Évi hetvenmillió orvos-beteg találkozás

Kórház, 2015. ősz – Lóránth Ida

Idén a járóbeteg-szakellátókat, illetve a szakdolgozókat tömörítő szervezetek együtt tanácskoztak Balatonfüreden. A már sok éves hagyományokkal rendelkező, három napos szakmai megbeszélésen a XVII. Országos Járóbeteg Szakellátási és a XII. Országos Járóbeteg Szakdolgozói Konferencia résztvevői közül sokan hangot adtak a véleményüknek, értékelték a szakma jelenlegi állapotát. 

A szakmai tanácskozáson, illetve az azt követő egészségpolitikai fórumon ki­ emelt hangsúlyt kaptak azok, a Medicina 2000 Járóbeteg-szakellátási Szövetség ál­tal végzett, saját kutatási eredményeken alapuló megállapítások, amelyek száma­ikkal reális képet festenek a jelenlegi já­róbeteg-ellátó rendszerről. A „Járóbeteg­szakellátási konzultáció" indokát, illetve célját az elemzést végző munkacsoport, illetve a prezentációt ismertető dr. Palák László, a szervezet jelölt elnöke, valamint a Konferencia Állásfoglalása a követke­zőkben határozta meg. „A járóbeteg-szak­ellátás, mint különálló közfinanszírozott ellátási szint háttérbe szorulni látszik: az alapdíj változatlansága mellett, a járóbe­teg-szolgáltatók nem részesülnek a kasz­szamaradványból. A romló finanszírozás talaján az ellátási színvonal nem tartható, egyre hosszabbak a betegfogadási listák. Egyre inkább teret nyernek a magánellá­tók. A magánellátók ráadásul a jó szoció­ökonómiai helyzetben lévő, kevéssé beteg népességet »gvűjtik be«. A járóbeteg-szak­ellátásban 70 millió orvos-betegtalálko­zás történik évente. A szövetség kérdőíves módszerrel megkérdezte a szakrendelők kezelésre érkező betegeinek véleményét a járóbeteg-szakellátásról".

Fontos a jó minőségű szaktudás

A Medicina 2000 közgyűlése idén május­ban határozott arról, hogy a szakellátás ak­tuális helyzetét tükröző konzultációt kez­deményez a rendelőket látogató lakosság körében. A kérdőíves felmérésre összesen 81.j28 beteg válaszolt (65,7 százalékuk nő, 31.j,3 százalékuk férfi volt). Korosztályok szerint: 3953 személy aktív, munkaképes korú, 2777 fő nyugdíjas és 616 fő tanuló volt. Arra a kérdésre, hogy gyógykezelé­süknél mely tényezőket tartják a legfon­tosabbnak a következő tényezők kaptak prioritást: legyen magasan képzett a há­ziorvosuk, legyen közel a lakóhelyükhöz a szakrendelő vagy gondozó hálózat, és csak ezeket követi a kórházi ellátás lehetősé­gének fontossága. Ugyanezt igényelnék a gyógyszertáraknál is. A válaszadók a sa­ját egészségük, jobb komfort- és bizton­ságérzetük szempontjából fontos tényező­ként említették a sportolási lehetőséget, a jó minőségű tömegközlekedést és a lakó­helyhez közeli oktatási intézményeket is. A többség (50,6 százalék) a magasan kép­zett háziorvos elérhetőségét tartotta a leg­fontosabbnak, 2152 személy pedig a lakó­helyéhez közel eső szakrendelőt, gondozó hálózatot. A közfinanszírozott, állami for­rásokból működtetett egészségügyi ellá­tást Lj682 fő vélte biztonságosnak, több mint ezren viszont inkább az ellenkező­jét állították. A válaszadók döntő több­sége {79,3 százalék) a saját egészségügyi problémáit inkább a járóbeteg-ellátásban kívánta kivizsgáltatni, nem kívánta azo­kat a fekvőbeteg-ellátásban orvosoltatni. Mindössze 163-an nyilatkoztak úgy, hogy inkább befeküdnének kivizsgálásra a kór­házba. Ennél is többen (6916 fő) tartották nagyon fontosnak azt az adottságot, hogy a lakóhelyükhöz közel, lehetőleg hosszabb utazás nélkül érhessék el a szakellátást. A betegek több mint 86 százaléka teljesen, vagy részben egyetértett azzal a megálla­pítással, amely szerint fontos, hogy a já­róbeteg-szakellátás fenntartásában a he­lyi, önkormányzati vezetés is részt vegyen. 600-nál valamivel többen vélték úgy, hogy szerintük erre nincs szükség. A megkérde­zettek közül llj68 személy, egészségügyi problémáinak kezelésénél a kórházi or­vosokban bízna, 5180 fő viszont nem ért egyet ezzel az állítással. Óriási igény mu­tatkozott a házi- és szakorvosok intenzív együttműködésére. Több mint nyolcezren fontosnak tartották, hogy adott betegsé­gük diagnosztikai és terápiás eredményeit ismertessék egymással az orvosok és aktí­van működjenek együtt a gyógyítás folya­matában. Mindössze körülbelül kétszáz fő gondolta úgy, hogy erre nincs szüksége.

Szegényebb betegnek marad a várólista A szakrendelők egyre dagadó várólis­tái is megosztották a válaszadókat. Volt közülük olyan páciens (több mint 2500- an) akik úgy nyilatkoztak, hajlandók lennének magánszolgáltatóhoz fordulni, ha az állami szakrendelésen túlságosan hosz­szúnak találnák a várakozási időt. 3767-en viszont azt állították, hogy szűkös anyagi helyzetük miatt semmiképpen sem fordul­hatnának a rnagánellátékhoz. Több mint másfélezren pedig úgy gondolták, feles­leges lenne magánszolgáltatóra költeni a pénzt, mert komoly betegségnél a végén úgyis mindig az állami intézményben köt­nének ki.

A kutatás segítségével megismerve a be­tegek véleményét és a szakellátó orvosoktól, illetve intézményvezetőktől nyert informá­ció birtokában, a szeptemberi konferencián a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség a következő állásfoglalást tette közzé.

„A magyar egészségügy évek óta forrás­hiánnyal küzd. 2009 óta nem volt alapdíj­emelés, így elsősorban a járóbeteg-szak­ellátásban, reálértékben a finanszírozás jelentősen romlott. Mindeközben a fejlett országokban a járóbeteg-szakellátás az el­múlt években folyamatosan fejlődött, stra­tégiai jelentősége nőtt, és egyre nagyobb szerepet kap az ellátórendszerben. A beteg­ellátás kockázatainak minimalizálása érde­kében lehetőleg kerülni kell az egyébként is költségesebb fekvőbeteg ellátásokat. Sajnos Magyarországon a folyamatos kórházi kon­szolidáció, a meghirdetett, de meg nem va­lósult stratégiai változtatások sem vezettek a egészségügy problémáinak megoldásához. Az egyik legfontosabb megoldási lehetősé­get, a járóbetegként történő ellátás szere­pének növekedését csak részben lehet elérni az alapellátás finanszírozásának javításával, valamint új alapellátási törvénnyel, hiszen a járóbeteg-szakellátás fejlesztése, finanszí­rozásának javítása nélkül a kivizsgálás lehe­tősége és szakmai konzíliumhoz való hozzá­férés nélkül az alapellátás nem lesz képes elvárt feladatát teljesíteni. Az integráltan működő intézményekben sem lesz szakmai és gazdasági előrelépés, ha a betegeket nem valóban egynapos és járóbetegként látják el minél nagyobb számban. Ez pedig csak a já­róbeteg-szakellátás és egynapos ellátás leg­alább részleges függetlenségével érhető el.

A mai finanszírozási rendszer továbbra is a jól működő intézeteket és az önálló járóbe­teg-szakellátó intézménveketbünteti a tar­tozást felhalmozókkal szemben. Sajnos az önálló önkormányzati szakrendelők is ki­maradtak az alkalmi többletforrás-juttatá­sokból (kasszasöprés, konszolidáció stb.)" - vázolta a szakellátás jelenlegi állapotát a szövetség. Ezzel egyidejűleg nyolcpontos javaslatot is tett, amelyben megfogalmazta a jelenlegi áldatlan állapotok enyhítésének, illetve megoldásának a mikéntjét.

Hátrányban a szakrendelők

A pontokba szedett javaslatok többek között leszögezik, hogy a meghirdetett kormányprogrammal ellentétben a járó­beteg-ellátó intézmények a finanszíro­zás területén a többi ágazati szereplő­höz képest ma is hátrányt szenvednek el. Különösen érzékenyen érinti ez a hatéko­nyabban, gazdaságosabban működtethe­tő önálló járóbeteg-szakellátókat, amelyek például tavaly is kimaradtak (pl. a kassza­söprésnél) a pótlólagos forráselosztásból.

A szóban gyakran hangoztatott és el­méleti síkon deklarált strukturális átala­kítások és szemléletváltoztatás hatásai a gyakorlatban érzékelhetetlenek, hiszen a betegek jelentős hányada továbbra is a szakmailag indokolatlan (ráadásul ép­pen ezért drágább) ellátási szinteken ve­heti igénybe a gyógyító szolgáltatásokat. Ez pedig az amúgyis szűkös egészségügyi forrásokat több tízmilliárd forintos feles­leges kiadással terheli, és olyan területek­től vonja el a pénzt, amelyekeknek valóban szükségük volna rá. A valódi, gyakorlat­ban is működő struktúraváltás akkor tör­ténhetne meg, ha a (feleslegesen igény­be vett) kórházi ellátás helyett előtérbe kerülnének az önálló egységként műkö­dő egynapos ellátások és a szakrendelők szolgáltatásai és azokat megfelelő finan­szírozással dotálná az állami költségvetés. Ezzel nemcsak betegek tömegeinek vál­na költséghatékonyabbá a gyógykezelése a szövődmények és a kockázat csökkenése miatt, hanem jelentős mértékben csökken­hetnének a kórházi várólisták is, mert fek­vőbeteg-ellátásban csupán az arra valóban rászorulók részesülnének.

Feltétlenül szükséges továbbá a jelen­legi finanszírozási rendszer áttekintése, a pontszámok valós arányainak a meghatá­rozása, majd ezt követően az alapdíj fel­emelése. A szövetség korrekciós javaslata 1,95 Ft/pont lenne. Jelenleg éppen a ren­delők teljesítményének nem megfelelő mértékű finanszírozás miatt folyamatosan nő a betegek várakozási ideje. A gyarapo­dó várólisták pedig a betegek egy (tehetősebb) hányadát a magánellátók rendelői­be kényszeríti át. Ezzel egyrészt a betegek anyagi terhei nőnek aránytalanul, más­részt sérül a társadalmi igazságosság és szolidaritás elve.

Fentiek alapján kézenfekvő lenne, hogy a betegek jelentős részét ne a drága, éppen ezért folyamatosan deficitet termelő kór­házakban gyógyítsa a hazai egészségügyi rendszer, hanem az annál költséghatéko­nyabb, gyorsabb és biztonságosabb járó szakrendeléseken, illetve egynapos sebé­szetekben. Utóbbiaknál az integrált intézetekben is szükség volna a rendszer meg­erősítésére és fejlesztésére, valamint azok saját vezetőségére, illetve legalább részben önálló gazdálkodásuk megteremtésére. Az önálló egynapos sebészetek és ambuláns sebészeti rendelők sikeres működtetésé­nek a kulcsa az ott végzett beavatkozá­sok TVK alóli mentesítése. 

Napjaink rend­szerhibájára világosan rámutat például az a gyakorlat, amely a kórházakba integrált egynapos sebészeti részlegek működteté­sénél mutatkozik. A tapasztalatok szerint az ilyen sebészetek döntő többsége nem önálló egységként, hanem kvázi kórházi osztályként funkcionál. Műtéteit besorol­ják a fekvőbeteg-ellátás operációi közé és ezzel elérik a volumenkorlát alóli felmen­tést. A jelenlegi rendszerben elfogadhatat­lan, hogy „teljesíteniük kell, miközben ezek nagy része tőlük függetlenül, általuk befo­lyásolhatatlanul keletkezik! Ezzel együtt a háziorvosi feladatok növekedése, valamint a háziorvosi monitoringrendszer miatt ge­nerálódó többlet labordiagnosztikai igény finanszírozását is meg kell oldani" - szól a változtatási javaslatok egyik megállapí-

tása. Használhatatlan a jelenleg alkalma­zott szakmai kódrendszer karbantartása és revíziós metódusa is. A helyzet javítá­sa érdekében fel kell számolni a különbö­ző gyógyító szakmák közötti igazságtalan és indokolatlan különbségeket, el kell érni, hogy minden szakma rendelése képes le­gyen az önfenntartásra. Az egyenlőtlensé­gek következménye a veszteséges szakmák elsorvadásához, a nyereségesek indokolat­lan felturbózásához vezet.

A döntéshozók válaszára várnak 

További súlyos probléma a szakemberek ki­vándorlása, ami ma már a járóbeteg-szol­gá ltatást is elérte és néhol szinte elle­hetetle_nítette a megfelelő szintű ellátás biztosítá~át. E káros folyamat megállítá­sához a szövetség.javasolje' a bérkiegészí­tés folytatását, a min~ki általbelátha­tó és előre tervezhető életpálya modellt. Az utánpótlás folyamatos fenntartása érdeké­ben pedig, a járóbeteg-ellátás gyakorlati­szakmai ismereteinek (a háziorvosképzéshez hasonlóan) a rezidensképzésbe való beépí­tését. Általános jelenség, hogy a szakrende­lőkben egyre több munkavállaló vállalkozó­ként látja el a munkáját. Feltétlen szükséges lenne náluk is a finanszírozási szorzó (alap­díj) emelésére.

A szakellátási szövetség a füredi konfe­renciát követően levelet juttatott el nem­csak Orbán Viktor miniszterelnöknek, ha­nem más állami döntéshozóknak is. Ebben felhívják a figyelmet többek között az évi több mint 70 millió orvos-beteg találko­zót teljesítő járóbeteg-rendelések jelenle­gi súlyos gondjaira. Ismertetik a fentebb részletezett lakossági felmérés adatait és az abból levont szakmai konzekvenciákat. A továbbiakban kéréssel fordulnak a dön­téshozókhoz. „Kérjük, hogy a fentieket ve­gyék figyelembe forrásallokációs döntések meghozatalakor, ha a járóbeteg-szakel­látás helyzetét, annak jövőjét határozzák meg. Szövetségünk úgy érzi, a fenti szem­pontok eddig háttérbe szorultak, ezért ké­sik a magyar egészségügyi ellátórendszer hatékonyabbá tétele. A járóbeteg szakellá­tás fejlesztése, finanszírozásának javítá­sa nélkül a kórházi reform sem valósítha­tó meg, de az alapellátás sem fogja tudni feladatát a munkájához elengedhetetlen szakmai konzultációt és a kivizsgálást biztosító szakrendelők nélkül teljesíteni. Felajánljuk szakmai közreműködésünket az ez irányba tett lépések támogatására, megvalósítására. Kérjük, adjanak lehetősé­get, hogy a szakmai érveinket, javaslatain­kat részletesen is ismertessük."

Hozzászólások: