majd. Csak a béremelésre elmegy az összeg jelentős része. Emellett a kan­celláriarendszer bevezetése is tetemes pluszköltségekkel jár. És bérfeszültséggel is. Állítólag a kancellárok a főorvosok bérének a többszörösét, a versenyszférá­ban szokásos vezérigazgatói fizetéseket kapják majd.

Az egészségügy pedig - várhatóan - tovább szegényedik.

Hozzászólások: