Interjú Rásky Lászlóval a kórházi adóssághelyzetről a Klubrádió mai “Reggeli gyors…” című műsorában

Klubrádió, 2015. március 3.

A Klubrádióban Rásky Lászlóval, az Orvostechnikai Szövetség főtitkárával készített interjú szerkesztett változatát olvashatják a következőkben.

És itt van velünk a telefonban Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára. Jó napot kívánok!

-Jó napot kívánok!

-Csaknem 71 milliárd forintot tett ki január végén a kórházak adósságállománya, amelynek egy jelentős része Önök felé van. Szóval ez olyan, mint a régi rossz viccben, hogy „abból élnek, hogy szombaton zárva tartanak”?

-A vicc az remek, a mai napig is. Mi abból élünk, hogy van egy bizalmi kapcsolat az állammal mint a legnagyobb megrendelővel, illetve a kórházakkal. Ez egy picit megroggyant az elmúlt években, de azért az alapvető bizalom, az, hogy ezekhez a követeléseinkhez hozzájutunk, továbbra is megvan. Különösen amiatt, mert az idei költségvetésben szerepel egy 60 milliárdos összeg, amit a költségvetési szervek adósságrendezésére lehet fordítani. Az Államtitkárság – az Egészségügyi Államtitkárság – ígéretei szerint ennek nagy része a kórházakon keresztül a beszállítókhoz fog kerülni.

-Igen, a piaci pletykák szerint majd így aztán lehet a beszállítók között válogatni… hogy aki kedves a szívünknek – mármint a kormányzat szívének – azt kifizetik, aki meg nem, az menjen a levesbe.

-Én ezt másképp fogalmaznám, nekünk azért mások szoktak lenni a félelmeink. Sajnos vannak az államigazgatásnak beidegződései – és ez nem a mostanira, hanem általánosságban igaz. Ilyen például a gyógyászati segédeszköz ellátásban, hogyha elszalad a kassza, akkor rögtön a betegterheket akarják növelni vagy a hozzáférés szintjét akarják lejjebb vinni. Ugyanígy a kórházi adósságoknál időszakosan elő-előkerül, hogy valamiről, például a késedelmi kamatokról vagy legdurvább esetben a tőke egy részéről mondjanak le a beszállítók. Mi általában ettől szoktunk félni, hiszen a késedelmi kamatok jogszabály szerint járnak, a tőkéről pedig egyszerűen nem áll módunkban lemondani. Az Egészségügyi Államtitkárság nem nyugtatott meg ebből a szempontból bennünket az elmúlt hónapokban, mivel némileg ellentmondó nyilatkozatok láttak napvilágot, de azért mi bízunk abban, hogy – mivel többször is egyértelművé tettük az előbb elmondottakat – azért ebben nem lesz drasztikus lépés az Államtitkárság részéről.

-A gyógyszer-nagykereskedők egy része már próbálkozik azzal, hogy tessék nekik előre fizetni, csak akkor szállítanak. Az ön területükön létezik-e ilyen?

-Egyre inkább előfordul, egyre több cég választja ezt. Nálunk azért kicsit más a helyzet, mint a gyógyszer-nagykereskedőknél. Ott három-négy-öt nagyobb vállalkozás szállít. Nálunk diverzifikáltabb a beszállítói kör, tehát többen vagyunk. Ezért velünk jobban lehet „játszani”, és ezt általában az intézményvezetők ki is használják. Nem egyszer elmondja az intézményvezető a beszállítónak, hogy „ha nem akarsz szállítani, akkor biztos találok a piacon másik beszállítót”. És ez egyelőre – azt gondolom – a legtöbb területen sajnos igaz is. Nyilván minél jobban telik az idő és minél nagyobb az adósság, a lejárt adósságállomány, azért ez egyre kevésbé lehet igaz.

-Most mekkora is ez az adósságállomány? Én mondtam ezt a 71 milliárdot, ami persze a teljes adósságállomány, felteszem, ennek csak egy része tartozik Önökhöz.

-Az összes valóban 71, ez – ha a vízállásjelentések terminus technicusait használom –az elmúlt hónapokban enyhén apad, pontosabban stagnál. A miénk több mint egy év alatt a másfélszeresére nőtt, tehát most már elmondható, hogy elérheti a 30 milliárd forintot, ami a teljes adósságállománynak több mint 40%-a. Ez is mutatja, hogy mi általában a fizetési sor végére kerülünk.

-Amikor egy ágazatban kevés pénz van, akkor a finanszírozó ott feszíti a húrt, ahol lehet. Ha látja, hogy a gyógyszerszállítóknál már nem lehet, mert különben baj lesz, akkor nyilván odatesz egy kis pénzt, ha látja, hogy maguknál nem lehet, akkor oda fizet. Nyilván mindig annak nem fizet, aki a legtürelmesebb.

-Pontosan, meg akinél ez a legtovább húzható. Nagyon fontos tényező, hogy miközben további működési tartalékokat próbál keresni az egészségügyi kormányzat az intézmények működésében, és nem kizárt hogy ilyenek lehetnek, azért azt el kell mondani, hogy az elmúlt évek nominálérték növekedése, tehát a költségvetési támogatás értéknövekedése mögött leginkább a bér jellegű kiadások domináltak. Ez azt jelenti, hogy a bérnövekedés érdekében – amit teljesen jogosnak, sőt, bizonyos területeken, például a műszaki területen ez elmaradt, ezért ott is pótolandónak tartunk –, részben a dologi kiadásokhoz nyúltak hozzá, tehát itt azért támogatás-elvonás történt, amit mindenképpen pótolni kellene. Azt is értjük egyébként, hogy az egészségügyi kormányzat bizonyos nyomás alatt van a kormány részéről, tehát föl kell először mutatniuk azt, hogy lehet ezt egyszerűbben, ésszerűbben, praktikusabban működtetni, akkor juthatnak további forrásokhoz az intézmények illetve az egész ágazat. Mi most azt a felhívásunkat, véleményünket próbáljuk eljuttatni az egészségügyi kormányzathoz, hogy ahogy látjuk, ez az átalakítási procedúra nagyon bonyolult, politikai erőtérbe is került, ahogy a híradásokból lehetett hallani. Tehát ez azt jelentheti, hogy a beígért adósságkonszolidáció elhúzódhat. A cégek ezt nem biztos, hogy meg tudják várni: van jó pár cégünk, főleg a kis magyar vállalkozások, amelyek mondhatni, hogy csődközeli helyzetbe kerültek. Ahogy a sajtóban is elmondtuk, van nem is egy olyan, amelyik a bérekre, közterhekre kénytelen hitelt felvenni, tehát azért olyan sokat nem tudunk várni, hogy ez mondjuk elhúzódjék a nyárra vagy őszre. Ezért jó lenne, hogy ha áprilisban-májusban valóban történnének konszolidációs lépések.

-Ráadásul ugye azt mondják, hogy az orvostudomány eszközigényesebb, tehát egyre drágább ebből a szempontból is.

- Nézze, ezzel nincs mit kezdeni. Az orvostudomány jóval gyorsabban fejlődik, jóval drágább, mint amit a kormány vagy általában a finanszírozó – mert ez igaz mondjuk egy német magánbiztosítóra is – ki tud fizetni. Ez egy örök harc a fejlesztők és a finanszírozók között, és hát ott van mind e mögött a betegigény, hogy természetesen, aki megbetegszik vagy baleset éri, az szeretne a minél fejlettebb eljárásokhoz hozzájutni. Itt azért van egy korlát, amit nem lehet átlépni. Illetve, akinek van pénze, az át tudja, de az már egy másik kérdés.

Köszönöm szépen Rásky Lászlónak, az Orvostechnikai Szövetség főtitkárának.

Hozzászólások: