A rendszer helyett a beteget szolgálnák Ónodi-Szűcsnek "vidéki emberként" sok baja van

Medical Online, 2016. február 17. - Horváth Mária

Csak azoknak tudok jó híreket mondani, akik szeretik a rossz híreket, ironizált Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár, aki egy fővárosi konferencián avatta be ágazati elképzeléseibe a résztvevőket.

Egy amerikai vizsgálat során arra kerestek választ, hogy adott területen az orvosok számának növelése mérsékli-e a vizitdíjakat. Mint kiderült: nem, a betegek gyakoribb visszahívásával tartották szinten a doktorok korábban „beállt” jövedelmüket. Nem a betegek, hanem a rendszer – ebben az esetben a megszokott havi bevétel megtartása – volt az elsődleges cél. Mivel e történet pontosan rímel az egészségügyi államtitkár nem csak vallott, de hangosan hirdetett szakmai krédójára –,a honi egészségügyi rendszer elsősorban önmaga fenntartásán, s nem a betegek üdvén fáradozik-, nem véletlen, hogyÓnodi-Szűcs Zoltán örvendeztette meg a fenti történettel egy keddi fővárosi egészségügyi konferencia résztvevőit. Persze másról is szó esett.

Csak azoknak tudok jó híreket mondani, akik szeretik a rossz híreket, mondta beköszöntőjében az államtitkár, s már sorolta is. A társadalom elöregedése miatt korábban nem látott igények fogalmazódnak meg az egészségüggyel szemben, miközben jelentős mértékben csökken a keresőképesek aránya. A demográfián belül fontos a családi állapot, a 65 évesek egyharmada egyedül él, a 74 évesnél idősebbeknél pedig ez az arány már meghaladja az 50 százalékot.Az ellátórendszer szerepelői nem passzív elszenvedői, hanem aktív alakítói az egészségügyben lejátszódó folyamatoknak, ezt mutatják a területi különbségek,hangsúlyozta az államtitkár. A fekvő kassza lakossági felhasználásában a szóródás közel háromszoros, a járóbetegben ötszörös, a krónikus ellátás esetében pedig nyolcszoros. Ónodi-Szűcs Zoltán szerint nincs olyan paraméter, amellyel magyarázhatók lennének a különbségek, az adatok azt mutatják, hogynem a lakossági igények, hanem az intézményi struktúra fenntartása a legfőbb hajtóerő.

Az OECD átlaghoz képest nem jelentős az orvoshiány, nem így a szakdolgozóké; ők másfélszer kevesebben vannak a fenti átlaghoz képest. Ezért ők állnak a hazai humánerőforrás-kérdés középpontjában. A hospitalizáció még mindig óriási mértékű, az OECD-n belül Magyarország az egyetlen, ahol nőtt a kórházban töltött idő az elmúlt 13 évben, igaz, e statisztika nem az aktív, hanem a krónikus ellátás számlájára írható.

Az alapellátás fejlesztéséről sok szó esett az elmúlt időszakban, ám kevés dolog történt, később azt is elmondta, hogyaz ő „lelkén szárad” amiért még mindig nem utalták át a praxisoknak szánt idei 10 milliárdos támogatást.Ezt ugyanis valamilyen feladathoz szeretnék kötni. A minimumrendelet inkább maximum-rendelet, s bár Ónodi-Szűcs Zoltán érteni vélte ennek okát – több forrás biztosítására ösztönözni a döntéshozókat –, ez a taktika nem vált be, ráadásul e lajstromok egyáltalán nem foglalkoznak olyan fontos dolgokkal, mint a szakmai alkalmasság, vagy például a gyakorlat.

Jelenleg 17 ezer olyan ágy van Magyarországon, amely vagy krónikus vagy rehabilitációs ágyként működik. E kapacitások szociális ágazathoz történő átadásának sikere attól függ, hogy finanszírozási forrásukat sikerül-e az egészségügyben tartani.A helyzetet egyébként tovább bonyolítja, hogy közülük mindössze 3000 ágy működik önálló ellátó egységként, a többi az adott kórházak területén belül esetleg kimondottan két aktív osztály között található.

A jelentősebb betegforgalmat lebonyolító kistérségekben sajátos módon nem a műtéttel – tehát nagyobb költséggel járó – súlyszámok fogynak, hanem az egyszerűbbek és olcsóbbak, ám ezek nagyságrendje is eléri a 63 milliárd forintot! „Olyan ösztönző rendszerünk van, amiből ez jön ki!” Az államtitkár ezt az összeget is szeretné valahogy megfogni.

A kancelláriai modellel kapcsolatban az államtitkár nem felejtette el megjegyezni, hogy azzal vádolták: gyámokat akar ültetni a kórházak nyakába.A kancelláriák valahol a térségi és megyei szint között működnek,s legfőbb céljuk, hogy az intézmények közötti feladatmegosztás révén – a közöttük dúló, betegekért és forrásokért zajló háború minimalizálásával – minél kevesebb beteg mozogjon egyik helyről a másikra. Egyáltalánnem cél, mondta később egy kérdésre válaszolva,az igazgatók döntési kompetenciájának elvonása.Sajátos problémát jelent azonban, hogy az államháztartási törvény miatt nem lehet feladatokat simán, egyik helyről – kórház és kancellária– a másikra delegálni. Az ezzel kapcsolatos változtatási igényt szerencsére felkarolta a nemzetgazdasági tárca.

Ami a budapesti modellt illeti, az államtitkárnak – mint megjegyezte– vidéki emberként sok baja van, „el vagyok veszve az érdekrendszerek gyűrűjében”. A cél itt az, hogy ne az intézmények oldaláról kezdjék felépíteni a fővárosi rendszert, hanem próbálják meghatározni, hogy milyen ellátásra van szükségük mindazoknak, akik itt keresnek gyógyulást, s hogy ebbe miként lehet elhelyezni a kórházak jelenlegi fejlesztési, valamint az épülő új intézmény terveit. Állítólagmárcius végére készül el az ezzel kapcsolatos terv első változata.

Kérdésekre válaszolva az államtitkár elmondta,a tartozásállomány ugyan havi három milliárddal most is növekszik– igaz, a korábbi 4,5-5 milliárddal szemben –, de ez már olyan ütem, amely mellett legfeljebb 7-8 hónap múlva törik rá az ajtót pénzükért a beszállítók. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kancelláriai rendszerrel szemben nem elvárás az eladósodás megszüntetése, hiszen az intézményi költségek több mint 70 százaléka adott – 60 százalék bér, további 10 százalék villany, víz,gáz stb. –, a maradék 30 százalékon pedig „nem lehet fogni 20-at,a gazdálkodásban már nincsenek tartalékok”. Nyilván szükség lesz még ebben az évben újabb konszolidációra.

A béreket illetően leszögezte, hogy az alkalmazottak egy része nem a statisztikákban látható fizetésekért dolgozik, ugyanakkor elismerte a korrekció szükségességét, de emlékeztetett az adottságokra: magyar bérekből származó járulékok és adók teremtik elő a forrásokat… Ugyanakkora béreket szeretnék megjeleníteni a súlyszám-értékben, annak érdekében, hogy az intézmények valós bérgazdálkodást folytathassanak.

Szó esett a laboratóriumi diagnosztika finanszírozásáról is, ami Ónodi-Szűcs Zoltán szerint azért izgalmas kérdés, mivel nem a megrendelőknél, hanem a végrehajtóknál, tehát a laboroknál van a teljesítménykorlát. Ezt a helyzetet felszámolandónak ítélte, mondván: az indikációs helyeken kell meghatározni a tvk-t. Szó esett természetesen a háttérintézmények sorsáról is.Az államtitkár szeretnéváltozatlanul külön tartani a hatósági-finanszírozói-fenntartói feladatokat, de sietve hozzátette: az unióban mindenre, s mindennek az ellenkezőjére akad példa, így Finnországban például az ottani egészségpénztár a minisztérium egy főosztálya. A döntés a kormány kezében van. Egyetlen konkrétum derült ki, szeretné,ha az Országos Mentőszolgálat is az ÁEEK fenntartásába kerülne.

Hozzászólások: