Hiányoznak az ellátásból a sebkezelő szakemberek

Orvosok Lapja, 2017. november -Sándor Judit

Szükség lenne arra, hogy az egészségügyi szakpolitikai elemző rendszerek érdemben foglal­kozzanak a krónikus sebek költséghatékony ellátásnak problémájával, és megmutassák, mi­csoda óriási pénzeket, munkaerőt von el az ellátásból a nem megfelelő krónikus sebkezelés.

A krónikus sebkezelésben számos probléma mutatkozik, de nemcsak ez adja a kérdés felvetésének jelentősé­gét, hanem az is, hogy a lakosságot magas, 3-5 százalékban érintik a krónikus sebek. Ráadásul a szaksze­rűtlen ellátás miatt sok a szövődmény, a betegek többsége pedig elége­detlen az ellátásával - fogalmazott prof. dr. Daróczy Judit bőrgyógyász a Medicinafórum MOTESZ partner­ségében rendezett november 7 -dikei konferenciáján. 

 Adatok bizony~ják, hogy ezen a területen bőven akad ten­nivaló, hiszen például a nem megfelelő sebkezelés számlájára írható, hogy  évente mintegy kilencezerre tehető a nem trauma miatt végrehajtott ampu­tációk száma, amivel Európában az élenjárunk. A szövődmények - bőr- és lágyrészfertőzések - a betegek életét is veszélyeztetik, és magas a halálozási ráta, sorolta tovább a riasztó adatokat a professzor asszony. A szakszerűtlen ellátás ugyanakkor rendkívül költséges a nem megfelelően használt sebke­zelők, a felesleges, drága műtétek, az intenzív ápolás, az antibiotikumok használata miatt, és ide tartoznak a rehabilitációs kiadások, amelyekre a súlyos csonk~ások miatt van szükség. Ennek nagyságrendjét csak becsülni lehet, de minden bizonnyal több milliárd forintról lehet szó.

 Hazánkban nincs megoldva a kró­nikus sebellátás, mert nincs elegendő orvos és szakápoló, aki a szakszerű sebkezelést megtanulta volna, és el tudná végezni a napi gyakorlatban. Leszögezte, egy bőrgyógyász nem sebkezelő, és csak az válik a terület szakemberévé, aki ezt a szubspecifitást, vagyis a kutatásokra épülő elméleti és gyakorlati szaktudást megszerezte. Arról is beszélt, hogy az ellátásnak multidiszciplinárisnak kellene lennie, azaz a bőrgyógyász, infektológus, angiológus, sebész, érsebész, belgyógyász, diabetológus együttműködésére és egymás közti kommunikációjára lenne szükség. 

 Nemcsak hozzáértő szakemberekből van hiány, de nincsenek megfelelő kezelőhelyek sem (kórházak, szak­rendelők), az alapellátásban, otthon­ápolásban sincs vagy nagyon kevés a sebkezelésben jártas ápoló, holott ez utóbbi szinten jelentkezik a legtöbb beteg. Nincsenek meghatározott betegutak, a kivizsgálás jellemzően elhúzódik, a szakmák összefogása sokszor sikertelen. Bár elkeserítő, de nem meglep ez, hiszen nincs konszen­zus a szakmák között, nincs ismert kezelési irányelv, sőt: ellentmondásos ellátási döntések is születnek. Emiatt összességében elmondható, hogy a krónikus sebellátásban sem a beteg­biztonság, sem a költséghatékonyság nem érvényesül.

 A krónikus sebek 75 százalékban a krónikus vénás elégtelenség mi­att alakulnak ki, ezek kezelésére az egészségügyi ellátásra fordított teljes költség több mint egy százalékát költik. Ez is mutatja, hogy a nem megfelelő ellátás milyen nagy kiadással jár.  Az egyéb okok miatt kialakult sebek - artériás szűkület, cukorbetegség, neuropathiás, nyomási fekély, stb. - kezelésére becsült adatok szerint az egészségügyi ellátásra fordított teljes költség több mint 5 százalékát fordítják. Ez már óriási szám, amiben benne van a nem megfelelő kezelés, ráadásul nem is minden itt kerül elszámolásra, mert számos területen folyik az érintett betegek ellátása.

 Külföldi példákat hozva elmondta, hogy az USA-ban (1998) a sebkezelés költsége évente 20 milliárd dollár, amely évente 10 százalékkal nő, Németor­szágban a krónikus sebes betegek száma 2,5-4 millióra tehető, a költsé­gek: 8 milliárd euróra rúgnak évente.

 A krónikus sebek ellátása súlyos szocioökonomiai problémát is jelent mind az egészségügyi ellátórendszer, mind az egyén számára. A beteg saját kiadásai (gyógyszerek, sebkezelő anyagok, segédeszközök, stb.) akár jö­vedelme tíz százalékát is felemészthe­tik, ami riasztó és szívszorongató adat a professzor asszony szerint. Az ellátás bizonytalansága, a kezelőhelyek hiánya miatt, akik megtehetik, menekülnek a magánellátásba, de nem biztos, hogy mindenhol jó helyre találnak, mert a magánellátóknál sincsenek sebke­zeléshez értő ápolók, hiába fogadják készségesebben, nagyobb empátiával a betegeket.

 Szükséges lenne, hogy az egész­ségügyi szakpolitikai elemző rend­szerek érdemben foglalkozzanak a krónikus sebek költséghatékony ellátásnak problémájával, s meg­mutassák, micsoda óriási pénzeket, munkaerőt von el az ellátásból a nem megfelelő krónikus sebkezelés, hívta fel a figyelmet előadásában prof. dr. Daróczy Judit.

 Nyugat-Európában szerezett tapasztalataira hivatkozva elmondta, azért jobb ott a sebkezelés minősége és a betegek ellátása, mert hangsúlyt fektetnek a költséghatékony kezelésre. Sebkezelő centrumokban látják el a betegeket, hiszen így koncentrálható a speciális szaktudás, ellenőrizhető az ellátás, s megvannak az útmutatások. Ennek köszönhetően költséghatéko­nyabb az ellátás és jobbak a betegségmutatóik.       '

 A krónikus sebek kezelésének világszerte ismert súlyos problémái, és a törekvés a kezelés költséghatékony­ságára, megmozgatta a kutatókat, fel­gyorsította azokat a molekuláris szintű és immunológiai kutatásokat, amelyek­nek eredményei segítenek megérteni a sebgyógyulást, ami ugyanis rendkívül bonyolult biológiai folyamat. Az ipar ezekre az eredményekre alapozva folyamatosan innovatív termékeket, sebkezelő anyagokat fejleszt ki, ame­lyek forradalmas~ották a sebkezelést. Ezek itthon is hozzáférhetőek, ám akkor használhatók eredményesen, ha szakszerűen alkalmazzák őket, különben inkább újabb problémát és pazarlást eredményeznek. A szakszerű sebkezelés elméleti tudást és gyakorlati jártasságot igényel, ám ilyen oktatás jelenleg nincs: bár nagyon sok képzés zajlik, ahol az ismereteket leadják, ám a gyakorlati oktatás szinte nulla. Éppen ezért a megfelelő oktatási formának az elmélet mellett a gyakorlatra kell épül­nie, s az oktatás alapjának a bizonyíté­kokon alapuló irányelvnek kell lennie.

 A szakápolók részéről régen felvetett kívánságnak is eleget tesz a szerve­ződő Sebkezelő szakápolói OKJ-s képzés, amely a tervek szerint 200 óra elméleti, 300 óra gyakorlati oktatásból állna. A képzés tematikáját kidolgozó munkacsoport már megalakult, derült ki az előadásból, s az új képzést a szakmai tudományos társaságok is támogatják: Magyar Sebkezelő Társaság (MSKT}, Magyar Sebész Társaság (MST), Magyar Diabetes Társaság (MDT), Magyar Podiátriai és Lábsebészeti Társaság (MPLT), Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság.

Hozzászólások: