Az előjegyzési listáktól a HBCS-korrekcióig

Medical Online - 2016. szeptember 15.. - Tarcza Orsolya

Bár a XVIII. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencia egészségpolitikai kerekasztalánálÓnodi-Szűcs Zoltán ötpontos programjának mérlege vitte a prímet, számos más kérdés is terítékre került, kiderült például, hogy a várólista csökkentési programhoz hasonlót terveznek a szakellátásban.

A kórházi várólista-csökkentési program azt is bizonyította, hogy a döntéshozók meggyőzhetőek arról, hogy érdemes pénzt fektetni a betegellátásba, így most hasonló célzott forrásbevonásra készülnek a járóbeteg-szakellátásban is – mondta a háromnapos konferencia nyitóeseményén dr. Kiss Zsolt, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) megbízott főigazgatója. Hogy átláthatóvá tegyék a folyamatokat, és megjelölhessék a beavatkozási pontokat, a pénztár 2017-től fokozatosan bevezeti a beteg-előjegyzési listák kötelező jelentését. Bár ezeket az adatokat most is küldeni kellene az OEP-nek, ezt csak a szolgáltatók nagyjából fele teszi meg. A szakember megnyugtatásul azonnal közölte: olyan rendszert dolgoznak ki, ami nem jelent adminisztrációs többletterhet az intézmények számára, viszont ennek köszönhetően láthatóvá válik, mi az oka, hogy egyes szakellátásokra – kardiológia, reumatológia – kiugróan sokat kell várakozniuk a betegeknek.

Még mindig nem törölték el a független járóbeteg-szakellátóknál az egynapos sebészeti ellátásokra vonatkozó teljesítményvolumen-korlátot, szemben a fekvőbeteg ellátókkal, amit – ahogyan tavaly –, idén is sérelmeztek a konferencia résztvevői. Míg az önálló járóbeteg-ellátók az egynapos sebészetre jutó kapacitásaikat teljes mértékben kihasználják, a kórházakhoz kapcsolt szakrendelőkről ugyanez nem mondható el – mondta Lehoczky Péter, a Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke.

Miközben Mészáros János helyettes államtitkár fejtegetéséből azt lehetett leszűrni, hogy ennek elsősorban financiális okai voltak, Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke azt hangsúlyozta, hogy a kérdés rendezéséhez át kéne szabni a 2004-ben íródott „egynapos sebészet szabálykönyvét”, és finanszírozási ösztönzőkkel érdekeltté kellene tenni a szolgáltatókat abban, hogy minél több pácienst ebben a formában lássanak el. Úgy vélte, fel kellene hagyni azzal a több évtizedes gyakorlattal, hogy az állami intézkedések célfüggvénye az legyen, hogy senkinek ne legyen se jobb, se rosszabb. Meghatározott kritériumok mentén jobban kell járniuk azoknak az intézményeknek, amelyek az egészségpolitikai céloknak megfelelően alakítják a portfóliójukat. Ahol kevés az egynapos sebészeti ellátás, ott meg kell szüntetni, ez nem csupán finanszírozási, hanem betegbiztonsági kérdés is. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy a legjobb intézkedések is bukásra vannak ítélve betegedukáció híján, meg kell tanítani a lakosságot is arra, hogy hogyan vegyék igénybe az ellátórendszer szolgáltatásait. Az egynapos ellátások körének bővítése csak a lakóközösségi szintű ápolási rendszer egyidejű fejlesztésével képzelhető el – világított rá még egy szempontra dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke.

Lehangolónak látják a járóbeteg-szakellátás jövőjét munkaerő szempontjából az intézményvezetők, ide is begyűrűzik a szakemberhiány – derült ki a szakrendelők vezetőinek körében végzett felmérés legújabb eredményeiből. Pedig dr. Balogh Zoltán MESZK elnök szerint a szakasszisztensek tekintetében a mélypont még csak a következő 3-4 évben várható, az ágazat fenntarthatóságát tekintve a kellő számú humánerőforrás biztosítása a legfontosabb kérdés. A MESZK a bérek tekintetében a Visegrádi Négyek fizetéseihez szeretne felzárkózni, akár úgy, hogy tovább cizellálnák a bértáblát szakképesítésenként széthúzva, figyelembe véve a szakdolgozói kompetenciaköröket is. Ónodi-Szűcs Zoltán viszont annak adott hangot, hogy bértárgyalások kezdetén nem számított arra, hogy az érdekképviseletekkel karöltve ilyen mértékű béremelést tudnak kicsikarni az nemzetgazdasági tárcától. Bár összességében200 milliárd forint többletforrást költhetünk el az egészségügyre, de ezzel el is kell számolni majd valamikor, felmutatva, hogy a betegek elégedettebbek az ellátórendszerrel.

Kimaradtak a béremelésből a gazdasági-műszaki háttérdolgozók – emlékeztetett újra a mintegy 25 ezer emberért következetesen kiálló EGVE elnöke. Szervezetük a napokban indít útjára egy felmérést, amelyben ezeknek a kollégáknak a foglalkozási körülményeit szeretnék feltérképezni. Az ágazati államtitkár minderre akként reagált, hogy ebben a kérdésben nincs mozgástere, mert a háttérszemélyzet a közalkalmazottak jogállásáról (Kjt.) szóló, nem pedig az egészségügyi törvénybe foglalt bértábla hatálya alá tartozik. Egyúttal emlékeztetett arra is, hogy akire csak lehetett, vonatkoztatták az orvosi, vagy a szakdolgozói bértáblát.

Az Alapellátás-fejlesztési Modellprogramban (Svájci-projek) kidolgozott törzskartonrendszerbőlkinyert adatok alapján határoznák meg, hogy milyen ellátásokat kell finanszírozni a szakellátásban – mondta korábban az államtitkár. Az egészségi állapotfelmérések összesítése leghamarabb 2019-re várható. Ennek tükrében szerettük volna megtudni Ónodi-Szűcs Zoltántól, hogy addig is milyen változtatásokat terveznek a járóbeteg-szakellátásban. Kérdésünkre csak annyit válaszolt, hogy számos tervük van, de ennél többet nem kívánt elárulni.

Népegészségügy és HBCS-korrekció

A népegészségügyi stratégia elkészítésében részt vesznek a hazai népegészségügyi műhelyek is. Mint Ónodi-Szűcs Zoltán kifejtette, nem csak egyszeri alkalommal, hanem folyamatosan számít a szakértők munkájára, akár azt is elképzelhetőnek tartja, hogy évente aktualizálják a stratégiát, amivel egyébként a szakma is egyetért. Megfelelő népegészségügyi program hiányában az ellátórendszer nem tud javítani az egészségügyi mutatókon, ugyanakkor csak akkor lehet sikeres, ha az egészségi állapotban az egyén felelősségét meg lehet állapítani. Az ágazatba érkező 170 milliárd forintnyi uniós forrásból ebben a ciklusban nem az infrastruktúrát, hanem a népegészségügyet, az alapellátást, és a betegbiztonságot fejlesztenék elsősorban.

A HBCS és németpontérték-változások körül meglehetősen hosszúra nyúlt a szakmai polémia. Problémaként felmerült, hogy mire a 2012-13-as bértöbblet beépült a finanszírozásba, már meg is érkezett az idei béremelés, ami újabb alapdíjtétel korrekciót kíván; a változó bérek fedezetének biztosítása a kompenzációs összeggel egyelőre kezelhető. Alig fejezte be ehhez kapcsolódó mondatát az egészségügyért felelős államtitkár, mely szerint minél több forrás épül be a HBCS-be, annál nagyobb az igazgatók mozgástere – máris érkezett a replika: míg a kancellár felül nem írja.

Hozzászólások: