A háziorvosok hiába várják a 130 ezer forintot? - ÖEN 1. rész

weborvos.hu, 2016.február 16. - Sándor Judit

Hiába a nemzetközi adatok, hiába a szakértői vélemények, bénító a forráshiány az egészségügyben. ÖEN 1. rész

Nemhogy a nagy rendszert, de még egy-egy kisebb szeletét sem sikerült rendbe tenni – az ok pedig elsődlegesen a minden szinten bénítóan ható forráshiány. Mindezt alátámasztja, hogy míg 1995-ben az EU15-ökhöz viszonyítva feleannyit költöttünk egészségügyre, s cél értelemszerűen a hátrány ledolgozása volt, addigra 2013-ban oda jutottunk, hogy a költés 36,7 százalékra (sic!) esett vissza.
Bár a napnál is világosabb, hogy több pénzre van szüksége az egészségügynek, egyelőre ezt az igényt csak ott nem veszik figyelembe, ahol leginkább kellene– derült ki az Önkormányzati Egészségügyi Napok mai, téli szimpóziumán.

Nem érkezett meg a háziorvosoknál alkalmazott szakdolgozók bérfelzárkóztatására szánt 130 ezer forintos többletjuttatás a praxisok számlájára, tette szóvá Selmeczi Kamill, a FAKOOSZ elnöke, jelezve, hogy ennek az összegnek már ez év január elején már ott kellett volna lennie a számlákon – legalábbis Zombor Gábor volt államtitkár tavaly ezt ígérte.

Úgy vélte, rögös útra lépett az új egészségügyért felelős államtitkár, haösztönzők mentén kívánja a 2016-os költségvetésben jóváhagyott 10 milliárd forintot szétosztani, hiszen ehhez a költségvetést kell módosítani. Selmeczi szerint az egészségügyben „helyzet van", megálltak a háziorvosokat érintő szakmai egyeztetések, amelyek korábban jól zajlottak Szócskával, de különösen Zomborral, aki „rögtön tudta, miről beszélünk", fogalmazott az FAKOOSZ elnöke.

Megjegyezte: „Nem stimmel valami a szervezetben", késnek a rendeletek, hiába jelent meg az alapellátási törvény.

Nem szokványos eszközökkel sikerült a magyar gazdaságpolitikának úgynevezett innovatív forrásokra szert tennie, mutatott rá Boncz Imre, a Pécsi Tudományegyetem professzora, ám nagy kérdés, mire költjük ezt a „begyűjtött pénzt". Mindenképpen jó lenne többet fordítani az egészségügyre, tette hozzá.

Az innovatív forrásteremtést a WHO javasolta az alacsonyabb fejlettségű országoknak, tette hozzá később Kökény Mihályvolt egészségügyi miniszter, s megjegyezte: szomorú, ha az így keletkezett ötszáz milliárd forintból a magyar kormány csak 20 milliárdot fordít az egészségügyre, miközben az elmúlt évek alatt 3-400 milliárd forintot vont ki az ágazatból.

Jobban használnánk fel az erőforrásainkat, ha megfelelő prioritással tennénk. Ezzel máris jelentős eredményt érhetnénk el, ugyanis három évvel élhetnénk tovább, fogalmazott Rácz Jenő, a veszprémi kórház főigazgatója. Úgy vélte, nem csak a betegségek okozta halálozás, de a társadalom fenntartása szempontjából szükséges születési rátát tekintve is katasztrofális helyzetben van az ország. Ennek ellenére nemhogy többet költenénk az egészségügyre, de folyamatosan csökken a forrás. Példaként hozta felOrosz Évaprofesszor adatait, miszerint 1992-ben az EU 15-ök egészségügyre fordított kiadásaihoz képest mi a felét költöttük az ágazatra. Ez a tetemes különbség azonban nem csökkent, sőt: 2013-ra tovább nőtt az elmaradásunk, ugyanis 36,7 százalékra esett vissza a forrás aránya. Ha az életet tekintjük a legfőbb prioritásnak, akkor radikális változtatásra van szükség a kormányzat részéről, szögezte le a nyugdíjba készülő főigazgató.

Elképesztő mértékű exponenciális fejlődést mutat a radiológia, ma az UH kezd az új fonendoszkóppá válni, érzékeltette a hatalmas változásokat Palkó András, a Szegedi Tudományegyetem professzora. Már „az ajtón kopogtat" a spektrális CT, amely alapos szöveti analízist tesz lehetővé. A professzor úgy vélte, a biomarkerek szolgálatában van a jövője a radiológiának. A hazai viszonyokra térve fájlalta, hogy a döntésekben nem kérdezik meg a szakmát, mert például olyan, indokolatlanul magas tudású és drága gépeket telepítenek városi szintű kórházakba, amelyeknek működtetését most próbálják megtanulni az ott dolgozók. Bár a statisztikák szerint elegendő számú magyar radiológus van az OECD-hez viszonyítva, ám csak egyötödük az, aki itthon dolgozik, kellően képzett, s a megfelelő helyen alkalmazzák, tette hozzá azzal, hogy nagyok a földrajzi és terhelésbeli aránytalanságok. Nem kell annyira sok pénz, de a hazai szakembereket meg kell becsülni, különben nem itthon fognak dolgozni.

A járóbeteg-ellátókvégre részesültek tavaly a kasszasöprésből, ám további forrásokra van szükségük a befagyott alapdíj miatt, derült ki Polák László, a szakellátási szövetség jelölt elnökének szavaiból. Példaként hozta fel, hogy a labordiagnosztika kétharmadáért a valós költségek mindössze 13 százalékát kapják meg, s a lebegő pont/forintérték mára 30 fillérről 20 fillérre csökkent.

A labordiagnosztika kiadásai miatt évente 130-150 millió forint vesztesége van a kecskeméti megyei kórháznak, ráadásul a vizsgálatok igénylésének több mint kétharmada kívülről érkezik, ismertette Svébis Mihályfőigazgató, a Kórházszövetség jelölt elnöke. Nem tartaná ördögtől valónak, ha a háziorvosok fejkvótát kapnának a betegekre, s ha a keretet túllépnék, akkor fizetni kellene a betegeknek. A mára kritikussá váló helyzet előzménye, hogy a laborkasszát 2002-től tették zárttá, s a kórházak nem kapnak rá külön finanszírozást, elvileg a HBCs 2 százaléka ezt a célt szolgálja.

Az úgynevezett PCR „alkasszából" finanszírozzák a genetikai, mikrobiológiai, patológiai vizsgálatokat. Az igény exponenciálisan emelkedik a célzott terápiák megjelenésével, s a 1,2-1,5 milliárd forintos kasszakeret márciusra elfogy. Ha üres a kassza, nem is végeznek több vizsgálatot, mert semmilyen térítést nem kapnak érte. Egy bizottság vizsgálja a laborkassza kérdését, szeretnék a finanszírozást megemelni, de egyelőre nem értek célt, tette hozzá Svébis.

Hozzászólások: