A telemedicina jelene és jövője

Medical Online - 2016. szeptember 23. - dr. Bokor Dóra

A mindennapi gyógyítási gyakorlat ma már elképzelhetetlen a magas szintű informatikai háttér, az erre épülő szofisztikált berendezések és az információtechnológiai bázist rutinszerűen használó, felkészült szakembergárda nélkül. A betegellátást javító, az orvos-beteg kapcsolatot kiegészítő telemedicina az egészségügy megkerülhetetlen útja: olyan lehetőség, amellyel élnünk kell, ha lépést akarunk tartani a világ rohamléptékű fejlődésével.


A 21. századi betegellátás egyik fő feladata az egyre nagyobb részarányt képviselő idős és komorbid, illetve krónikus betegek hatékony gondozása, amelynek kulcsfontosságú eszköze a telemedicina. Sajnos hazai viszonylatban azt is látnunk kell azonban, hogy a jelenlegi egészségügyi kultúránk gyakorta gátja az e-egészségügy térnyerésének, mivel a betegek többsége ragaszkodik a kezelőorvossal való személyes találkozáshoz. Ahhoz, hogy e téren valós előrelépést tegyünk, el kell érni, hogy a lakosság megértse: a telemedicina valójában kiegészíti az eddig megszokott orvos-beteg kapcsolatot, és a személyes találkozás megvalósulása nélkül kínál gyors és hatékony beteggondozást, vagy akár a korábbinál jobb terápiás lehetőségeket. Egy korábbi konferenciándr. Németh László, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója arról beszélt, hogy mindenki által elérhetővé válik az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) adatbázisa, amely a várakozások szerint jelentősen előmozdíthatja a betegellátást. Az EESZT megvalósulásával szinte a teljes magyar népesség betegadatai elérhetővé, átláthatóvá és kutathatóvá válnak, támogatva az ágazatvezetést abban, hogy hathatós és megfontolt döntésekkel alakítsa az egészségügyi ellátórendszert. Ahhoz viszont, hogy az e-Health technológiák valóban a mindennapjaink részévé válhassanak, nagyon fontos a szakmai szervezetek, a kormányzat és a telekommunikációs piaci szereplők együttgondolkodása, hiszen – ahogydr. Kósa István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Orvos-biológiai Szakosztályának elnöke fogalmazott –a speciális piaci szférát képviselő egészségügyben nemcsak szakmai, hanem gazdasági és betegszempontok is befolyásolják a digitális technológiák fejlődését és térnyerését.

A lehetőségek végeláthatatlanok

Vélhetően a felsorolt szempontokkal (is) magyarázható, hogy bár telemedicináról immár több mint 50 éve beszélünk, Magyarországon ma még kevés sikeres e-Health alkalmazás létezik– vette át a szót dr. Gyimóthy Tibor, az SZTE TTIK Informatika Intézetéhez tartozó szoftverfejlesztési tanszék professzora. Meglátása szerint mégis jó lehetőségünk van arra, hogy a hazai lakosság körében is elfogadásra találó telemedicina-alkalmazásokat lehessen kifejleszteni és sikeresen működtetni. Ennek megvalósulásában kulcsszerepet játszik az okostelefonok elterjedése, ami lehetőséget ad a fejlett informatikai eszközök használatára. Hasonlóan fontos alapfeltétel a felhő, amely szinte korlátlan központi adatgyűjtést tesz lehetővé. A következő nagy ugrás az IoT-től, vagyis az „Internet of Things” („a dolgok internete”) koncepciótól várható: eszerint 2020-ra világviszonylatban mintegy 30-50 milliárd– tehát háztartásonként átlagosan 3-7 – olyan elektronikai eszközzel rendelkezünk majd, ami az internetre kapcsolódik. Ezek túlnyomó többsége kisméretű, intelligens szenzor lesz, amik egymással és egy központi adattárral is összeköttetésben állnak. Csaknem bizonyos, hogy etechnológiai robbanás egyik fő haszonélvezője az egészségügy lesz – például intelligens, személyre szabott méréseket fogunk tudni végezni elenyészően kis költségek árán. A perspektívák szemléltetése mellett a professzor arra is figyelmeztet, hogy mindez nem csak egyedülálló lehetőségeket kínál: egy ilyen elképesztően sűrű kapcsolati háló megfelelő kezelése veszélyekkel terhelt, amelyek kivédése még rendkívül sok kutatást és fejlesztést igényel.

Nemzetközi kitekintés

Világviszonylatban exponenciálisan nő a mobilalkalmazások térnyerése, amit jól jelez, hogy 2013 óta mintegy 4-szeresére nőtt a telemedicina globális piaci árbevétele (a Statista 2015. évi felmérése szerint a 2013-beli 0,44 milliárd dollárról idénre várhatóan eléri az 1,8 Md, 2018-ra pedig a 4,5 Md USD-t). A piaci trendeket áttekintődr. Buzás Norbert, az SZTE Egészség-gazdaságtani Intézetének tanszékvezető docense arra is rámutatott, hogy a telemedicina-eszközök robbanásszerű térhódításával átformálódó egészségügyben várhatóan megváltozik majd az orvos-beteg viszony is. Eric Topolt idézve a „digitális egészségügyben” az orvos lesz a döntéshozó (vezérigazgató, CEO), a beteg pedig az operatív igazgató (COO), aki monitorozza saját szervezete működését, felelős az „IT department” adatgyűjtéséért, és időközönként jelent a CEO-nak a saját állapotáról.

A digitális egészségügybe a gyógyszeripar is egyre aktívabban bekapcsolódik – jó példája ennek a gyógyszerbevételre emlékeztető, intelligens fiolakupak(GlowCap), amelynek gyártójával a legnagyobb gyógyszergyárak szerződtek az adherencia javítását célozva, de ugyanitt említhetők a Sanofi-Aventis diabéteszmenedzsmentet javító, iPhone-hoz csatlakoztatható vércukormérő eszköze, az iBGStar is. A klinikai vizsgálatokba történő betegbevonás területén is történtek kezdeményezések a mobiltechnológia nyújtotta előnyök kiaknázására: az mProve Health által fejlesztett mCast rendszer a mobiltelefonon keresztüli üzenetváltások alapján alkalmas arra, hogy a megadott szempontok alapján kiválassza és a vizsgálók látókörébe hozza a lehetséges vizsgálati alanyokat – sorolja Buzás Norbert a telemedicinában rejlő lehetőségeket.

Dr. Fidrich Mártaprogramtervező matematikus (az SZTE TTIK Inclouded Telemedicina Központjának termékfelelőse) a mobil alkalmazások jellegét vette górcső alá, amiből kiderült, hogy a piacon elérhető mintegy 4 millió mobilapplikáció közül nagyjából 165 ezer fókuszál az egészségügy és az ezzel szorosan összefüggő fitnesz/életmód területére. A jelenleg mintegy 10 milliárd dolláros iparág összárbevétele az előrejelzések szerint 2020-ra 35-40 (de akár 60) milliárd dollárra rúghat, ami hozzávetőlegesen 20-35 százalékos éves növekedési ütemet vetít előre. Statisztikák (2014) szerint a telemedicina piacán a bevételek egyharmada az alkalmazásokra épülő szolgáltatásokból (pl. távkonzultáció) származik, és az előrejelzések szerint 2017-re ez az arány kétharmadra nő. A szolgáltatás jellege szerint az „általános egészség és fitnesz” kategóriáé a legnagyobb részesedés (>60%) az mHealth alkalmazások piacán; e körben a legjellemzőbb üzleti modell a fizetős applikáció, amelynek felhasználása során további extra költségek már nem merülnek fel. Felhasználási terület szerint kiemelten nagy a kardio (16%) és a diéta (14%) típusú mobilalkalmazások száma, míg a betegségspecifikus appok mindössze százalékot, a gyógyszerszedéshez kapcsolódó információs és emlékeztető alkalmazások pedig csupán 6 százalékot tesznek ki. Érdekes, hogy külső szenzorhoz ma még csak minden tizedik alkalmazás kapcsolódik, míg a fennmaradó 90 százalék jobb esetben az okostelefon beépített szenzora segítségével, rosszabb esetben a felhasználó által manuálisan bevitt adatokkal dolgozik. Miközben egyre nagyobb teret nyernek a közösségi oldalakhoz való csatlakozásra képes applikációk, addig az egészségügyi szolgáltatókhoz és a nyilvántartásokhoz való integrálás világviszonylatban kiforratlan. Sajnos az alkalmazás egészségbiztosító általi finanszírozása sem garancia arra, hogy az adott alkalmazás megfelelően integrálva van az egészségügyi rendszerekhez, e téren tehát bőven van mit fejlődni.

A mobilalkalmazások elkötelezett használatának kulcsát a szakember az orvosi validációban és az alkalmazáshoz kapcsolódó orvosi ajánlásban látja, de arra is rámutat, hogy a jövőbeli fejlesztéseknekelsődlegesen a ma még relatíve kevés mobilapplikációt kínáló mentális egészség, neurológia, cukorbetegség és hipertónia területére érdemes fókuszálniuk. A rendelkezésre álló mHealth alkalmazások és platformok piacának nagyfokú szegmentáltságát jelzi, hogy a letöltések fele mindössze 30-40 alkalmazáshoz kapcsolódik. Az alkalmazások 40 százaléka kevesebb mint 5000 letöltést számlál, és az appok 68 százaléka a 10 ezer USD árbevételt sem éri el. Az 1 millió dolláros árbevételt és az 500 ezer feletti letöltésszámot csak a telemedicina-alkalmazások legjobb 5 százaléka lépi túl.

Mi a helyzet itthon?

Hazánkban jelenleg kevés finanszírozott telemedicina-szolgáltatás elérhető: a mindössze 5 közül 4 EKG-monitorozáshoz, egy pedig EEG-monitorozáshoz kapcsolódik. Léteznek ugyanakkor egyedileg finanszírozott telemedicina-szolgáltatások – ilyen például a teleradiológia-központ leletező szolgáltatása, az intézményi megállapodások alapján végzett leletkiértékelés vagy a távkonzultáció céljából történő felhasználás – ismertetett rövid hazai körképet Buzás Norbert.

Dr. Taybani Zoltán, a békéscsabai Réthy Pál Kórház belgyógyász szakorvosa a Dcont eNapló néven ismert, hazai fejlesztésű telediabetológiai rendszert mutatta be a hallgatóságnak. Az elektronikus adatnaplózás mellett az online adatküldés, az orvossal való kétirányú kommunikáció, az emlékeztetés és az adatelemzés is része a diabéteszmenedzser applikáció nyújtotta szolgáltatásnak. Mint mondta, a diabetológiai gondozás sokrétű elvárásaival összhangban a telediabetológia nemcsak az ellátáshoz való hozzáférés térbeli és időbeli akadályainak leküzdését segíti, hanem az orvos-beteg kapcsolatot is javítja. Azáltal, hogy állandó visszajelzést biztosít a betegnek, eredményesebb terápiát, és ezzel összefüggésben jobb kilátásokat ígér. Randomizált vizsgálatok metaanalízisei azt igazolják, hogy a standard kezelést kiegészítő telemedicina-alkalmazások használatakor szignifikánsan javul a cukoranyagcsere, ami a HbA1c/**/-érték kedvezőbb alakulásában is tükröződik.

Az alapellátásban a kockázat felismerése és csökkentése szempontjából kiemelt jelentőségű a telemedicina, ezen keresztül pedig a lakosság egészségi állapotának javulása és az egészségügyi ellátás költségeinek csökkenése jelenik meg pozitív hozadékként. Emellett az alapellátás betegszámának folyamatos növekedése és az orvosok létszámának csökkenése között feszülő ellentmondás feloldására is jó lehetőséget kínálhat – mutatott rádr. Ágoston Gergely, az SZTE családorvosi tanszékének kardiológus szakorvosa. Hangsúlyozza, hogy az alapellátásban a telemedicina különösen akkor lehet hatékony, ha igénybevétele jól megalapozott orvos-beteg kapcsolatra épül. A háziorvoslásban a bőrgyógyászat és a belgyógyászati kórképek (elsősorban a kardiológia, a pulmonológia és a diabetológia) területén nyerhetnek kiterjedt alkalmazást a digitális egészségügyi szolgáltatások, de adott esetben a szakellátókkal történő konzultációt is segítik.

Mit várhatunk 10 év múlva?

Mit hoz a jövő? – tette fel a kérdéstDuda Ernő, a Solvo Biotechnológiai Zrt. vezérigazgatója, aki a jelenleg kirajzolódó trendek alapján tárt jövőképet a résztvevők elé. Kétségtelen, hogy az eHealth alkalmazások területén is egyre inkább előtérbe fog kerülni a korai előrejelzés és a prevenció, ami várhatóan az egészségügyi költségek alakulásában is tükröződni fog. Átalakul az orvos szerepe, és a betegek szerepe is megváltozik: a tudatos és informált beteg („empowered patient”) saját kezébe veszi az egészségi állapotának alakítását. Várhatóan  mind a diagnosztika, mind a terápia egyre inkább áthelyeződik a lakókörnyezetbe, és a diagnosztikát elsősorban mesterséges intelligencia fogja végezni – vetít előre egy ma még science-fictionnek gondolható képet a telemedicina témakörében jártas előadó. Meglátása szerint az autonóm robotok megjelenésével és rohamléptékű fejlesztésével 10 éven belül komoly realitása lesz annak, hogy a világ fejlett régióinak elöregedő társadalmaiban autonóm robotok felügyeljék és segítsék az idős betegek otthoni életvitelét, sőt akár pszichés társként is funkcionáljanak.

A világ fejlett országaiban már ma is széles körben elérhető számos telemedicina-eszköz, ezek jelentős része azonban még gyerekcipőben jár a mérési pontosságot és így a tényleges gyakorlati alkalmazhatóságot tekintve. Kétségtelen viszont, hogy az elkövetkezendő évtized elképesztő fejlődést hoz e téren, úgy a pontosság, mint a miniatürizálás és az összegyűjtött óriási adathalmazok mesterséges intelligenciára épülő kiértékelése tekintetében.

Telemedicina-szolgáltatás biztosítási fedezettel

Az Amerikai Telemedicina Szövetség (American Telemedicine Association) legfrissebb felmérése szerint az USA tagállamainak többségében (29) már törvény szabályozza a telemedicina-alkalmazások használatát, adatkezelését és betegbiztosítás általi fedezetét. A tagállamok 86 százalékában a telemedicina-szolgáltatások fedezete az egészségügyi szolgáltatás regionális adottságaitól függetlenül helyet kap a finanszírozási rendszerben (azaz akkor is téríti a biztosító, ha nem távelérés szükségessége indokolja a szolgáltatás igénybevételét). Közülük kiemelendő a BlueStar diabéteszapplikáció, amely világviszonylatban az első olyan mobilalkalmazás, amit a kezelőorvos térítéssel rendelhet az USA-ban élő cukorbetegeknek.

A munkáltatók 35 százaléka már jelenleg is biztosít telemedicina-szolgáltatást az általa működtetett egészségügyi ellátóhelyeken, és további 12 százaléka tervezi, hogy két éven belül ilyen szolgáltatással bővíti a saját munkavállalói számára kínált egészségügyi szolgáltatáskört.

Az Egyesült Államokban a 65 év feletti generáció 59 százaléka használ rendszeresen internetet, és e csoport 53 százaléka elsősorban egészségügyi témákról tájékozódik a világhálón. A mobiltelefonos egészségügyi alkalmazásokat használók aránya a 2013-beli 16 százalékról mára 32 százalékra nőtt.

Szintén USA-beli felmérések alapján a telemedicina nyújtotta legfontosabb gazdasági előnyök között szerepel (1) a kórházi újrafelvételi arány csökkenése (pl. a krónikus szívelégtelenségben szenvedők otthoni monitorozása által); (2) a betegmozgás költségeinek visszaszorulása, (3) az egészségügyi személyzet hatékonyabb kihasználása és ezzel összefüggésben a ritkán lakott térségek ellátásának javulása, valamint (4) a prevenciós célú elérés lehetősége. Mindezek eredőjeként az egészségügyi ellátással való megelégedettség 86%-kal nőtt azok körében, akik telehealth szolgáltatást is igénybe vesznek.

Hozzászólások: