Aktuális gyógyszerhiány A kevés is sok?

HVG, 2016.február 25. - Gáti Júlia

Egyre több medicina és gyógyászati eszköz hiányzik, amit az orvosok főleg azzal magyaráznak, hogy tavaly az eredeti keretnél 28 milliárd forinttal több ment el azok támogatására.

ÚJRA PÓRUL JÁRT, aki csak addig nyújtózott, ameddig a takarója ért. „Orvosi" nyelvre lefordítva: aki több pénzt költött el, mint amennyi az előző évi teljesítménye alapján megil­lette volna, az az idei évben is előnyös hely­zetet harcolt ki magának a szocializmust túlélt tervalkuban. Legalábbis erre a követ­keztetésre jutottak a HVG-nek panaszkodó kardiológusok. Több intézménynél azt tapasztalták ugyanis, hogy egyik-másik vásárlási keretük februártól minden elő­zetes értesítés nélkül közel 20 százalékkal zsugorodott. Az ilyen, speciális módon - az általánostól eltérően - finanszírozott tételek közé tartozik néhány kardiológiai eszköz, köztük a pacemakerek, a belső defibrillátorok, legnagyobb számban pedig a beszűkült, beteg ereket belülről megtá­masztó, cső formájú, gyógyszerrel átitatott dróthálók, a sztentek.

Mivel ezek darabja 200-300 ezer forint, beszerzésükre 2,4 milliárd forintos külön keretet kap az a 18, zömében megyei, illetve fővárosi kórház, ahol szívkatéterlabor működik. A hiány elszenvedőinek feltéte­lezése szerint az Országos Egészségbizto­sítási Pénztár (OEP) azt a feladatot kapta, hogy egyebek mellett innen csoportosítson át fedezetet a gyógyszerkassza túlköltésére.

Efféle kurtításból azonban több baj szár­mazna, mint érdemleges megtakarítás, így csupánidő kérdése; hogy ki-ki visszalob­bizza a hiányzó finanszírozását.

A patikai hiánycikkek aktuális lis­tája mindenesetre meglehetősen hosszú: a HVG birtokába jutott felsorolás szerint csaknem félezer termék hosszabb ideje nehezen vagy egyáltalán nem szerezhető be. Többségük helyettesíthető, generikus orvosság, de vannak aggasztó hiányok is. „Redukált szállítói kiszolgálás" meg­jegyzés szerepel egy korszerű és alapvető onkológiai gyógyszer mellett éppúgy, mint egy migrénellenes készítmény vagy egy asztmásoknak felírt orvosság rovatá­ban. Egyáltalán nem kizárt, hogy az efféle visszafogott szállítási készség mögött leg­alább egyik okként a magyar piac nyomott árszínvonala áll, a másutt nagyobb haszon­nal értékesíthető termékből kevesebb jut az itteni patikákba.


Az EURÓPAI MÉRTÉKKEL ALACSONY ÁRAK azonban azt nem akadályozzák meg,ogy a vényköteles orvosságokra költhető támogatási keret minden évben szűkösnek bizonyuljon. A recepttel érkezőket novem­ber végén lehetetlen azzal elutasítani, hogy az éves támogatási büdzsé kimerült, ezért fizessenek teljes árat, vagy jöjjenek vissza januárban. Hogy ilyen ne fordulhasson elő, a gyógyszerkassza „nyitott", vagyis ha az eredetileg becsültnél több medicinára, illetve ehhez kapcsolódó támogatásra van szükség, menet közben módosítható az előirányzat. Az azonban aligha tekint­hető másnak, mint alaptalan költségvetési optimizmusnak vagy egyszerűen tudatos alultervezésnek, hogy a tavaly gyógyszerre költött 326 milliárd forint helyett az idén ennél 22 milliárddal kevesebbel kell meg­elégedni. A támogatási kiadások folya­matos növekedésének legutóbb 2012-ben sikerült gátat szabni - ám akkor is csak papíron. A Széll Kálmán-terv megszorí­tásai között úgy szerepelt a „nemzetközi mércével mérten kiemelkedően magas" gyógyszerkiadások megkurtítása, hogy más címkével ellátott sorokba került át a pénz. Az onkológiai szerek egy részét pél­dául a kórházi ellátmányba fújta át a szél.

A fogyasztás csökkenése nem is élet­szerű: Magyarország tízéves átlagban lépést tart a világpiaci trenddel, amely a gyógyszereladások évi négyszázalé­kos bővülését produkálja. A növekedés az átlagos élettartam emelkedésével egyszerűen kódolva van, hiszen a lakos­ság mind nagyobb hányada éli meg azt a kort, amikor legalább egy, de akár több krónikus betegség - például magas vér­nyomás, diabétesz, mozgásszervi bajok, emelkedett koleszterinszint - féken tar­tására kell állandóan gyógyszert szednie. Az is automatikusan növeli a keresletet, hogy egy viszonylag népes, 1,4 millió főt számláló korcsoport lépett a „nagybani" fogyasztó 58-67 évesek táborába. Fekete Tibor gyógyszerészeti szakíró számítása szerint az egy főre jutó, euróban számolt medicinafogyasztás - OEP-támogatott és nem vényköteles készítményeket együtte­sen kalkulálva - még mindig legalább 20 százalékkal alacsonyabb a nyugat-euró­painál. Ráadásul a magyarok megbete­gedési és halálozási adatai számottevően rosszabbak az uniós átlagnál. A betegek pénztárcáját pedig erősen megterheli, hogy az EU-ban Lengyelországot leszámítva Magyarországon a legmagasabb az általuk fizetendő önrész a gyógyszer árában. 

NEHEZEN ÁTLÁTHATÓ A HAZAi forgalomba­hozatali engedéllyel igen, OEP-támo­gatással viszont nem rendelkező gyógy­szerek egyedi méltányossági kérelem alapján történő támogatása. Ez a „rendes" gyógyszerkassza része, így az erre fordí­tott összeget csak becsülni lehet. Molnár Márk, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója szerint amíg ez a támogatás 2012- ig külön soron futott, 6,5 milliárd forint volt, most akár a 20 milliárdot is elérheti. 

Mégpedig azért, mert az új gyógyszerek befogadása a támogatás normál rendjébe meglehetősen lassan döcög, ezért egyre több korszerű, főként onkológiai készít­ményt kell külön eljárásban meg- vagy beszerezni. „Részben ez vihette a tervezett fölé a tavalyi gyógyszertámogatási kiadá­sokat" - véli a kutató.

A fejlett ipari országok adatait gyűjtő és elemző OECD statisztikái szerint éppen fordított a helyzet: a magyaror­szági gyógyszerkiadások mind a GDP-hez, mind az egészségügy teljes büdzséjéhez képest elméretezettek. Ideje lenne a szá­mítási metodikát finomítani - vélekedik az egészséggazdaságtan-kutatók egy cso­portja az IME című szakfolyóirat tavaly év végi számában. Országonként erősen eltér, hogy mit számítanak a gyógyszerfogyasz­tás körébe- például benne vannak-e a vény nélkül kapható vagy a kórházban adott medicinák. Ugyanakkor torzít az a hazai szisztéma is, amely nem a gyógyszerárat vagy a támogatás mértékét csökkenti a gyártók kötelező visszafizetési kvótá­jával, hanem költségvetési bevételként könyveli el az így befolyó pénzt. Márpe­dig az államnak kötelezően adandó „ked­vezmény" címén megállapított gyártói és forgalmazói befizetések tavaly 65 milliárd forintra rúgtak.




Hozzászólások: